Szüksége van a gyereknek házi feladatra?
Házi feladat pro és kontra
A jelenlegi oktatási rendszerben a tanórák száma már olyan mértékben meghaladja egy gyermek terhelhetőségét, hogy azon túl számára minden házi feladat csak kínzásként érzékelhető. Felső tagozattól kezdve a 7.-8. tanóra után megmaradt rövidke idő a regenerálódásra sem elég, nemhogy a rengeteg házi feladat elvégzésére. Ám a helyes kérdés mégsem az, hogy: szükség van-e a gyerekeknek házi feladatra. A kérdés ennél összetettebb.
Varga Mónika a hozdkiazellenorzodet.hu bloggerének, a Beírás felnőtteknek című könyv szerzőjének írása következik.
Iskola ügyben kevés bosszantóbb téma van egy kisdiák számára, mint a házi feladat, és amióta a szülők is aktívan részt vesznek benne, valljuk be, ők sem igazán rajonganak érte. Szakmailag pedig a házi feladat kérdése is éppoly megosztó, mint az oktatásban bármi.
Neves szakemberek állítják, hogy az otthon elkészítendő feladatok negatív hatásai sokkal súlyosabbak, mint amennyi előny származik belőlük. De legalább ugyanannyian érvelnek a házi feladat mellett, cáfolhatatlan pozitív hatásokat emlegetve.
Akik szerint nem kell házi feladat
A házi feladat eltörlése mellett kardoskodók elsősorban azzal indokolják véleményüket, hogy az otthonra átvitt feladatok óriási stresszfakort jelentenek a gyerekek számára. Szerintük, az iskolai terhekből fakadó stressz jelentős részét a házi feladat által kiváltott nyomás teszi ki.
Ehhez jön még a családban keletkező állandó feszültség, ami az egész család életére rányomja a bélyegét. A házi feladat réme: „meg kell csinálni, különben baj lesz”, minden áldott nap ott lebeg a levegőben, illetve egyetlen napon sem hagy lehetőséget gyermekeinknek nyugalomra és gondtalan kikapcsolódásra. Veszekedések és hisztik táptalaja, folyamatos harc a munkából kimerülten haza érkező szülők és a szabad tevékenységre vágyó gyermek között.
Ellene szól még az is, hogy összemossa a „munkahelyet” az otthonnal, és elveszi a gyermektől azt a lehetőséget, hogy az iskolatáskát a sarokba vágva felszabaduljon a „munka” nyomása alól, önfeledten játsszon, vagy azzal foglalkozzon, amivel szeretne, ami kikapcsolja. A házi feladat terhe tovább viszi az iskolai feszültséget a gyerek otthonába, az iskolát elhagyva sem élheti meg azt a felszabadult érzést, mint amikor egy felnőtt kilép a munkahelyéről.
Végül pedig számos szülő venné örömmel a házi feladat eltörlését, mert ahogy mondják, ők nem szaktanárok, számos dologban úgysem tudnak segíteni, továbbá elfoglalt életükbe nem fér bele a lecke körüli állandó cirkusz.
Akik a házi feladat mellett érvelnek
Bármily meglepő, hosszan lehet sorolni a házi feladat nehezen vitatható előnyeit is, a gyermek, a tanár és a szülő szempontjából is.
Előnyök a gyermek számára:
• Mindenekelőtt segíti az iskolában leadott tananyag elmélyítését, a megtanulandó készségek begyakorlását.
• Lehetőséget ad a gyermeknek, hogy saját tempójában gyakoroljon, fejlődjön.
• Fejleszti az önálló problémamegoldó képességet, az önállóságot.
• Önbizalmat és felelősségérzetet növel.
• Segíti a gyermeknek megtanulni, hogyan bánjon az idejével, kialakítani saját időbeosztását.
• Hozzásegíthet az iskolai anyag és az iskolán kívüli valóság összekapcsolásához.
Előnyök a pedagógus számára:
• Képet kap arról, milyen mértékben sajátították el a gyerekek a tananyagot.
• Az eredményekből látja az egyes diákok erősségeit és gyengeségeit.
• A fentiek függvényében alakíthatja a további órai munkát, változtathat a módszereken és a feladatokon. Egyénre szabott feladatokat tervezhet.
Előnyök a szülő számára:
• Gyakorlati betekintést kap gyermeke oktatásába, pontosan látja, mivel foglalkoznak az adott órán, a választott oktatási intézményben.
• Pontosabb rálátása lesz gyermeke fejlődésére, erősségeire és gyengeségeire.
• Saját maga is meggyőződhet róla, melyik tantárgyból miért olyanok az osztályzatok, amilyenek, és könnyebben tud segíteni a nehézségekben.
Hol van az igazság?
Számtalan kutatás foglalkozik a házi feladatok valódi hatásainak mérésével, és születnek is mindenféle eredmények, de ezek nagyon nehezen kimutatható vagy bizonyítható következtetések. Egy amerikai pszichológus és idegtudós 2006-os átfogó kutatása arra jutott, hogy a házi feladat néhány fent felsorolt pozitív hatását nagyjából a 7. osztálytól felfelé lehet bizonyítani, a kisebbeknél nem. Ez valószínűleg azért van így, mert ekkorra már kialakulnak a gyermekek tanulási szokásai, kevesebb dolog vonja el a figyelmüket, és tudatosabban oldják meg a feladataikat. A házi feladatoknak betudható, említésre méltó teljesítmény javulást sem a kisebbeknél sem a középiskolás diákoknál nem tudtak kimutatni. Végkövetkeztetésként mégis szükségesnek ítéli a házi feladatot.
A rengeteg kutatás sem jutott tehát sokkal messzebb, mint a józan megfontolás:
Nem az a kérdés: legyen vagy ne legyen házi feladat, hanem, az hogy mennyi és milyen?
Kutatás nélkül is egyértelmű, hogy a túlzott mennyiségű házi feladat kontraproduktív, azaz épp az ellenkezőjét érjük el vele, mint amire hivatott. A diákokban ellenérzést vált ki a tanulás egésze iránt, kimerültséghez vezet és elrabolja az értékes szabadidőt, ami a kikapcsolódásra és feltöltődésre kellene. Ugyanakkor
MINDEN GYERMEKNEK JÓT TESZ EGY KIS HÁZI FELADAT, amennyiben MENNYISÉGE ÉS MINŐSÉGE MEGFELEL:
• a gyermek életkorának és fejlettségi szintjének
• a számára már megtanított tananyagnak, feladat típusoknak
• az elérendő célnak
• az otthoni körülményeinek
Alsós osztályokban a házi feladat legyen:
• rövid
• különösebb erőfeszítés nélkül megoldható
• alkalmanként szülővel megoldandó
• néha valami iskolán kívüli tevékenységre támaszkodó
Felsős osztályokban:
• olyan mennyiség, ami nem túl kimerítő, és nem veszi el a gyerek összes szabadidejét
• tananyaghoz kapcsolódó, tanultakra támaszkodó
• különösebb erőfeszítés nélkül megoldható
• alkalmanként önálló utánanézést igénylő, iskolán kívüli tevékenységre támaszkodó.
Középiskolában:
• A szakosodásig olyan mennyiség, ami nem túl kimerítő, és nem veszi el a gyerek összes szabadidejét
• A szakosodásig tananyaghoz kapcsolódó, tanultakra támaszkodó
• A szakosodás után a tanuló számára nem fontos tárgyakból minimális
• A választott szakokból lehet megterhelőbb mennyiség, önálló kutatást és feldolgozást igénylő, de így is tananyagra támaszkodó.
A valóság
Ezek lennének a helyes irányelvek, a valósággal azonban sajnos köszönőviszonyban sincsenek. A jelenlegi oktatási rendszerben ugyanis már a tanórák száma olyan mértékben meghaladja egy gyermek terhelhetőségét, hogy azon túl számára minden házi feladat csak kínzásként érzékelhető. Felső tagozattól kezdve a 7-8 tanóra után megmaradt rövidke idő a regenerálódásra sem elég, nemhogy a kupacnyi házi feladat elvégzésére. Vagy nem pihen és nem játszik, vagy nem ír házi feladatot, hiszen tanulnia is kellene még. És itt az ördögi kör bezárul, mert ilyen körülmények között a házi feladatnak esélye sincs jótékony hatásait kifejteni.
Persze akadnak olyan iskolák is a világban, amelyek teljesen eltörölték a házi feladatot (elsősorban az alsóbb osztályokban) és határozottan állítják, hogy diákjaik nem maradtak le semmiben, több a szabadidejük, kipihentebbek és koncentráltabbak, szívesebben járnak iskolába. Az egyik ilyen amerikai iskola megalkotta a „Nincs házi feladat irányelv”-et, amely mindössze 4 pontból áll.
Bár én házi feladat párti vagyok, ezt minden iskolában kifüggeszteném:
1. Olvass jó könyveket minden nap – és olvastass magadnak a szüleiddel!
2. Menj ki és játssz! – képernyőn játszható játék nem számít ide.
3. Vacsorázz a családoddal! – és segíts a terítésben, asztal leszedésben!
4. Aludj jól és eleget éjszaka!
Ahogy minden írásomban hangsúlyozom, az osztályzatoknál fontosabb az élhető gyermekkor, így egy túlterhelt gyerek házi feladatánál is fontosabb, hogy élhető gyermekkora legyen. Amíg a bírhatatlan óraszám a normális életvitelében korlátozza, addig talán mi szülők segíthetünk neki a folytonosan számonkérő üzemmódból támogatóba kapcsolva.
A cikk hamarosan folytatódik. Addig is kövesd szerzőnket a Hozd ki az ellenőrzőt Facebook csoportban.
Varga Mónika könyve: Beírás felnőtteknek
Fotó: 123RF
