Szülőként még mindig az óvoda- és iskolaválasztáson görcsölünk, pedig ennek az időnek már rég vége!
„Most minden olyan gyorsan változik, hogy aki csak pislant egyet, máris elveszíti a kapcsolatát a világgal” – írja egyik kedvenc íróm és aligha fogalmazhatna jobban. Soha nem élt még ember ennél gyorsabban változó világban, soha nem volt ilyen égető szükség a villámgyors alkalmazkodóképességre. Varga Mónika a hozdkiazellenorzodet.hu szakemberének, a Beírás felnőtteknek című könyv szerzőjének véleményírása. Olvasási idő: 2 perc.
Szülőként különösen nagy terhet ró ránk ez a fajta vadonatúj „rugalmasság-elvárás”, hiszen amit még nekünk sem volt időnk megszokni, hogy a csudába tanítsuk meg gyermekeinek?
Az évezredek alatt kialakult, a biztonságot minden elé helyező, aggódva elemző és mérlegelő gondolkodásmódunk elavulni látszik, pedig a szülői ösztönök igenis ragaszkodnának hozzá. Természetes, hogy a gyermekemet biztonságban szeretném tudni, döntéseimmel az ő érdekeit képviselem, az ő jövőjét egyengetem, de miért olyan nehéz ez manapság?
Egy rossz döntés biztos, hogy egy életre szól?
Amikor a megszokott módon döntéseket hozunk, folyamatosan „rettegünk” a következményektől. Mindent úgy képzelünk el, mintha a döntés által kialakult helyzet örök és megváltoztathatatlan lenne. A korábbi évszázadok sokkal lassúbb életvitele, a történések kiszámíthatóbb volta többnyire indokolta azt a félelmünket, hogy (rossz) döntéseinket talán egy életre hozzuk. Lehetőségeink tényleg korlátozottabbak voltak, s egy helytelen döntés utáni változtatás körülményesnek, vagy akár valóban lehetetlennek bizonyult. Ez a félelmünk gyakran még ma is megbénít minket, és korlátozza szabad akaratunkat, kíváncsiságunkat, kísérletező szellemünket.
Reményteljes óvoda- és iskolaválasztás
Óvoda- vagy iskolaválasztás, iskolai eredmények, továbbtanulás, pályaválasztás, első párkapcsolatok, ezek mind-mind olyan témák, amelyeket a szülők részéről ma is merev, görcsös igyekezet leng körül. Olyan jelentőséget tulajdonítunk egy-egy döntésnek, mintha az örök és megváltoztathatatlan lenne. Családok százezrei gyűjtenek a gyerek születésétől kezdve az egyetemi tanulmányokra, a biztosnak hitt régi úton haladva, mintha ez bármire is garancia lenne a mai világban.
Pedig a világ mára nagyon megváltozott. Ha a követhetetlen tempójú fejlődésnek akad valamiféle egyénre ható előnye, akkor az pont az új lehetőségek tárháza és a gyors változtatás lehetősége.
Soha korábban nem volt még ennyi lehetőségünk képességeink kibontakoztatására.
Bármerre nézünk, gombamód szaporodnak az új foglalkozások, szolgáltatások és szélesedik az ezekhez szükséges képességek köre. Elég egy pillantás az internetre és leesik az állunk, mi mindenből lehet manapság pénzt csinálni, vagy akár szépen megélni.
Szülői iránytű – mindig pontos?
És ennek az ellenkezője is igaz, bármelyik foglalkozás egy szempillantás alatt eltűnhet a süllyesztőben, ha a tevékenység egy technikai megoldással kiváltható. Senki és semmi nem garantálhat tehát biztonságot a megélhetés terén, de abban sem akadályozhat meg senki, hogy a percenként születő új lehetőségeket kiaknázzuk.
Szülőként tehát akkor tesszük a legjobbat gyermekünknek, ha nem akarjuk kitalálni számára az egyetlen üdvözítő utat és a tuti biztos jövőt, mert nem fog menni.
Ilyen ma már nincsen. Dolgok jönnek-mennek, lehetőségek bukkannak fel a semmiből majd tűnnek el, ahogy jöttek, nyomukban a következő hihetetlen újdonsággal.
Mire tanítsuk gyermekeinket a jövőjüket illetően?
Úgy gondolom, amire tanítanunk kell a gyermekeinket, miután mi is megtanultuk elfogadni, hogy a modern világban egyetlen állandó dolog a változás, az a következő:
• Érdemes a lehetőségek végtelen tárházát kihasználni és több utat is kipróbálni.
• Merni változni és változtatni.
• Az iskola- vagy pályaválasztást lehetőségként kezelni, nem rettegve várni, mi lesz, ha nem veszik fel a kiszemelt intézménybe, vagy ha nem tetszik majd, hiszen szinte biztosan nem egész életre szóló döntést hozunk. Tanulmányaink bármikor vehetnek egy teljesen más irányt, és akkor sincs tragédia, ha abbamaradnak.
• A kreativitás, új utak keresése, az újdonság elfogadása és alkalmazása nem egyesek kiváltsága, hanem az élet szerves része, aki nem így tesz, végérvényesen lemarad.
• A változás képessége ma már nem opció, hanem szükségszerűség.
• Szóval kísérletezz bátran, semmi sincs kőbe vésve!
A szerző további írásait a hozdkiazellenorzot.hu blogon találod!
Varga Mónika könyve: Beírás felnőtteknek
Olvasnál további hasznos ötleteket, tippeket a témában? Rendeled meg a szerző Beírás felnőtteknek című könyvét a lenti képre kattintva, amelyben erről a témáról is ír. A kötet végigvezeti az olvasót a gyermek-szülő és gyermek-tanár kapcsolat általános buktatóin, különös tekintettel a helytelen érzelemkezelésre, a felgyorsult világ és hibaközpontú oktatásból fakadó problémákra.
Fotó: 123RF
