Mit tehetünk, ha a gyerek utálja az iskolát?

Több évtizedes tanári pályámon számtalanszor kérdeztem rá a gyermekeknél a pontos okokra. Az „utálok tanulni” és a „szar az iskola” magasan a listavezető válasz volt, de ha kicsit megpiszkáltam a dolgot, mindig előjött valami konkrétabb is. Az előző két véleményhez annyit szoktam hozzátenni, hogy a világon mindenkinek szíve joga utálni dolgokat, de sajnos kötelessége is van mindenkinek, és ezek egyike gyermekkorban pont a tanulás. (Én is utálok vasalni, mégis ruhahegyekkel vagyok kénytelen megküzdeni.) Tehát meg nem úszható, azon kell inkább közösen törni a fejünket, hogyan tegyük kevésbé utálatossá.

Az iskola módszerei elavultak, nem követték a világban végbement változásokat, ezért olyan gyötrelmesek egy mai fiatal számára, ez ügyben is a szülők józan esze segíthet. A tanárok túlterheltek, keveset keresnek, soknak képesítése sincsen, vannak emberi problémáik, szóval nem egyszerű nekik sem. A diákok különböző családi háttérrel rendelkeznek, behozzák a problémáikat az iskolába, és gyakran a társaikon vezetik le a feszültséget.

Nézzük sorban!

Gyerek utálja az iskolát – mi lehet az ok?

Amikor például egy gyerek elmeséli, hogy egy bizonyos tanár miatt nem szeret iskolába járni, akkor részletesen kikérdezem, mit is csinál, hogy viselkedik az adott tanár. Így meséltem már számtalanszor válásról, klimaxról, szülő haláláról és egyéb családi válságokról annak minden tünetével. Kivétel nélkül minden gyermek megérti, hogy a tanár is ember, felfogja a problémákat, amiről beszélek, és annyit mindenképpen elérek, hogy a gyerek nem önmagát hibáztatja. Véletlenül sem mentem fel a magánéleti problémákat az iskolában levezető pedagógust, de a gyerekkel tudatosítom a probléma okát, és felszabadítom őt az alól a végzetes gondolat alól, hogy ő tehet az őt ért igazságtalanságokról.

Higgyük el, hogy már ettől jobban fogja érezni magát, még ha az adott pedagógus nem is változik meg. Jó példa volt erre egyik diákom, aki körömrágás és hasfájás helyett egyszer ezzel a felkiáltással érkezett hozzám: „Na, van egy újabb klimaxos tanárom!” – mondta vigyorogva.
„Akkor tudod, mennyit szenved szegény a nyavalyáival, nem te nem tehetsz róla, hogy egész órán üvölt.” – vigyorogtam vissza.

Ugyanez a helyzet a kivételező tanárokkal is, amit én ugyan szívből elítélek, de ettől még léteznek. A kivételező tanár valami oknál fogva kiemel néhány kedvencet, de ez az ő hiányossága, nem azoké a diákoké, akikről tudomást sem vesz. Elég ennyit tudatosítani a gyerekben, és már könnyebben fogja kezelni a helyzetet.

Ha a gyerek azt állítja, hogy a tanár „pikkel rá”, sorozatosan megalázza, és hátrányos helyzetbe hozza, akkor beszélni kell az adott pedagógussal, akárhogy is tiltakozik a gyerek. Ez a minimum, amit meg kell tennünk, nagyon furcsa és meglepő magyarázatokkal találkoztam pályám során. (Saját történetemet a „Beírás felnőtteknek” című könyvemben olvashatod.)

Nem ritka az sem, hogy egy másik diák zaklatja gyermekünket. Minden írásomban hangsúlyozom, hogy a gyerekek önmagukat hibáztatják az őket ért megaláztatások miatt. Azt gondolják, ők nem elég jók, ezért titkolni és leplezni is próbálják, ami velük történik. Félnek és szégyellik, ezért fontos figyelni a viselkedésbeli és érzelmi változásokra.

Iskolai zaklatás jelei – így ismerd fel

Az iskolai zaklatás árulkodó jelei sokfélék lehetnek, és nem mindig egyértelműek.

1. Fizikai jelek:

    • Állandó elgyötörtség
    • Megmagyarázhatatlan sérülések (zúzódások, horzsolások)
    • Elveszett vagy megrongálódott tárgyak (ruhák, elektronikai eszközök)
    • Gyakori fejfájás, hasfájás, hányinger – különösen iskola előtt
    • Alvászavarok, rémálmok, éjjeli felriadás
    • Étvágytalanság vagy túlzott evés

2. Viselkedésbeli változások:

    • Iskolába járás elutasítása, gyakori kifogások, hogy ne kelljen bemenni
    • Hirtelen romló tanulmányi eredmények, koncentrációs problémák
    • Visszahúzódás, barátoktól való eltávolodás
    • Gyakori sírás vagy szokatlan dühkitörések
    • Önbizalom-csökkenés, negatív önkép („Én semmiben sem vagyok jó”, „Engem senki sem szeret”)
    • Szokatlanul sok idő töltése egyedül, bezárkózás a szobába

3. Pszichés és érzelmi jelek:

    • Szorongás, félelem az iskolától vagy bizonyos osztálytársaktól
    • Hirtelen változás a közösségi médiahasználatban (kerüli vagy túlzásba viszi)
    • Önsértő magatartás vagy depresszió jelei
    • Gyanús vagy rejtélyes megjegyzések („Bárcsak ne kellene iskolába mennem”, „Senki sem törődik velem”)

Ilyen tüneteknél a legnehezebb a dolgunk, mert szinte biztosak lehetünk benne, hogy gyermekünk eleinte nem meri elmondani az igazat.

Bullying – Mit tehetsz szülőként vagy pedagógusként?

    1. Beszéltesd általánosságban az iskoláról, kérdezd őt társairól, a szünetben történtekről, a barátairól, a kevésbé kedvelt iskolatársakról! Lazán, célzások nélkül. Hozz példát a te gyerekkorodból, hasonlítsd össze viccesen a mai világgal!

    2. Beszélgess vele nyugodtan, ítélkezés nélkül. Fontos, hogy biztonságban érezze magát veled és bizalommal forduljon hozzád, tudja, hogy előtted semmi sem ciki.

    3. A sérülésekről, elveszett tárgyakról ne rémülten kérdezd, csak mintha egy ártatlan dologról lenne szó. Előbb-utóbb úgyis elszólja magát.

    4. Mondd el neki végtelenszer, hogy mennyire szereted és bármiben tudsz segíteni neki, mert ami neki rossz, az neked is az. Magántanárként több diákomat is így sikerült meggyőzni, hogy beszéljen a problémájáról a szüleivel. Van egy varázsmondatom, ami szinte mindig működik: „Én annyira szeretem a gyerekeimet, hogy bármit megtennék értük, biztos vagyok benne, hogy a te szüleid is, ezért kell beszélned velük!”  

    5. Reménytelen esetben természetesen érdemes kapcsolatba lépni a tanárokkal, iskolapszichológussal vagy más szülőkkel.

Maradt még az elavult oktatási rendszer, ami megkeseríti a diákok életét, és amivel egyelőre kívülről nem tudunk mit kezdeni. De a gyerek ezt is megérti, ha elmagyarázod neki. Mondd el neki, hogy tudod, az iskolarendszer rég megérett a változásra és sajnos az oktatás általában nem felel meg a modern világ és gyermek igényeinek. 

Ugyanakkor javíthatsz a helyzeten, ha:

    • Alaposan ismered a gyerekedet, tudod mit szeret, mit nem, mitől irtózik,
    • Nem a kitűnő bizonyítványt hajszolod,
    • Nem vársz tőle ötöst olyan tantárgyakból, amivel köszönőviszonyban sem áll,
    • Nem az osztályzatai alapján osztod a szeretetet,
    • Elfogadod, hogy néha ő is kimerült és nem csinál mindent tökéletesen,
    • Megkeresed, mi érdekli, miben jó és biztosítasz neki időt arra, amivel szeret foglalkozni,
    • Általában gondolkodásra, kreativitásra ösztönzöd, nem a feladat mielőbbi „letudására”, vagy bemagolására, bár olyan feladat is előfordulhat, ahol épp erre kell buzdítani.
    • Nem akarod már kiskorában eldönteni, mi legyen, ha felnő, de segíted abban, hogy magától megtalálja az útját.
Mivel ezekben az iskola még nem igazán partner, a szülőknek kell ellensúlyozni ezt a helyzetet is. Rémes, de ez van.
Szóval, az iskolát számtalan okból lehet utálni. Biztosan hagytam is ki néhányat. És ezt akár tényként is kezelhetjük. Mégsem jó ez így, mert igenis lehet foltozgatni, javítgatni a helyzeten. Szülőként minden esetben járjunk utána részletesen a miérteknek, hogy javítsunk a gyerek iskolához való viszonyán, vagy hogy elkerüljünk egy komolyabb bajt.

Varga Mónika könyve: Beírás felnőtteknek

Olvasnál további hasznos ötleteket, tippeket a témában? Rendeled meg a szerző Beírás felnőtteknek című könyvét a lenti képre kattintva, amelyben erről a témáról is ír. A kötet végigvezeti az olvasót a gyermek-szülő és gyermek-tanár kapcsolat általános buktatóin, különös tekintettel a helytelen érzelemkezelésre, a felgyorsult világ és hibaközpontú oktatásból fakadó problémákra.

Fotó: 123RF