Vezetőtanár véleménye a kompteneciamérések eredményének érdemjegyreváltásáról
Kompetenciamérés kontra szaktantárgyi értékelés
Már idén március 1-jétől életbe léptetné a kormány azt a rendeletmódosítást, amely alapján emelt szintű érdemjegyekkel osztályoznák az országos kompetenciamérés eredményeit, az osztályzatok pedig az év végi jegyekbe és a középiskolai felvételin elérhető pontszámokba is beleszámítanak majd. A tervezetet a pedagógusszakma zöme igazságtalannak és károsnak tartja.
Mándics Dezső biológia-kémia szakos középiskolai tanár, tankönyvíró szintén megosztotta szakmai véleményét a nyilvánossággal.
"Én magam sok évig tanítottam két tanárképző felsőoktatási intézményben módszertant, valamint éppenséggel a pedagógiai tervezés és értékelés témájú kurzust tartottam.
Alapelvként, a lehető legszigorúbb szakmai követelményként szögezhető le, hogy diagnosztikus célú értékelésre nem adható jegy.
Tilos szaktárgyi teljesítményként minősíteni, hiszen a célja elsősorban a további tanítási munkafolyamat előkészítése, tervezésének megalapozása. Ezt nem lehet jogszabállyal felülírni.
Az alábbi szöveget részben kollégák állították össze, én magam átfogalmaztam, és - főleg - kiegészítettem a saját elveim és szakmai megfontolásaim figyelembevételével.
A kompetenciamérés nem a tantervi követelmények teljesítésének mérésére szolgál, hanem szélesebb összefüggéseket vizsgál, különböző képességek fejlettségét értékeli. Az eredmények segítenek feltárni, hogy egy-egy intézmény milyen eredményeket ér el az országos átlaghoz képest, valamint milyen összefüggések figyelhetők meg a családi háttér vagy a sajátos nevelési igények tekintetében.
Még másként: a kompetenciamérés célja egyáltalán nem a tantárgyi tudás felmérése, hanem olyan készségeket és képességeket vizsgál, amelyek fejlesztése az iskolák egyik alapvető feladata lenne. Az olyan nemzetközi és hazai tesztek, mint a PISA vagy a most szóban forgó országos kompetenciamérés, arra mutatnak rá, hogy ezek a készségek akkor fejlődnek igazán, ha a tanulók aktívan vesznek részt az órákon, nem csupán passzívan ülnek és ismeret jellegű tudáselemeket rögzítenek.
A kompetenciamérés eredményeit egyéni teljesítményértékelésre használni nemcsak mérési szempontból ellenjavallt, hanem az oktatás céljaitól is idegen.
A kompetenciamérés elveitől jelenleg idegen a szelekciós célú felhasználás a középiskolai felvételi rendszerben. Ez a felhasználás egyébként szerintem nem lehetetlen a későbbiekben, akár hasznos is lehet majd egyszer, ha sikerül végre olyan tanterveket összeállítani, amelyek nem az ismeret jellegű tudáselemek tömegének bebiflázását állítják az iskolai munka középpontjába, hanem az alapvető ismeretek birtokában a képességek fejlesztését célozzák meg. Jelenleg azonban ez az igény még a pedagógusképzésben sem nagyon jelenik meg. Nyilván vannak kivételek, de vezetőtanárként évtizedek óta azt tapasztalom a tanárjelöltekkel végzett munka során, hogy a tanárképzés még mindig rendkívül konzervatív.
Itt kéne először az oktatási rendszert határozottan frissíteni, és mellette eljutni addig, hogy végre ne a könnyen feledhető ismeretek mennyiségi növelése jelentse a tanítás "korszerűsítését", hanem valóban, a kompetenciák fejlesztése.
Az ellentmondás szinte kézzelfogható: az országos kompetenciamérésekre fordított idő és energia az utóbbi években egyre nehezebben kezelhető mértékben duzzad, de anélkül, hogy a pedagógusképzésben és az iskolai munkában a kompetenciafejlesztés iránti elvárás, és ennek központi támogatása megjelenne.
A mérési eredmények beépítése a középiskolai felvételi rendszerbe most olyan tényezőket erősíthet, amelyek tovább növelik az amúgy is jelentős esélyegyenlőtlenséget. Az intézkedés különösen hátrányosan érintheti a marginalizált tanulói csoportokat, köztük a hátrányos helyzetű, sajátos nevelési igényű diákokat, akiket az iskolai környezet sajnos napjainkban jobbára nem tud megfelelően támogatni. Ők nagyobb valószínűséggel tapasztalhatnak fokozott stresszt és szorongást is, míg a jobb szociokulturális hátterű diákok előnyt élveznek, például magánórák vásárlása révén.
A kompetenciamérés eredményeit tehát eredeti célját, funkcióját figyelembe véve kellene már végre felhasználni, eredményeit nem szabad szaktárgyi teljesítményértékelésként vagy a középiskolai felvételi tényezőjeként kezelni. A mérési adatoknak a pedagógusképzést, az iskolai tevékenységek fejlesztését, az egyenlőbb oktatási lehetőségek biztosítását kell szolgálniuk".
Mándics Dezsőt honlapján és a Facebook oldalán is követheted.
Nyitókép: 123RF
