Szakértő az óvodák iskolásításáról: "A gyerekek biztonságérzetét teszi kockára!"
Több mint kilencvenezer óvodás gyereket nevelő családot érint az a kormányrendelet-tervezet, amely a napokban jelent meg. Eszerint szeptembertől külön iskolaelőkészítő csoportba kerülnének azok a nagycsoportos gyerekek, akik az utolsó évüket töltik az óvodában. A gyerekeknek nem csak a közeg lenne új, hanem akár új óvónőket is kapnának. A szülők körében egyelőre óriási riadalom, a szakma pedig az egykor világhírű magyar óvodapedagógiára mért kegyelemdöfésként értékeli a belengetett jogszabály-módosítást. Interjú Földes Petra tanár-szakíró-oktatáspolitikai elemzővel.
Kölöknet: A tervezet szerint azok a vegyes csoportokkal működő óvodák, ahol legalább három csoport működik, illetve ahol a hatodik életévét betöltő gyermekek száma eléri a tizenhárom főt, az iskolakezdést megelőző évben úgynevezett „korcsoportos bontású óvodai nevelést" kellene biztosítani. Ha jól értelmezzük, akkor a vegyes csoportokból a nagycsoportos gyerekek egy specializált, iskolafelkészítő csoportba kerülnének át. Szakmai szempontból hogyan lehet értékelni a tervezett módosítást?
Földes Petra: Könnyen elképzelhető, hogy ez az intézkedés az első osztályos évismétlők magas számának növekedésére születik válaszképpen. A 2023/2024-es tanévben közel ötezer gyerek ismételte meg az első osztályt, ami az összes első osztályos gyermekek körülbelül öt százaléka. Én attól tartok, hogy ez a mostani iskolásítás nem több kormányzati adminisztrációs fogásnál, amely nem a valódi pedagógiai problémára reagál. Korábban az úgynevezett rugalmas beiskoláztatási rendszerben az iskolaéretlen gyerekek nem léptek tovább iskolába, hanem maradtak még egy évet az óvodában. Nagyon rövidlátó válasznak tűnik belenyúlni az iskolaelőkészítésbe úgy, hogy az csak a köznevelési intézményrendszer szükségleteit elégíti ki. Jelenleg egy olyan merev rendszer működik, amiben a gyerekek 6 éves korukig járnak óvodába, 6 éves kortól iskolába. Ebbe a végtelenül leegyszerűsített rendszerbe akarja most a kormányzat a gyerekeket drasztikusan belepasszírozni. Sajnos a törvényalkotóban fel sem merül, hogy a valóságban a gyerekek nagyon különbözőek, iskolakezdéskor közöttük óriásiak a különbségek, az érettségük egy átlagos négyéves és kilencéves szintje között szóródik. Ez a tervezet úgy tesz, mintha lehetséges volna ezeket a különbségeket az iskolaelőkészítő évben egy életkor szerinti, homogenizált csoportban kompenzálni.
A módosítás nem a meglévő pedagógiai problémára reflektál. Arra nem ad választ, hogy a gyerekek között fennálló különbségeket hogyan kezeljük, hanem az intézményrendszer egyszerűsítő, homogenizáló törekvéseit elégíti ki.
Kölöknet: A szülők annyit érzékelnek az egészből, hogy most az óvodás gyerekeik életébe durván beleavatkoznak. Ez valóban akkora trauma a gyereknek? Jogos a szülők aggodalma, hogy a gyerekeket nem szabad óvodai csoportból kiemelni, más közegbe áttenni?
Földes Petra: A gyerekek a biztonságérzetük szempontjából sem egyformák. Egy magabiztosabb gyerek egy ilyen jellegű váltást jobban fogad, de sok kisgyereknek pontosan a személyek és helyszínek állandósága nyújtja a legfőbb biztonságot. Hogy mindig ugyanabba a csoportszobába megy be, ugyanazok közé a gyerekek és felnőttek közé. Különösen igaz ez azokra a kisgyerekekre, akik a fejlődési eltéréseik miatt több támogatást igényelnek. Tehát vannak kisgyerekek, akiket valóban súlyosan érintene egy ilyen drasztikus változás.
Kölöknet: A szülői fórumokon fellobbant a vita arról is, hogy a vegyes vagy a homogén óvodai csoport jobb-e egy kisgyerek számára. Milyen érvek szólnak a vegyes csoport mellett és ellene?
Földes Petra: A természetes szocializációs közeget mintázó vegyes csoportok előnye, hogy a biztonságot adó csoportnormákat, csoportszokásokat a gyerekek egymásnak átörökítik. A vegyes csoportba a beszoktatás időszakában egyszerre nem sok gyerek érkezik, annak a kis számú, mindenkori kiscsoportosnak kell megtalálnia az óvoda mindennapjainak ritmusát. Amikor megérkezik egy kiscsoportos, a nagyobbak mutatják meg nekik a szabályokat, szokásokat. Ilyenkor mindig csak néhány gyerek van, akik a szülőktől való elválás szorongását élik meg. A kisebb számú belépő miatt a vegyes csoport – beleértve a gyerekeket és az óvodapedagógusokat – jobban tudja támogatni a beszoktatás folyamatát, az indulás pedig hosszabb távon is kihat a gyerekek és a szülők biztonságérzetére. A vegyes csoport előnyei azonban csak akkor mutatkoznak meg, ha a különféle érettségű gyerekekkel való foglalkozásra az óvodapedagógusok módszertanilag fel vannak készülve.
A másik hatalmas előnye a vegyes csoportnak éppen ez: hogy megkerülhetetlen a differenciálás. Erre pedig mindenképpen szükség van, hiszen a gyerekek különböző képességcsoportjai az életkorilag homogén csoportban is eltérő fejlettséget mutatnak. Ha tudjuk, hogy akár ötévnyi különbség is lehet a gyerekek között az iskolába lépéskor, akkor nem lehet kérdés, hogy ezt megelőzően kell-e differenciálni.
Egy homogén életkori csoportban sajnos nagyobb az esély arra, hogy az óvodapedagógusok a különbségekre nem reflektálnak. Tehát a vegyes csoport jobban rá tudja irányítani a figyelmet a valódi módszertani kihívásra.
Kölöknet: Ha már megbolygatjuk az óvodai rendszert, akkor jobban is meg lehetne oldani az iskolafelkészítést?
Földes Petra: A problémaazonosítást, miszerint nem minden gyerek megfelelő érettségi szinten kerül iskolába, el tudom fogadni. Azt is, hogy ez ellen valamit tenni kell. Én a megoldást két irányban keresném. Az egyik, hogy felvetném a rugalmas iskolakezdés visszavezetését. A másik, hogy ha az iskolaelőkészítés konkrét, célzott tevékenységét szeretném szabályozni, akkor azt a különböző életkori képességszinten lévő gyerekekkel folytatott differenciált tevékenységek körébe, az ún. mikrocsoportokba utalnám. Ezzel úgy lehetne kiemelt figyelmet adni az iskolaelőkészítésnek, hogy nem kellene külön csoportba utalni a nagycsoportosokat. Ehelyett azt írnám elő, hogy a meglévő csoportokban legyen megfelelő számú pedagógus: legalább két óvodapedagógus és egy pedagógiai asszisztens. Az iskolaelőkészítő évükben lévő óvodás gyerekek mellé megfelelő számú, módszertanilag felkészült szakembert állítani nyilván költségigényesebb megoldás. Az már kevésbé, hogy a gyerekeket szétszeparáljuk, és a nagycsoportot iskolaelőkészítő csoportnak nevezzük át.
A mostani tervezet ezért megúszós. Azonosít egy problémát, és talál egy olyan megoldást rá, ami egyáltalán nem kerül pénzbe, viszont a gyerekek biztonságérzetét kockára teszi, és szakmailag nem alátámasztható.
Ha azonban tényleg az a cél, hogy pénzt szeretnénk spórolni, volna nem erőforrásigényes megoldás is: ez pedig az, hogy térjünk vissza a rugalmas beiskolázás bevált rendszeréhez. Mert nagyon nem mindegy, hogy egy kisgyerek az első osztályt ismétli meg, és a kudarcos első év súlyát cipeli egy életen át, vagy ehelyett ugyanabban az évben a támogató óvodai közegben erősödik.
