Ezekkel a mondatokkal vigasztald a gyereket, ha rossz jegyet hozott haza a suliból!
Pozitív fegyelmezés mondatai
A szigorú szülői utasítások, a dorgálás helyett Gulyásné Auffenberg Noémi makói pedagógus a pozitív fegyelmezés módszerében, a támogató szülői légkörben, a gyerek-szülő párbeszédben hisz. A pedagógus szerint a pozitív fegyelmezés eszköztárát alkalmazhatjuk például akkor is, amikor a gyerek csalódottan jön haza az iskolából, mert nem sikerült a dolgozata vagy a témazárója. Elegendő, ha a gyermek helyébe képzeljük magunkat, és belegondolunk, mi magunk mire vágynánk.
„Rémes napom volt, egyszerűen minden balul sült el… A boltban éppen előttem fogyott el a kenyér, leejtettem a telefonom, elhagytam a kulcsom, a fiam témazárója hármas lett…”
Képzeljük el, hogy az egyik barátunknak öntjük ki a szívünket, akinek ilyesmi reakciói támadnak a panaszunkra:
„Ugyan már! Ezt elég nehéz elhinni! Biztosan megvan az a kulcs, a telefont pedig sok ember ejti le, nem olyan nagy katasztrófa az!”
Milyen érzés lenne? Erre vágyunk a barátunktól? Hogy hitetlenkedjen? Hogy át se érezze, milyen nehéz most nekünk?
Vagy van egy másik jellegzetes reakció is, amit szintén nem neveznék barátinak:
„Hát igen, gondolom, későn mentél a boltba. A fiadtól pedig a helyedben rég elvettem volna a telefont!”
Ezzel a másik megmondja, mit kellett volna másképp tennem, jótanácsokkal lát el. Ezekben a helyzetekben azonban valahogy nem vágyunk jótanácsokra.
Mire is vágyunk igazán? Mire vágyik gyermekünk, amikor hazajön az iskolából és elmeséli, hármas lett a témazárója, pedig igyekezett, de hát nem érti a törteket.
Arra, hogy lássa rajtunk, átérezzük a helyzetét.
Helyes szülői mondatok a gyerekek bátorításához
Ilyenkor például azt mondhatjuk neki:
„Látom, csalódott vagy”
– máris közelebb kerülünk egymáshoz. Nem pedig: „Hát én megmondtam, hogy többet kéne tanulni!”.
Vagy ahelyett, hogy „Ugyan már, nem nagy dolog, más is kapott már hármast!”, inkább kérdezzük meg:
„Aggódsz, hogy nem fogod tudni kijavítani a rossz jegyet?”
Ez utóbbi azt üzeni számára, hogy az érzései valósak, és rendben van, hogy így érzi magát.
Hallgatni arany – csak tudni kell, hogyan
A figyelmes szülői hallgatás nem feltétlen azt jelenti, hogy meg sem szólalunk, bár az első példában leírt kétféle reakciónál még az is jobb, ha elnémulunk. Fontos, hogy miközben gyermekünk beszél, tényleg próbáljam magam a helyébe képzelni; és ha így teszek, biztosan meg tudom tippelni, milyen érzések kavarognak benne. Ráadásul, vidám történetek is vannak, csupa pozitív érzésekkel, ahol hasonlóan megkérdezhetem, hogy:
„Szóval most megkönnyebbültél/örülsz/alig várod…, ugye?”
Márpedig az életben az egyik legjobb dolog, amikor a másikkal együtt érzek. Szó szerint, együttérezzük ugyanazt az érzést…
Fotó: 123RF
