Ezzel a módszerrel könnyebben szót fogad majd gyermeked, már ovis kortól bevezetheted!
Pozitív fegyelmezésről dióhéjban
Amikor rápirítunk otthon a gyermekünkre, sokszor azt tapasztaljuk, hogy ő bizony nem mindig jó szándékként értelmezi az utasításainkat. Ha duzzogva még szót is fogad nekünk, érezzük, tudjuk, hogy valójában nem értük el az eredeti célunkat, például azt, hogy saját érdekében üljön le tanulni. A szigorú szülői utasítások helyett Gulyásné Auffenberg Noémi makói pedagógus a pozitív fegyelmezés módszerében, a megfelelő szülői hozzáállásban hisz, amit közérthetően, egyszerű példákon keresztül magyaráz el nekünk.
„Este 9-kor ágyban a helyed!”
„Amint hazaértél, fél órád van pihenni/játszani, aztán neki kell ülni a házi feladatnak!”
„Tessék elmosogatni magad után azt a poharat!”
A legtöbben talán egyetértünk ezeknek a mondatoknak a tartalmával, ám pontosan tudjuk, hogy ha ezeket így hallja meg egy gyermek – nem beszélve néha az ellentmondást nem tűrő hangsúlyról –, nem sok esélyünk van, hogy elérjük, amit szeretnénk. Annyi minden „mellékesnek tűnő” körülmény van, amit érdemes figyelembe venni.
1# Ki hozza ezeket a szabályokat?
Ha én, a szülő, akkor ezek a gyermek számára tulajdonképpen parancsok, melyeknek engedelmeskedni kell. Én sem szívesen engedelmeskedek a főnökömnek, ha úgy tűnik számomra, hogy ő saját kénye-kedve szerint hozza a szabályait. Persze lehet, hogy – jó esetben – valamikor megindokoltam a szabályaim: „Ha túl későn fekszel le, másnap álmos leszel az iskolában, nem tudsz odafigyelni…, de erre a gyerekek már nemigen szoktak emlékezni!
2# Mikor jönnek létre ezek a szabályok?
Gyakran találjuk magunkat abban a helyzetben, hogy „betelt a pohár”. Például egymás utáni napokon előfordul, hogy nem készül el a házi, gyengébben sikerülnek a dolgozatok. Ilyenkor érthetően azt gondoljuk, tennünk kell valamit, és gyorsan hozunk akár újabb szabályokat. Ha azonban eleve feszültek vagyunk a tapasztalt problémák miatt, nehezen látja rajtunk a gyermek, hogy mi csak jót akarunk.
3# Miért jönnek létre ezek a szabályok?
Nyilvánvalóan azért, hogy a gyermek megtanuljon sok fontos dolgot, hogy könnyebben boldoguljon, hogy kialakuljanak nála bizonyos rutinok, hogy ne kerüljön bajba.
A kérdés az, hogy a gyermek is látja-e ezt a szándékot?
Szófogadás helyett együttműködés
A fentieket figyelembe véve érdemes a gyermekkel közösen kialakítani a szabályokat, amelyeket éppen ezért inkább megállapodásoknak nevezünk. S hogy mikor? Amikor mindketten nyugodtak vagyunk, amikor látjuk a problémát, de még nem vagyunk nyakig benne.
Az pedig különösen fontos, hogy a gyermek érezze, ha vele kapcsolatban van egy probléma, az mindkettőnk, sőt, akár a család többi tagja számára is probléma, éppen ezért mindannyiunk közös érdeke, hogy megoldást találjunk rá.
Van erről véleményed, saját tapasztalatod? Írd meg nekünk a szerkeszto@koloknet.hu címünkre!
Nyitókép: 123RF
