Ha gyermeked másként működik, lassabban halad, ne várd meg, míg baj lesz!
"Egy gyerek nem probléma, hanem felelősség"
Szeptemberben kezdte kisfiam az iskolát. Egykori óvodai társával kerültek egy intézménybe – egy kisfiúval, akinek nehézségei már az óvodában is szembetűnőek voltak. Még az öltözőben, futó találkozások során is érzékelhető volt: ő más. Magatartási problémák, kapcsolódási nehézségek, beilleszkedési zavarok – amiket a kortársak kevésbé, de a szülők észrevettek és próbáltak elviselni. Szilágyi Kinga gyógypedagógiai- és mozgásfejlesztő szakember, gyermek- és családsegítő coach, a Kunigunda Központ szakmai vezetőjének személyes hangvételű írása következik.
Szakemberként (is) döbbenten figyeltem, hogy az óvoda – mint a gyermekvédelmi rendszer első vonala – nem jelezte az esetet a szakszolgálat felé. Meggyőződésem volt, hogy a gyermek már diagnózis birtokában kap fejlesztést. Tévedtem. A valóság később, az iskola kapujában csapott arcon.
Egy napon, amikor a gyermekemért mentem, kisebb csoportosulás torlaszolta el az iskola kapuját. Közelebb érve felismertem az apukát – a volt ovistárs édesapját –, aki összezavarodva, a fia kezét szorongatva állt négy pedagógus gyűrűjében. Egymás szavába vágva zúdították rá a panaszokat – nem egy gyerekre szabott, segítő szándékú visszajelzést, hanem kritikák halmazát. Vádakat. Elkeseredett, dühös, türelmetlen hangokat. Az apuka nem tudta, kire figyeljen, kitől védekezzen – a saját (mindeközben repkedő) gyermekét sem tudta védeni.
Nem ez volt az egyetlen ilyen alkalom. Legutóbb már csak két pedagógus állította meg az apát, de a minta ismerős volt. Miután magára maradt, odaléptem hozzá, és megkérdeztem, lenne-e kedve beszélgetni. Ösztönösen kapaszkodott a kérdésbe, és szinte könnyek között tört ki belőle minden, amit hónapok, talán évek óta hordozott.
A gyermek diagnózisát – autizmus spektrumzavar és ADHD – végül a szülők maguk harcolták ki, miután hosszú hónapokat vártak a rendszerre. A szakszolgálat heti öt óra fejlesztést írt elő. Az iskolában ebből kettő valósul meg – gyógypedagógus hiányában asszisztens vezeti a fejlesztéseket. (A minőségéről itt most nem szólok.) Ugyanezek az asszisztensek voltak azok, akik korábban „együttes erővel toloncolták ki” a gyermeket az apja karjaiba. Mintha csak teher lenne. Mintha nem is gyerek lenne. És mintha nem is emberek állnának körülötte.
Pedig az iskola alapító okirata szerint integráló intézmény. Fogad autizmussal élő gyermekeket is – papíron. A valóság azonban nem készítette fel a pedagógusokat sem a szakmai kihívásra, sem az érzelmi terhekre.
Idén szeptembertől ez a kisfiú már nem ide tartozik. Szegregált intézménybe kerül. A fejlesztéseit jelenleg magán úton oldják meg a szülők – olyan áron, amit sok család nem tudna vállalni. Az iskola nemrég pozitívan értékelte a gyermek fejlődését – későn. Talán már túl későn.
De ki törődik közben a szülőkkel? Ki figyel arra, hogyan hordozzák a mindennapok megaláztatásait, a tehetetlenséget, a szorongást, a bűntudatot, ki ad számukra megfelelő tanácsokat – és mindezt úgy, hogy közben próbálnak erősek maradni a gyermekükért?
Keresd a megelőzés lehetőségét
És most itt a nyár. A fejlesztések leállnak. A megszokott struktúra megszűnik. A gyerekek „kiesnek a rendszerből” – ha egyáltalán benne voltak. Marad a csend, a bizonytalanság, a kérdések: hogyan tovább?
Ezért szól most ez az írás egy másik szülőnek is. Akinek a gyermeke talán még nem diagnosztizált, de már vannak jelek. Aki észrevette, hogy gyermeke „nem úgy halad”, „valahogy más”. Aki érzi, hogy valami nincs rendben, de nem tudja, mit tegyen. Akár nagyobb legyen a probléma, de lehet csak apró elakadás is.
Azt üzenem: keresd a megelőzés lehetőségét. Mert van ilyen. Vannak olyan nyári táborok, amelyek komplex fejlesztést kínálnak: mozgás, részképességek, személyiség, önbizalom stb. A Kunigunda Központ egyedülálló prevenciós szemlélettel tekint a gyermekekre és a családokra. A Summer Vibe félnapos tábora például pontosan ebben segít – nemcsak gyerekeknek, hanem a szülőknek is. Azzal, hogy egy kicsit levegőhöz juthatnak. Hogy nem maradnak teljesen egyedül.
Mert a rendszer sokszor csendben hibázik. De nekünk – embereknek, szülőknek, szakembereknek – mégis van felelősségünk abban, hogy ne engedjük el egymás kezét.
Felhívás szülőknek – ne várd meg, míg baj lesz
Ha úgy érzed, gyermeked másként működik, lassabban halad, érzékenyebb vagy nehezebben illeszkedik, ne bagatellizáld el. Ne várd meg, amíg a rendszer utoléri – lépj előbb!
A Kunigunda Központ foglalkozásai és táborai nyáron sem hagynak cserben. Elhivatottan a családokért a prevencióban hiszünk. Adj egy biztos alapot a gyermekednek a következő tanévkezdéshez, és kapj megerősítést, iránymutatást Te magad is.
Nyitókép: 123RF
