Nyakunkon az iskolakezdés!

Mi a jó a suliban?

Néhány alsós gyereket megkérdezve, ehhez hasonló válaszokat kaptam: ott vannak a barátok, finom a kakaóscsiga a büfében és jókat lehet játszani az udvaron.

Mit nem szeretnek a gyerekek az iskolában? Unalmas, tanulni kell, egész nap ott kell lenni, fárasztó.

Elgondolkoztató válaszok. Az iskola esély a tanulásra, fejlődésre, amellett, hogy szociálisan pezsdítő közeg egy csomó ugyanolyan korú, hasonló érdeklődésű gyerekkel. Miért nincs akkor osztatlan sikere? Mi terhel egy kisgyereket, egy általános iskola alsó tagozatost?

Nehéz persze általánosítani, hiszen jelentős különbségek lehetnek iskolák között, és abban is, hogy egy gyermek hogyan dolgozza fel az őt ért élményeket. Sőt, létezik olyan is, hogy egy gyerek szeret iskolába járni, és örömmel várja az iskolakezdést. Mégis megpróbálok választ keresni a kérdésekre, pont azért, hogy ezeken a terheken enyhíteni lehessen, legalább a szülői oldalról.

Hogyan segíthet a szülő?

Ha ovisból lesz iskolás gyermeke

Az óvodás gyermek számára hatalmas változást jelent az iskolába lépés. Itt a szorongást legjobban azzal tudja enyhíteni a szülő, ha figyelemfelkeltő, pozitív dolgokat mesél a gyermek iskolájáról, illetve a saját gyermekkori iskolás élményeiről. Ezzel építeni tudja az iskola pozitív nimbuszát, hogy ez a jó előkép nyitottá, várakozóvá, és kíváncsivá tegye a gyermeket. A szülő mintául is szolgál a gyermeknek, így ha a szülő hangoztatja jó véleményét a tanulásról, az segít átadni az iskolával kapcsolatos pozitív hozzáállást.

A gyerekek gyakran félnek az ismeretlen, új helyzetektől. Minél kevésbé ismeretlen az iskola – ahová járni fog –, annál kevesebb szorongás fog hozzá tapadni. Ha tudja a gyermek, hogy mire számíthat, ha ismeri az épületet, a tanító nénit, és talán néhány leendő osztálytársát, az segíthet demisztifikálni a bizonytalan jövőt, ezáltal csökkenteni az új helyzet kiváltotta negatív érzelmeket. Szülőként érdemes minél több konkrétumot mondani, mutatni az iskolával kapcsolatosan, hogy ne ismeretlenként létezzen a gyermek fejében. A gyermeki képzelet hajlamos kitölteni az üres részeket, és mivel a gyerekek sokszor innen-onnan összeszedett fél-információkból táplálkoznak, jobb, ha a szülő elejét veszi mindennek, és konkrétumokkal segíti, hogy a gyermek fejében reális kép legye arról, mi vár rá.

Az iskolára való közös készülés: a könyvek, füzetek megvásárlása és bekötése, az iskoláskorhoz illő gyerekszoba berendezése, iskolatáska, tolltartó megkapása kiváltságos, különleges helyzet, ami, ha örömmel, büszkeséggel tölti el a szülőt, szintén segíthet az iskolára való ráhangolódásban. A gyerekek szeretnek ajándékokat kapni, és az iskolakezdéskor úgyis be kell szerezni egy csomó mindent. Ha ezeket a dolgokat a szülő ahhoz társítja, hogy mindez azért történik, mert a gyermek iskolába megy, az különleges érzetet kelt a gyermekben. Így büszke lesz arra, hogy iskolás lehet, és nem fog annyira félni, vagy húzódozni tőle.

Vannak gyerekek, akiknek nem okoz gondot az iskolakezdés, valahogy elfogadják és megszokják a gondolatot, nem tartanak tőle. Ilyen esetben a szülőnek sem kell állandóan felhozni a témát, érdemes arra hagyatkozni, amit és amennyit a gyermek kérdez.

Jól teszi a szülő, ha nem figyelmezteti a gyermeket arra, hogy majd milyen nehéz lesz az iskola, és, hogy, ha iskolás lesz, majd első lesz a kötelesség és nem játszhat majd kedvére. Ilyesmit általában azért szoktak mondani a szülők, hogy felkészítsék a gyermeket a komolyabb, szorgalmasabb, kötelességtudóbb működésre, és azért, mert ők maguk is szoronganak. A szülők aggódnak, hogy a pici, kajla nagycsoportos ovisból, hogyan lesz táskáját bepakoló, a füzeteit rendben tartó, az iskola kapuján büszkén bevonuló iskolás.

Lassacskán… Az oviskorból való átmenet az iskoláskorba és az iskolaérettség teljes kialakulása gyakran hónapokat, majdnem a teljes tanévet igénybe veszi. Nem egyik pillanatról a másikra történik mindez, így nem szabad túl sokat elvárni a gyermektől, és ami nem megy neki önállóan az elején, abban nyugodtan segíthet a szülő.

Nem kell tehát hangsúlyozni, hogy az iskola mennyivel keményebb hely, mint az ovi volt, ezzel pont az ellenkező hatást lehet elérni: nem megkomolyodni, hanem szorongani fog a gyermek, hiszen nem tud hirtelen megfelelni a megnövekedett elvárásoknak. Sok kisgyerek még 12 éves koráig nagyon játékos, és éppen ezért éli meg tehernek az iskolát, mert úgy érzi, nem marad ideje a szabad játékra. Szülőként pont az lehet a jó célkitűzés, hogy az iskola mellett elegendő sportolási és hobbira szánt időt tegyen lehetővé, teret hagyva a szabad játéknak is, mikor nincs programja a gyermeknek és saját magát kötheti le, meglévő játékaival.

Ha gyermeke iskolát vált

Számtalan oka lehet az iskolaváltásnak, ám az jellemző, hogy a gyerekek általában szorongva várják az új közeget, hiszen az előző helyen, már ismerték a szabályokat és a közösség részévé váltak. Az új helyen előről kell kezdeni mindezt, és nem tudják mire számíthatnak. A gyerekek inkább ragaszkodnak az ismert rosszhoz, mintsem válasszák a bizonytalanságot. Egy iskolaváltás mindig bizonytalan helyzetet jelent, amit szülői oldalról sok kézzel fogható dologgal lehet enyhíteni. Az iskola meglátogatása, nyílt napon való részvétel sokat segíthet a szorongás enyhítésében. Jól teszi a szülő, ha hiteles információkat szerez, például leendő osztálytársak szüleivel felvéve a kapcsolatot. A tájékozódás ebben a helyzetben szorongásoldó hatású, és megerősítheti a tudatot, hogy jól döntöttek, mikor ezt az iskolát választották. Sajnos azonban nem fog teljesen elmúlni a gyermek félelme, az utolsó kétségek akkor párolognak majd el, ha már megtapasztalhatta az új iskolát. Előzetesen tehát érdemes bátorítani, dicsérni a gyermeket, emlékeztetni korábbi nehéz helyzetekre, amikor sikeresen alkalmazkodott, vagy szívesen fogadták valahol.

Ha gyermekét rossz élmények érték a múlt tanévben

Sokan olyan iskolába mennek vissza, mit nem szeretnek igazán. Nem érezték jól magukat az osztályban, vagy konfliktusuk volt a pedagógusukkal. Unatkoztak, vagy intőt kaptak rossz magatartásukért. Kudarcot éltek meg, és rosszul érezték magukat a bőrükben, megnyirbált önbizalommal távoztak múlt tanév végén. Szerencsés helyzet, ha a szülő belelát mindezekbe a dolgokba, ha a gyermek mesél az iskolai élményeiről. Ez jó kezdet lehet ahhoz, hogy a szülő felmérje, hogy mekkora a probléma. Barátaival összeveszett a kisiskolás, emiatt szorong az új tanévtől? Ebben az esetben bíztató gondolat lehet, hogy egy nyár alatt sok minden változik, egyáltalán nem biztos, hogy ugyanez fog történni idén is.

Valamelyik pedagógussal volt konfliktusa a gyermeknek? A szülő megvárhatja az iskola első néhány hetét, hogy megtapasztalja, hogy vajon ugyanaz a probléma újból felmerül-e? Ha igen, érdemes fogadó órát kérnie az adott pedagógustól, hogy közösen átgondolják, mi okozhatja a problémát, és hogyan lehetne megoldani. Fontos, hogy ilyen helyzetben a szülő a gyermek érdekeit képviselje, amellett, hogy partnerként tekint a pedagógusra. Mindenki érdeke, hogy a helyzet javuljon; és a pedagógus felé értékelendő gesztus a szülőtől, hogy tesz azért, hogy oldódjon a probléma, érdekli, hogyan viselkedik gyermeke az iskolában.

Ha a gyermek szorongása extrém mértéket ér el, és hetekig fennáll: sír, tiltakozik, fájlalja valamilyét, akkor lehet arra gyanakodni, hogy valami komolyabb probléma húzódik meg a háttérben. Ebben az esetben ki kell deríteni az okokat, és amennyiben a gyermek–iskola össze nem illése nagyon nagy fokú, pl. a gyermek kudarcot él meg, kiközösítették, nem az érdeklődésnek megfelelő az iskola profilja, akkor érdemes megfontolni az iskolaváltás lehetőségét. Létezhet olyan nagyfokú szorongás, ami már gátolja a gyermeket a fejlődésben, hiszen a tanulás helyett az összes energiáját a zaklatott érzelmi állapota köti le. Szorongást is jelző tünetek, például: nehézség elalváskor, étvágytalanság, tic, hasfájás, komoly jelzések is egyúttal, melyek jelzik, hogy a szülőnek dolga van ezzel a helyzettel, segítenie kell gyermekének, – akár szakember segítségét igénybe véve –, hogy újra harmonikus, kiegyensúlyozott lehessen.

Az iskolában töltött idő a nap nagy részét kitölti, és 8-12, illetve még több évig tart. Az alsós gyerekek válaszait összegezve, az ő nézőpontjuk az iskoláról: ők leginkább a társaikat, az udvari játékot, mozgásos lehetőséget és a büfé édességkínálatát szeretik. Kissé éretlenek még az iskolára, rendkívül játékosak, és nehéz még a figyelmüket akaratlagosan irányítani. Gyermekközpontú iskola, ahol felismerik mindezeket a gyermeki sajátosságokat – melyek az alsós korosztályt jellemzik –, oldhatja vagy megakadályozhatja a gyermeki szorongást. Empatikusan átérezve a gyermek szempontjait, szülőként Ön sokat tehet azért, hogy megtalálja azt a megfelelő iskolai közeget gyermeke számára, ahol kibontakoztatja a benne rejlő potenciált!

Deliága Éva