Minden szülő a legjobb iskolát szeretné a gyerekének, de vajon jól teszi-e?
A szakértők általában nem szeretik a listákat, míg a közvélemény nagyon is várja őket. A szakértők jogos félelme, hogy ha egy dimenzióba kényszerítünk egy sokszínű világot és rangsoroljuk az iskolákat, az felerősítheti a szelektivitást az iskolarendszerben. Másrészt jogos igénye a szülőknek, hogy tudjanak valamit az iskolákban zajló munka színvonaláról. Hiszen minden szülő a legjobbat szeretné a gyerekének, így az iskolák közt is a legjobbat szeretné megtalálni gyermeke számára. Ha viszont csak egy rangsor létezik, akkor minden szülő az ott szereplő legjobb iskolába szeretné vinni a gyerekét és csalódott, ha ez nem sikerül.
De vajon jót teszünk-e a gyerekünknek, ha a legjobb iskolába küldjük? A legfrissebb kutatási eredmények azt mutatják, hogy az ilyen iskolák hatása a tanulókra meglehetősen vegyes. Herbert W. Marsh, a ma egyik legtöbbet idézett amerikai oktatáspszichológus mutatta ki, hogy a legjobb képességű diákokat begyűjtő elitiskolák negatív hatással vannak a tanulók többségének az önképére. Az általa használt metafórával élve: Vajon mi a jobb, ha a gyerekünk kis hal lesz egy nagy tóban, vagy nagy hal egy kis tóban? Szerinte jobb egy „csupán” jó iskolában a legjobbnak lenni, mint a legjobb iskolában az utolsók közt lenni. Vagyis nem általában a legjobb iskolát kell megtalálni, hanem a saját gyerekünk számára a legmegfelelőbbet, vagyis legjobbat. A gyerekek sokfélék és legtöbbjüknek nem is való egy elitiskola. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy később esetleg ne lennének ugyanolyan sikeresek, vagy akár sikeresebbek, mint egy elitiskolában végzett diák. Ahogyan Marsh fogalmazott: az elitiskola nem a gyerek, hanem a szülő önképét erősíti. De hát ugye, nem a szülőről szól ez az egész.
Ráadásul már jóval korábban eldőlnek a fontos dolgok. A legújabb neurológiai, pszichológiai eredmények is azt mutatják, hogy a kisgyermekkorban alakulnak ki azok a nem kognitív készségek, amik valójában a későbbi munkaerő-piaci sikerességet megalapozzák. Ez utóbbiban a kognitív készségek kevésbé játszanak szerepet. J. Heckmann Nobel díjas közgazdász számításaiból tudjuk, hogy a koragyermekkori nevelés a legjobb beruházás, ebben a korban minden forint többszörösen térül meg az oktatás olyan későbbi szakaszaihoz képest, mint pl. a középfokú oktatás vagy felnőttképzés. Ha jól szeretjük a gyereket, vagyis figyelünk rá, minden kérdésére válaszolunk, esténként mesélünk neki, nem az okosságáért, hanem az erőfeszítéseiért dicsérjük meg, viszont sokat is várunk el tőle és következetesek vagyunk, akkor a gyerekből strapabíró, nyitott és motivált tanuló lesz, ami kulcs a későbbi sikerhez. A jó középiskola már csak hab a tortán.
Meg egyébként is, mitől jó egy iskola? Az ilyen iskolai rangsorok esetén általában a felvételi statisztikák és a különböző tantárgyi versenyeken elért versenygyőzelmek kerülnek reflektorfénybe, miközben számtalan más, sokkal fontosabb terület is van, ahol egy iskola hosszú távú pozitív hatást tud kifejteni. Mai világunkban felülértékeljük a versenyt és alulértékeljük az együttműködést. Túlintellektualizált és tantárgycentrikus az oktatás világképe, elsikkadnak az egyébként a Nagy Betűs Életben fontosnak tartott kompetenciák. Súlyosbítja a helyzete, hogy éppen a munkaerőpiacon kevésbé számító kognitív – intellektuális területeken vannak mérőszámaink, a fontosabb, nem kognitív készségek terén viszont nincsenek. Nem tudjuk, hogy jelenleg hol fejlesztik legjobban a kreativitást, problémamegoldó készséget, innovativitást. Ma az írni-olvasni és számolni tudás már kötelező kűr, ennél jóval fontosabbak az ún. K betűs dolgok, mint a kreativitás, a kooperativitás, a komplexitás megértése, a kritikus gondolkodás, a kulturális befogadás és a kíváncsiság.
Na jó, mondhatják, akkor egyáltalán lehet-e és érdemes-e bármilyen listát készíteni az iskolákról? Én azt mondom, nem egy rangsorra, hanem sokféle szempontra van szükség, amik alapján az iskolákról valós képet tudunk alkotni. Hiszen nem vagyunk egyformák, a gyerekeinknek is éppen hogy különböző iskolákra van szükségük. Minél többet tudunk az iskolákról, annál könnyebb valóban jól választani, sőt ez az iskolának is segít, hiszen ezek az információk olyan visszajelzések a számára, ami alapján előre tud lépni. Egy jó iskolavezető a mefelelő autonómiával és kreatív pedagógusokkal nagyon sokra képes, akár egy kevésbé jó iskolát is fel tudnak futtatni.
Magyarország abban a kivételes helyzetben van, hogy viszonylag sok és jó adat áll rendelkezésre az iskolákról. Az éves ún. októberi statisztika rögzíti az intézmények létszámadatait, de olyan információkat is bekérnek ma már, mint a hiányzások, bukások száma, nyelvvizsgák vagy érettségizettek száma, stb.. Vannak adataink a középfokú intézményekbe jelentkezőkről is, így meg tudjuk nézni, mennyire népszerű egy intézmény a diákok és szülők körében. A felsőoktatási felvételi statisztika megmutatja, hogy mely középfokú intézményekből milyen arányban jutottak tovább a magyarországi felsőoktatási egyetemekre a tanulók. Ez a mutató ugyanakkor ma már egyre kevésbé mutatja a teljes képet, miután egyre nagyobb arányban mennek közvetlenül érettségi után külföldre tanulni a fiatalok, amiről viszont nincsenek statisztikák. Így azok az iskolák, ahonnan sokan mennek külföldre tanulni, a hazai felvételi statisztika alapján rosszabbul teljesítenek. Az intézmények munkáját mutató legfontosabb adatbázis az Országos Kompetenciamérés, ahol minden évben megmérik a hatodikosok, nyolcadikosok és tízedikesek szövegértési és matematikai teljesítményét. Erről az Oktatási Hivatal országos és intézményszintű jelentéseket készít, amelyek publikusak. Az érdeklődő szülők is megtekinthetik őket a következő linken: https://www.kir.hu/okmfit/
A hazai oktatásstatisztikának köszönhetően sokféle listát lehetne még készíteni, például a leglányosabb és legfiúsabb iskolákat is meg lehet mutatni. Az olvasóknak kellemes lista böngészést kívánunk, de ne felejtsék el, hogy ezek az információk csak egy-egy szeletét mutatják egy sokszínű világnak. Az iskolákról sok információ megtalálható még az Oktatási hivatal és az iskolák honlapjain. Az igazán jó iskolaválasztásnak viszont a legfontosabb ismérve az, hogy a saját gyerekünket ismerjük jól. Ehhez viszont már nem tudunk receptet adni, ez mindenkinek kötelező házifeladat.
