Mindenki számára van út a közoktatásban, csak a megfelelő helyet kell megtalálni

Hova fordulhatnak és milyen lehetőségeik vannak a tanulásra, továbbtanulásra, majd az elhelyezkedésre ezeknek a fiataloknak?

Utánajártunk, milyen fejlesztéseket, képzéseket, lehetőségeket kínál a Csalogány készségfejlesztő iskola az értelmileg akadályozott gyermekeknek 3-25 éves korig.

A „Csalogány”

Budapesten, a III. kerületi San Marco utcában található intézményünk, amelyben 3-25 év közötti értelmileg akadályozott gyermekek és fiatalok gyógypedagógiai fejlesztésével, oktatásával, nevelésével, és a minél önállóbb életre történő felkészítésével foglalkozunk. 90 fős kollégium és 40 fős gyermekotthon működik itt teljes körű ellátással.

Legfontosabb célunk növendékeink minél szélesebb körű integrációja a társadalomba, ezért nyitottak vagyunk sok intézményen kívüli programra, rendezvényre, és folyamatosan építjük a külső, segítő kapcsolatokat.

Hogyan működik a készségfejlesztő iskola?

Négy évfolyamunk van jelen pillanatban, melyekben szakmai órák tanítása folyik. Ez azt jelenti, hogy 2-2 modulpárt tanulnak a fiatalok, ami néhány évente változik. Jelenleg az egyik pár a kisegítő takarító és a mézeskalács készítő, a másik a háztartástan és a konyhai kisegítő.  Egy modul tanítása két év, egy diák pedig 2 modulpárt végezhet el nálunk. A készségfejlesztő iskola végén záróvizsgát tesznek a diákok, ami egy tanúsítványt ad.

Hogyan kerülnek hozzátok a gyerekek?

Szegregált óvoda és iskola vagyunk, hozzánk szakértői vélemény alapján kerülnek a gyermekek. Ez a szó, sajnos, elég negatívan hangzik most, az integráció korában, pedig nem kellene, hogy így legyen.

A szakértői bizottság tesz néhány javaslatot, melyek alapján a szülőt szabad iskolaválasztás illeti meg. Hozzánk azért hozzák szívesen a gyerekeket, mert jó helyen van az iskola, valamint, ha bekerül valaki az óvodánkba, akkor gyakorlatilag felnőtt koráig (25 éves) itt tud maradni.

Nem könnyű a helyzete annak, aki óvoda után elkerül tőlünk és más intézménytípusba jár nyolc évig, mert ezeknek a gyerekeknek a nagyobb része a középfokú szintet már nem tudja teljesíteni, így visszakerül hozzánk. Ha a Csalogányban maradnak, sokkal egyenletesebb, személyre szabottabb, komplexebb fejlesztést tudunk biztosítani számukra. Van uszodánk, tornatermünk, ezekben rendszeresen kapnak mozgásos fejlesztést, és vannak különböző kiegészítő terápiáink, amelyeket az egyéni szükségletek alapján alkalmazunk. Óvodás kortól láthatja tehát a szülő, hogy gyermeke 25 éves koráig milyen fejlesztésekben részesül, kik foglalkoznak vele, hogyan, milyen rendszerességgel és módszerekkel, ami nagy megnyugvást adhat.

Sok szülő próbálja meg az integrált oktatásban elhelyezni gyermekét, mielőtt ide hozza?

Igen. Sok esetben előfordul, hogy kezdetben a szülő nem akarja elfogadni a helyzetet, mert nem is könnyű ezt elfogadni és feldolgozni, hogy valakinek a gyermeke értelmileg akadályozott. Valamiért az van az emberek fejében, hogy azok járnak ide, akik sehová sem valók, pedig ez egyáltalán nem igaz. Amit fontos szem előtt tartani, hogy a gyermekének mi a legjobb, neki mi az érdeke, mert nálunk rengeteg irányból kapnak segítséget, támogatást, fejlesztést. Amikor ezt egy szülő meglátja, onnantól fogva már ragaszkodik hozzánk és mindent megtesz, hogy a gyereke minél tovább nálunk maradhasson.

Persze olyan is előfordul, hogy az óvodából mi ajánljuk, mondjuk a szülőnek, hogy érdemes a gyerekét más intézménytípusba vinnie. Mindenre van tehát példa és lehetőség.

Hogyan lehet felkészíteni a szülőket arra, hogy 25 éves korukban a fiatalok kikerülnek a Csalogány falai közül?  

Nagyon nagy gondban vannak a szülők, pedig mi időben figyelmeztetjük őket. Érdemes már a kilencedik osztálytól kezdve jelezni nekik, hogy nézzenek felnőtt intézetet, tájékozódjanak, menjenek el, vigyék el a fiatalokat, mert nagyon gyorsan elszalad az a néhány év.

A másik, ami miatt fontos, hogy felkészültek, tájékozottak legyenek, hogy gyakran bekövetkezhet diákjaink egészségében is egy komolyabb állapotváltozás, amire azonnal reagálni kell. Ezt sem könnyű egy szülőnek elfogadnia, hogy hirtelen mi történik a gyermekével, amikor addig teljesen jól volt, de ezzel, sajnos, mindannyiunknak számolnunk kell.

Ezek miatt nagyon komoly és egyben összetett is a mi intézményünk, és ezért dolgozunk ilyen nagy apparátussal, mert minden esetre felkészültek vagyunk. Ez az egyik legnagyobb probléma, amit sokan nem értenek, mert ez kívülről nem látszik: hogy papíron, szinten minden gyerekre jut egy felnőtt, pedig sokszor még ez is kevés.

Mik a lehetőségei azoknak az értelmileg akadályozott fiataloknak, akik nálatok végeznek? Mennyien tudnak munkahelyen elhelyezkedni?

Nagyon kevesen, ez csak a legkiemelkedőbb diákjainknak sikerül. A tavalyi osztályból mindössze ketten tudtak elhelyezkedni munkahelyeken, akik közül az egyikük cipőboltban dolgozik. a másik pedig egy nagy áruházláncnál. Nagyon jó helyük van, elégedettek velük és megbecsülik őket. A többségnek viszont nehezebb helyzete van a munkába állás tekintetében.

Pontosan mik azok a nehézségek, amik miatt komoly problémát jelent az elhelyezkedésük?

Amikor például behívják fiataljainkat egy állásinterjúra, gyakran kiderül, hogy a fogalmazási módjuk, a kérdésre való feleletük nem megfelelő, sokszor nem vagy félreértik a kérdést annak ellenére, hogy nagyon sokat foglalkozunk velük. Írásban is sokat gyakoroltatjuk őket.

Annak tudatában, hogy milyen sok nehézség vár ezekre a fiatalokra, miután kilépnek a Csalogány falai közül, mi az, ami erőt, hitet ad nektek, hogy segítsétek, képezzétek őket?

Az, hogy ameddig itt, az iskolában vannak, addig nem csak szinten tartani tudjuk őket, hanem továbbfejleszteni is, mert a Csalogány rengeteg lehetőséget kínál arra, hogy folyamatosan képezzük őket. Onnantól, hogy ezen a kapun kilépnek, már nincs rájuk hatásunk, bár igyekszünk utána is figyelemmel kísérni, de az is természetesen a szülőkön múlik, hogy adnak-e visszajelzést gyermekükről, mert vannak, akiket meglátogatunk, felkeresünk, és lehetőség szerint kapcsolatban is maradunk velük.

Nagyon sokat dolgozunk a gyerekekkel, fiatalokkal azért, hogy olyan viselkedési formákat alakítsunk ki bennük, amelyekkel könnyebben be tudnak majd illeszkedni a társadalomba. Például, hogy nem ölelgetünk meg mindenkit, aki szembe jön velük az utcán, hogy hogyan kezeljék a dühkitöréseiket vagy, hogy miért ne használjunk csúnya szavakat. Ezeket folyamatosan próbáljuk nyesegetni, mert ha mi következetesek vagyunk ezekben és kitartunk, akkor a visszajelzésekből megértik, hogy bizonyos dolgok elfogadhatóak vagy nem elfogadhatóak a mindennapi életben. Természetesen fontos, hogy mi is ezek szerint éljünk, és jó példával járjunk előttük.

Miben látjátok a Csalogány sikerességét, hogyha a többi hasonló iskolával összehasonlítjátok?

Az nagyon jó a mi iskolánkban, hogy mindenkinek lehetősége van arra, hogy azt csinálja, azzal a korosztállyal és azzal a munkamódszerrel, amihez legjobban ért. Az igazgatónőnknek (Dr. Kántor Gézáné Ágnes – intézményvezető) nagy erőssége, hogy jól fel tudja mérni, ki, miben jó és azokat a feladatokat is kapjuk, amikben szinte garantálhatóan sikeresek leszünk. Nem vagyunk belekényszerítve olyan helyzetekbe, amikben nem érezzük magunkat komfortosan, és ez nagyon fontos mindannyiunk, az iskola és a gyerekek, fiatalok szempontjából is. Azt gondoljuk, hogy ezért alakult ki nálunk egy olyan „mag”, amelyik régóta és szívesen dolgozik együtt, összetartó és elszánt.

Abban, hogy a fiatalokat megfelelően el tudjuk látni, természetesen nagyon fontos az anyagi háttér. Hogy itt, a tankonyhán, a tanműhelyekben és egyéb szakmai területeken megfelelő feltételeket tudunk biztosítani, nagy szerepe van agilis igazgatónőnknek, aki „minden egyes fillért kitapos” nekünk. Tulajdonképpen teljesen fel vagyunk szerelve. Karácsonykor például egy projektort és egy laptopot kaptunk az ő jóvoltából, de működik az iskolában terápiás szoba, aminek szintén Ági járt utána és szerzett hozzá támogatást különböző cégektől.

Milyen előnyei vannak, hogy a készségfejlesztő iskolának jól felszerelt tankonyhája és egyéb műhelyei vannak?

A műhely talán az egyetlen olyan hely az iskolában, ahol a fiatalok azt tanulják, amire majd valóban szükségük lesz, ha kilépnek innen, mert itt a való életre készítjük fel őket. A tankonyhában főzünk, mosunk, takarítunk, vasalunk, gyakorlatilag minden házimunkát elvégzünk.

Egyszer az egyik fiúnak elkezdett ömleni az orrából a vér. A többiek azonnal felpattantak, segítettek, takarítottak, szólni se kellett. Felismerték a helyzetet és cselekedtek, ami az ő esetükben nagyon nagy dolognak számít.

Mi teszi még vonzóvá a Csalogányt?

Ami nagyon vonzó még a mi intézményünkben, hogy van kollégiumunk és gyermekotthonunk, így a bejárós gyerekek mellett kollégista és itt élő, állami gondozott fiataljaink is tanulnak nálunk.

Van betegszobánk, ahol folyamatos az ápolói jelenlét, orvos jön hozzánk hetente, ez mind nagy segítség. Úgy gondoljuk, hogy a gyerekek védve vannak, amennyire csak lehetséges.

A sport milyen szerepet tölt be az intézmény életében?

A sport fontos szerepet tölt be iskolánk életében, és nem csak a fejlesztéseken keresztül. A Csalogány Diáksport Egyesület keretein belül nagy hangsúlyt fektetünk a testmozgásra, diákjainkat különböző versenyekre készítjük fel és rendszeresen delegálunk versenyzőket a Speciális Olimpiára is, ahol értelmileg akadályozott sportolók indulhatnak. Ezen nyert diákunk, Csernai Alexandra egy olimpiai arany és egy ezüstérmet tavaly Abu-Dzabiban, távgyaloglásban, edzője gyógypedagógus kollégánk, Srp Miklós volt.

Másik kollégánk, Lentner Nóra a Magyar Speciális Olimpiai Szövetség Kölyöksportoló programját vezeti, mely az értelmileg akadályozott gyermekek sportéletre történő felkészítésével foglalkozik, célja hogy már óvodás korban megismerkedjenek a gyerekek és a családok a Speciális Olimpia és a sport adta lehetőségekkel, közösséggel. A gyerekek nagyon sokféle sportágat kipróbálhatnak: atlétika, labdarúgás, úszás, tenisz, kosárlabda, kerékpár, tollaslabda, asztalitenisz, hogy csak néhányat említsünk közülük.  Szerencsére, az infrastruktúra adott, minden házon belül van.

Van-e valamilyen különleges program, amiben részt vesz az iskola? 

Egy új kutatásban veszünk most részt, amire eddig még soha, sehol sem volt hasonló példa: terápiás kutyakiképzésbe vonjuk be diákjainkat. Két háromfős csoportban dolgoznak, melyekben a fiatalok nagyjából egykorúak és egyneműek. A program kidolgozásában részt vesz Dr. Zana Ágnes, aki a Semmelweis Tudományegyetem Magatartáskutatási Intézetének adjunktusa. Rajta kívül Petró Eszter, etológus és pszichológus, a Do As I Do  módszer hazai meghonosítója, Farkas Kirov Cecília, a Miskolci Egyetem gyógypedagógus hallgatója és én (Pechan Eszter) veszünk még részt a kísérletben és természetesen Móka, a képzés alatt álló terápiás kutya.

Egy speciális kutyakiképzési módszer alapján dolgozunk, ami a szociális tanuláson alapul. Több dolgot vizsgálunk egyszerre, egyrészt, hogy a mi diákjaink hogyan tudnak kutatótársként, egyenrangú partnerként közreműködni – és természetesen kutyakiképzőként. Ezenkívül azt is, hogy az adott feltételek mellett hogyan jutunk el a kutyával a terápiás vizsgáig, mert itt maga a jövendőbeli célcsoport az, aki a kutyát kiképezi. Ez tehát egy komplex kutatás és kísérlet, amiben több mindent vizsgálunk, sok oldalról, sok szempontból: a kutyát, a diákokat, a kapcsolatukat egymással, velünk és az állattal. A kutatás másfél évig tart majd, mindent rögzítünk, dokumentálunk, és nagyon kíváncsian várjuk, mi, hogyan alakul.

Mi az, amit lehetne tenni azokért a fiatalokért, akik elhagyják 25 évesen ennek az intézménynek a falait? Hogyan lehetne őket tovább segíteni, támogatni?  

Jó lenne, ha újra lennének olyan védett munkahelyek, amik régen léteztek, de mára teljesen megszűntek. Például asztalosműhelyek, kisegítő munkák, kórházban takarítói, mosodai állások. Ha az emberek, munkáltatók nyitottabbak lennének. Azt gondoljuk, hogy ez mindenkinek jó lenne, mert igenis hasznosak tudnak lenni az értelmileg akadályozott emberek is, és ezt nem csak mi gondoljuk így, hanem ők maguk is pontosan ezt érzik.