Miben fejlesszük gyermekeinket, hogy sikeresek legyenek a munka világában? - I.
Egyenes kapcsolat van-e az iskolai sikeresség és a későbbi boldogulás között?
Nehéz kiigazodni a mai világban. Nehéz a szülőnek és nehéz a gyereknek is. Ma már a vízcsapból is az folyik, hogy a negyedik ipari forradalmat éljük éppen, amikor a gőzgépek, az összeszerelő sorok, majd automatizáció után a mesterséges intelligencia és az informális hálózatok határozzák meg egyre inkább a világunkat. Sokan attól félnek, hogy a robotok majd elveszik a munkájukat. Van, aki azt gondolja, hogy a gyerekeinknek ahhoz, hogy helyt álljanak és majd munkájuk legyen, arra van szükségük, hogy egyre élesebb versenyben teszteljék kognitív tudásukat és minél kiválóbbak legyenek az adott területükön. Teszik ezt abból a feltételezésből kiindulva, hogy az iskolai sikeresség és a későbbi boldogulás között egyenes kapcsolat van. Pedig nagy valószínűséggel tévednek.
Vegyük sorra a hiedelmeket. Az a félelem, hogy a robotizáció, mesterséges intelligencia munkahelyek tömegét szünteti meg, csak részben igaz. Ugyanis, ahogyan ezt az ipari forradalmak során mindig is láthattuk, az új technológiákkal egyben új típusú munkák és munkahelyek is teremtődnek. A munkafeladatok változását elemző amerikai kutatások arra mutatnak rá, hogy rohamosan csökken a gépekkel kiváltható rutin jellegű kognitív feladatok aránya. Ennél is érdekesebb, hogy a matematikai és természettudományos ismereteket is igénylő nem rutin jellegű feladatok aránya is stagnál 2000 óta, míg a szolgáltatásokhoz kötődő és szociális készségeket igénylő feladatok aránya nő.
1. ábra A munkafeladatok jellegének változása az USA gazdaságában 1980-2012 között
Forrás: Demming, 2015 és Schanzenbach te al., 2016 idézi Fazekas Károly: Nem kognitív készségek hiánya a munkaerőpiacon, Magyar Tudomány 179(2018)
Ezek a kutatások arra mutatnak rá, hogy a legdinamikusabban azon munkák iránt növekszik a kereslet, ahol egyszerre van szükség szociális készségekre és matematikai jellegű jártasságra. Jól kommunikáló és együttműködő informatikusokra, a matematikával nem hadilábon álló szociális munkásokra, közgazdászokra, orvosokra, ápolókra, dizájnerekre, jogászokra.
2. ábra A különböző típusú munkák megoszlásának változása, 1980-2012
Forrás: David Deming, Harvard University
Megjegyzés: rózsaszín = csökkenni fog, zöld = növekedni fog, szürke= változatlan marad a részaránya
James Heckman Nobel díjas közgazdász szerint az amerikai társadalom egyre polarizáltabb és miközben tesztekkel mérik a kognitív képességeket és teljesítményt, nem vesznek tudomást a fizikai és mentális egészségről, motivációról, szociális érzelmi képességekről, a kitartásról, figyelemről, önbizalomról. Az iskolai sikeresség és a későbbi boldogulás között ugyanis nem egyértelmű a kapcsolat. Éppen egy koragyermekkori program (Perry program, USA) hosszú távú hatásvizsgálata mutatta meg azt, hogy a programban résztvevők későbbi sikeressége sokkal jobban összefüggött a koragyermekkorban elsajátított szoft készségeikkel, mint az iskola által leginkább értékelt IQ szintjükkel.
Ebből talán már kikövetkeztette az olvasó, hogy a gyermekünk nem attól lesz eredményes, ha keményen versenyeztetjük a kognitív képességek terén. Nyerhet bármilyen tantárgyi versenyt, ha a lágy készségek fejlesztését elhanyagoljuk, akkor valószínűleg nem lesz sikeres és boldog. Ebben a gyorsan változó világban rugalmasságra és nyitottságra van szükség, amire viszont önbizalom és stabil érzelmek nélkül nem tudunk szert tenni. És ez az a terület, amire az iskolai nevelés során nem fektetünk elég hangsúlyt. A tantárgyi ismeretek, testnevelés és erkölcsoktatás Bermuda háromszögében a gyermek és az érzelmei is elsikkadnak.
Nemcsak egyre több olyan munka lesz, ahol a szociális és egyéb lágy készségek a szükségesek, de úgy tűnik, hogy a munkaerőpiac is egyre inkább ezt díjazza. A legfrissebb nemzetközi kutatások szerint a fiatalabb generációk esetén nem kognitív készségeik jobban meghatározzák, hogy lesz-e munkájuk és hogy mennyit fognak keresni, mint kognitív készségeik. A nem kognitív készségeket a pszichológusok öt csoportba osztják a Big Five (Nagy Ötös) néven: a nyitottság, a lelkiismeretesség, az extrovertáltság, a barátságosság és a kiegyensúlyozottság készségcsoportokat különböztetik meg.
Lelkiismeretesség |
Barátságosság |
Kiegyensúlyozottság |
Nyitottság |
Extrovertáltság |
Megbízhatóság |
Kooperativitás |
Magabiztosság |
Kreativitás |
Akaratosság |
Jellemszilárdság |
Kollegialitás |
Stressztűrő képesség |
Kíváncsiság |
Vidámság |
Rendezettség |
Nagyvonalúság |
Mértékletesség |
Globális tudatosság |
Kommunikációs készség |
Állhatatosság |
Őszinteség |
Reziliencia |
Pozitív beállítottság |
Barátságosság |
Terezettség |
Becsületesség |
Öntudatosság |
Képzelőerő |
Vezetési készség |
Pontosság |
Jóindulat |
Önbecsület |
Innovációs készség |
Élénkség |
Felelősségtudat |
Hitelesség |
Önuralom |
Tolerancia |
Szociális készség |
1. táblázat: A Big FIve készségcsoportokba tartozó nem kognitív készségek
Forrás: Roberts et al., 2015 idézi: Fazekas Károly, Magyar Tudomány 179(2018)
Az iskola világa is érzékeli ezeknek a fontosságát, nem véletlen, hogy a 21. századi kihívásokra világszerte olyan új kompetenciák fejlesztése került a fókuszba, mint a kommunikációs és kollaborációs készségek, a kreativitás és a kritikai gondolkodás. Az ún. 4 K (angolul pedig C) készségeket ma már két másikkal is kiegészítették, az egyik a kultúra/állampolgári ismeretek, a másik a karakter oktatás, amit magyarul leginkább jellemformáló oktatásnak, nevelésnek fordíthatnánk. 2020-ra az előjelzések szerint a munkaerőpiac által elvárt legfontosabb készségek a kreativitás és a kritikai gondolkodás lesznek. Az igazán sikeres iskolák pedig nemcsak ezen kompetenciák fejlesztésével igazodnak a munkahelyek világához, de a tanulás szervezésében is. A nem kognitív készségek fejlesztésére ugyanis a legkevésbé alkalmasak a hagyományos 45 perces tanórák. Éppen ezért egyre inkább elterjednek a projektmódszerek, ahol hosszabb idő alatt, komplexebb feladatokat kell megoldani, gyakran csapatmunkában. Akárcsak a jobb munkahelyeken. Sőt, van, ahol a Google mintájára – ahol a mérnökök a munkaidejük egyötödét saját projektekre használhatják – a tanulók is a tanórák egy részében azzal foglalkozhatnak, amivel ők szeretnének. Ez ugyanis érezhetően növeli a kreativitást.
Lannert Judit