Iskolakezdés: A mentális eszköztár fontosabb, mint az, hogy milyen a tolltartó
Gyermek psziché
Az óvodából iskolába, az alsó tagozatból a felsőbe, illetve a középiskolába lépés a leginkább megterhelő lelkileg. Ha a szülő sem szerette az ovit vagy a sulit, esetleg rossz emlékei maradtak az óvodáról, iskoláról, akkor nem biztos, hogy a teljes őszinteségre kell törekedni a gyerekkel folytatott beszélgetéskor. De az biztos, hogy jó, ha a családban többször is előjön a szeptemberi kezdés előtt, hogy nagyjából mi várható, érdemes izgalmasnak feltüntetni az új helyzetet.
„Az ovikezdés jelentősen kitüntetett, mert a többségnek – aki nem járt bölcsibe – ez az első szeparáció. Jó, ha addigra már a gyerek maradt a szülei nélkül, mondjuk a nagyszülőknél, rokonoknál, és megtapasztalta, hogy ebéd után vagy délután visszajönnek érte, tudja, hogy az elszakadás mennyi időre szól, és megbízik a szüleiben, mert tudja, hogy érte mennek” – mondja Kiss Kinga klinikai gyermek-szakpszichológus a nepszava.hu-nak. Segítheti a beszélgetést és a felkészülést, ha elsétálunk az ovihoz, s vannak felkészítő könyvek is a témában. Az újdonság izgalmára kell fókuszálni, nem szorongást keltő helyzetnek beállítani a gyermek számára, aki az óvó nénivel jó esetben már találkozott, családlátogatás vagy beiratkozás, esetleg játszónap alkalmával.
Bízzunk meg az óvó néniben
Elsődleges, hogy a szülő is bízzon meg a gyerekben és az óvónőben is, a tárgyi környezet csak ezután jön. Megterhelő és stresszt okoz a gyereknek, hogy alkalmazkodni kell ennyi új társhoz, helyzethez, de az óvodaérettek a megpróbáltatásokat néhány hét alatt legyűrik és beszoknak. Ám ha még novemberben is nehéz az elválás, esetleg újabb tünetek jönnek, akkor érdemes beszélgetni az óvodapszichológussal.
Sokszor a szülő szorongása az erős, ő fél, hogy sérül a gyerek, ez esetben nem csoda, ha a gyerek nem akar olyan helyen, helyzetben maradni, amitől a szülő tart.
Nehéz elválni a síró gyerektől, persze, de ha szülőként úgy tudok kilépni az ajtón, hogy tudom, jó helyen van, nem pedig traumának élem meg, akkor a gyerek is hamarosan meg fog nyugodni. Segíthet, ha van egy közös rituálénk búcsúzáskor, például egy titkos mondat vagy kézjel, egy kis rajz mindkét fél csuklóján, és elmondjuk, hogy elköszönünk azért, hogy délután újra találkozzunk. Fontos megtudni az óvodapedagógusoktól, hogy a sírás meddig tartott, vigasztalhatatlan volt-e vagy sem. A kommunikáció, az őszinteség és a bizalom nagyon fontos a szülők és a pedagógusok között – magyarázza Kiss Kinga.
"Második beszokási hullám"
A gyerekek egy részénél hosszabb betegség vagy nyári szünet után előfordulhat második beszokási hullám, ami akár újabb könnyekkel is járhat. Aki már nem kezdő ovis vagy iskolás, annak érdemes felidéznie a vakáció utolsó napjaiban az ovis, iskolás napirendet, a csoporttársakat, az óvó néniket, tanárokat, és a bioritmusunkat is ehhez alakítani, hogy ne éles váltás legyen. „Érdemes otthon hangolódni, együtt megvenni a szükséges kellékeket, és mentális téren is felkészülni a szezonváltásra.
Az iskolaérett elsősök leginkább abban fáradnak el, hogy nagyon önállónak kell lenniük az ovihoz képest. A kognitívan érett gyerekeket is meglepi, hogy milyen önállóságot várnak el tőlük.
Megismerni, eltenni a saját dolgokat, figyelni a technikadobozra és a tesicuccra is, gyorsan átöltözni, elpakolni úgy, hogy ehhez alig kapnak segítséget. Ne lepődjünk meg, ha elhagynak, összecserélnek dolgokat” – mondja a szakember.
Az alsó tagozat célja megtartani a gyermeki kíváncsiságot
Érdemes izgalmas kalandként, expedícióként tekinteni az iskolára is. Ne nyomasszuk magunkat és a gyereket sem, hogy milyen nehéz a sok elvárásnak megfelelni, hogy vajon milyen lesz a teljesítménye. A sulis első évek arról szólnak, hogy a kompetenciák robbanásszerűen megnőnek, az írott, olvasható világ új ajtókat nyit; szerencsés helyzetben mindez nem görcsbe rántja az érintettek gyomrát. Kiss Kinga szerint
az lenne a dolga az alsó tagozatnak, hogy ne ölje ki az alapvetően meglévő gyermeki kíváncsiságot a diákokból, és az alapkészségeken kívül meg kellene tanítani őket, hogy ne szorongjanak az újtól, a kudarcot tűrjék, és gyakorlással sikerül az is, ami elsőre vagy másodikra nem.
Fel kell ismerni, ha a gyerek nem jó helyen van
A soft skillek tanulása fontosabb, mint hogy mennyire kerek a b betű hasa – állítja a pszichológus. (A soft skillek, más néven puha készségek vagy interperszonális készségek olyan személyes és szociális képességek összességét takarják, amelyek a tárgyi tudáson túl meghatározzák, hogyan boldogulunk iskolai vagy munkahelyi környezetben – a szerk.) A szülőknek az lehet kihívás, hogy megtalálják az arany középutat: bizalmat kell tanúsítaniuk az oktatási rendszer és a tanár felé, de fel kell ismerniük, ha a gyerek nem jó helyen van, ha bullying éri, és minden esetben ki kell állniuk mellette.
12-14 éves korig a társas beilleszkedést a szülő is tudja támogatni óvodán, iskolán kívüli programok szervezésével.
A szülő legyen nyitott a többi szülő irányába
Fontos, hogy a szülő legyen nyitott a többi szülőre, a passzív szorongó gyerekek szüleinek ez pláne ajánlott. Oviban lehet barátságkarkötőket készíteni, adni egymásnak.
Az iskolában most a focis kártya a legjobb „deviza”, de egy közös focizás, játszóterezés is aranyat ér.
A csoporthangulatnak is jót tesz, ha vannak közös programok, a jó közösség létrehozása mindenkinek a dolga és felelőssége, aki jót akar a gyerekének. A középiskolában már egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a kortárs kapcsolatok. A szülők egyre kevesebb információról értesülnek, ezt nehéz elfogadniuk, ugyanis a többségük nagyon szeret benne lenni a gyerekek életében, ám a kamaszok ez ellen tiltakoznak.
Eredeti cikk: nepszava.hu
Szakértő a cikkben: Kiss Kinga klinikai gyermek-szakpszichológus
Fotó: 123RF
