Magyarország felkészült a digitális oktatásra

A tanárnő közel 45 éve oktat kémia és biológia ismereteket a középiskolás korosztály számára. Az oktatási módszerek tekintetében mindig is úttörőnek tartotta a szakma, mivel a legfontosabb küldetése a tanulásra motiválás egyénre szabása. Ezt nem csak az bizonyítja, hogy a ma aktívan kutató és gyógyító orvosok jelentős része vele, vagy általa írt könyvekből készült a felvételi megmérettetésekre, de a magyarországi „ökotudatos oktatás”-szemlélet kialakításában is komoly szerepet vállalt.

A tanárnő még mindig tart felkészítést biológia érettségire. Jelenleg két budapesti iskolában találkozhatunk vele: A Körösi Csoma Sándor Két Tanítási Nyelvű Baptista Gimnáziumban biológia fakultáción, valamint az ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola TREFF érettségi előkészítőjén.

A digitális oktatás új korszakot nyit a gyerekek tanítási lehetőségeit tekintve. Megkérdeztük a tanárnőt:

Milyenek a személyes tapasztalatai a jelenlegi vírushelyzet okozta káoszban.

Szászné szerint – aki korábbi tankönyvek mellett több emelt szintű érettségire felkészítő könyv írója és szerkesztője – van még esély arra, hogy a diákok le tudjanak érettségizni az idén.

Mitől függ, kell-e évet ismételni a gyerekeknek?

Minden attól függ, mennyire maradnak meg a távoktatásban szerzett ismeretek. Ha visszaáll a rendes tanmenet, mindenképpen a diákok szintfelmérésével, majd felzárkóztatásával kell folytatni. Ha marad még egy kis idő a tanév végéből az iskolák újra nyitása után, akkor egy kis személyes rásegítéssel el lehetne mélyíteni, amit távoktatásban tanultak meg a gyerekek.

Hogyan értesült először a kormányrendeletről? Mekkora nehézséget okozott a hirtelen váltás?

A hírekben hallottam a munkarend megváltoztatásáról szóló hivatalos bejelentést, de előtte pár nappal a TREFF már körlevélben érdeklődött a kollégák körében, hogy milyen tematika alapján tudnánk befejezni az érettségi előkészítő képzéseket digitális oktatással, amennyiben ez szükségessé válna. Ha az ember figyelte az eseményeket, számíthatott erre, ezért engem sem ért váratlanul a kérdés. A kihirdetés után természetesen megkaptuk a technikai és eljárást leíró hivatalos leveleket is.

A Körösi Gimnázium IT felelőse az iskolák bezárásának kihirdetése után tájékoztatta a tanári kart e-mailben, hogy hétfőn reggel videókonferencia keretében tart beszédet és eligazítást az igazgató. Így is történt: Ismertette a jogszabályokat, majd a technikai információkat, utána javaslatot tett a szakmai csoportok működésére. Számomra, aki sok mindent megélt már, lenyűgöző élmény volt, hogy hétfő reggel pontosan a kijelölt időpontban elkezdődő konferenciahíváson a tanári kar 100%-ban rész tudott venni. Tökéletes hang- és képi megjelenítéssel tudtuk meghallgatni, majd megvitatni az elkövetkező idők menetét az otthoni számítógépeink előtt ülve, úgy, hogy láttuk, hallottuk egymást még akkor is, ha egyszerre beszéltünk. A továbbiakban is kiscsoportos online értekezletek segítségével vitatjuk meg a szakmai információkat és hangoljuk össze a munkát.

Mi az első benyomása a digitális oktatás lehetőségéről? Hogyan indult el a gyakorlatban, milyenek az Ön személyes tapasztalatai?

Az oktatás nálunk is a Classroom programon keresztül történik, mint most a legtöbb iskolában. Egy internetes felületre csatlakoznak fel a diákok és a tanárok is. Ez egy egységes platform, gyakorlatilag digitális eszköztár, amelyen belül maga a tanár tud válogatni, attól függően, mire van szüksége, illetve attól, hogy az iskola hogyan írja elő neki a távoktatás gyakorlati megvalósítását. A program segítségével tudunk dolgozatot íratni, teszteket készíteni és kitöltetni a gyerekekkel, de élő adásban is tudunk órát tartani, sőt, ha van digitális táblánk, akkor a gyerekek a monitorjukon nagy méretben láthatják, hogy mit írunk fel a táblára. A felületre fel tudjuk tölteni a tananyagokat, amelyeket a gyerekek le tudnak tölteni vagy az online felületen használni. Az akadozást leginkább a számonkérések területén érzem, mivel nehéz előállítani azt a helyzetet, hogy kizárhassuk a puskázás és csalás lehetőségét. Most nagyon sok múlik a gyerekek motivációján és a szülők segítségén. Ez egy bizalmi kérdés, amely súlyos gyakorlati felelősséget ró a diákra is, mert mi azt sem tudjuk ellenőrizni, hogy valóban foglalkozik-e a tananyaggal, csupán a végeredményt láthatjuk.

Az én diákjaim egyelőre igen segítőkészek, lelkesek és hálásak, hogy nem hagytuk őket magukra, hanem megpróbálunk mindent áthidalni. A kollégáim is pozitív tapasztalatokról számoltak be, azonban a legnagyobb kihívás most az, hogy fenn tartsuk tanulóink érdeklődését, lelkesedését. Ha ők nem akarnak tanulni, és a szülő sem tudja rávenni, akkor mi nem sokat tehetünk. A lelkükre próbálunk beszélni, talán olyan is van, aki fenyegetőzik. A gyerekeknek most mind - akár 8 éves, akár 16 – kicsit fel kell nőniük, meg kell érteniük: saját magukkal szúrnak ki, ha lemaradnak. Az ilyen jellegű önálló tanulással először az egyetemen szoktak találkozni a fiatalok.

Mennyire nehezíti meg a járványveszély a tanár dolgát abban, hogy teljesíteni tudja, ami a gyerekek oktatását, felkészítését tekintve elvárható?

A diáktól függ. Az kétségtelen, hogy most kétszer-háromszor többet kell dolgoznunk, ha ugyanolyan színvonalat szeretnénk nyújtani, mint eddig, mert nem minden tananyag áll készen arra, hogy távoktatásban leadható legyen. Én könnyebb helyzetben vagyok felkészítő tanárként. Egyrészt én régóta készítek digitális formában is tananyagokat, másrészt az én diákjaim általában komoly továbbtanulási elkötelezettséggel készülnek az érettségire. Őket kevésbé kell motiválni.

Viszont egy, egyszerre több korosztályt is oktató tanárnak jelen kell lennie élőben az online térben is. Miután a szakos óráit leadta, hosszú órák görnyedése vár rá a számítógép előtt, hogy elő- vagy elkészítse a következő órák tananyagát, feltöltse a megfelelő helyre, és letöltse, kijavítsa, amit a diákok megcsináltak. Ha valaki nem ért annyira a számítógép kezeléséhez, ez bizony sok idő lehet. Gondoljunk bele, milyen helyzetben vannak azok a tanárok, akik maguk is szülők. Ugyanakkor bámulatos és megható, ami most elindult a tanárok körében.

Az internetnek köszönhetően az egész ország megmozdult. Az ifjabb tanár kollégák, vagy akik már jártasabbak az IT technológiában, nagyon sokat segítenek a többieknek. Halmozódnak az oktató videók az interneten, a segítő fórumok, sőt egyes lelkes IT szakos egyetemisták önként vállalták, hogy segítenek az online oktatási platform kezelésében. Telefonos és e-mailes segítséget nyújtanak sokunknak. A kollégák megosztják egymással a már elkészült anyagikat – most senki sem önző -, a nagyobb vállalatok, múzeumok, kulturális intézetek, erdőgazdálkodások szakmai oktatóvideókat tesznek elérhetővé. Ez az egész egy megváltozott szemléletet kíván mindenkitől. Gyermekeink jelenlegi oktatása most egy érdekes és csodálatos összefogástól függ, kell hozzá a tanár, a diák, a szülő és az egész ország.

Ugyanilyen pozitív tapasztalatokat hallott a kollégáktól is? Mit gondol, a diákok és szülők mennyire érzik át a jelenlegi helyzet súlyát?

Én szinte csak pozitív tapasztalatokkal találkoztam, de való igaz, hogy olyan iskolákkal állok kapcsolatban, amelyek mind az oktatási módszerek, mind a digitális eszközök területén elől járnak. Bizonyára nehezebb azoknak, akik hátrányosabb helyzetben tanulnak, nevelkednek. Nekik azt javaslom, hogy ne a helyzetkülönbségeken szomorkodjanak – bár embert próbáló lehet -, hanem kérjenek segítséget más iskoláktól, tanároktól. Ma bárki lehet hétköznapi hős!

Most kell megmutatni, hogy milyen fából faragták a tanárt! Mindenkire számít valaki, nem szabad feladni! A diákok szerintem mindentől függetlenül élvezik a jelenlegi helyzetet, kíváncsian és érdeklődve állnak hozzá az új tanulási környezethez.

Sokakra pozitívan hat a változás, egyedül gyorsabban tanulnak és élvezik a bizalmat, amit most kapnak. A szülők fogják szerintem a legnehezebben bírni. Akik nem tudják, hogy csemetéjük hogyan viselkedik napközben, hogyan kell tanítani, mikor kell türelmesnek lenni és miből nem szabad engedni, nagyon kellemetlen konfliktusokba bonyolódhatnak a bezártságtól amúgy is türelmetlen gyerekkel. A legfontosabb azt lenne megérteni, hogy a szülő maradjon szülő, ne akarjon tanárként viselkedni, inkább dolgozzon össze a tanárral.

Ön szerint, milyen előnyei és hátrányai lesznek a mostani helyzetnek az oktatásra vonatkozóan? Megérett már a társadalmunk az ilyen jellegű fejlődésre?

Hatalmas áttöréshez érkeztünk. Úgy vélem, a jövőben már nem lehet visszatérni a csak hagyományos oktatásra. A jövő a kettő keveréke lesz majd. A tanár és a diák személyes jelenléte a tanórán a jövőben sem elhanyagolható. A szociális fejlődéshez elengedhetetlen csoportos foglalkozások és az egymás közötti interakciók szükségessége nyilvánvaló. Azonban megjelenik egy olyan igény, amelyet feltétlen ki kell elégíteni, és ez az az új dimenzió, amit a digitális oktatás tesz lehetővé eszközrendszerével. Egy sokkal érdekesebb és szemléletesebb oktatásra van már szükség, hogy a gyerekek lépést tudjanak tartani a világ fejlődésének sebességével. Ez most egyfajta teszt, amelyen egyelőre a diákok és a tanárok is igen jól teljesítenek. Csodálatos megható történetekkel találkozom nap, mint nap. Idősebb pedagógusok évek óta tartó görcsei szűnnek meg, amikor elkészítik első PowerPoint-előadásukat. Most, mondhatni kényszerből, olyan készségeket is fejleszteni kell, amit eddig nem mindenki mert. És ezek a sikerélmények rengeteg erőt adnak.

Mit javasol azoknak, akik nem elég jól felszerelt iskolákban dolgoznak, vagy nem jártasak az IT technológiában?

A Classroom felülete több éve működik, ezért jómagam sem először találkozom vele. Egyrészt, jó ideje sok iskolai továbbképzésen zajlik felkészítő oktatás a rendszer használatára, másrészt több tanár vagy képzési szerveződés készít folyamatosan digitális edukációra alkalmas anyagokat. Az IT technológia az oktatásban nem újdonság, hiszen az E-napló és a KRÉTA használata jó ideje kötelező. Maga a Classroom rendszer igen felhasználóbarát, ezért a felületen mindenki könnyen eligazodik. A program végig vezet minket akár egy dolgozat elkészítésének lépésein is.

Szászné Heszlényi Judit, Rácz Tanár Úr Életműdíjas
biológia-kémia szakos tanárnő