„Ha támogatni szeretnénk a diákokat a tanulásban, akkor sok lépéssel hátrébb kell lépni” - Interjú Kaderják Anita oktatáskutatóval

A szakemberrel a Kreatív Partnerség Magyarország (KP) program nemzetközi díjazása kapcsán beszélgettünk a 21. századi kompetenciákról, arról, hogy miként lehet mérni a kreativitást, és szó került többek között a magyar oktatáskutatás nemzetközi élvonalba való bekapcsolódásáról is.

- Első alkalommal fordult elő, hogy az innovatív oktatási programokat felkaroló nemzetközi HundrED listáján magyar oktatási program is szerepelt. A díjazott projektek kiválasztásánál fontos kritérium, hogy azoknak mérésekkel alátámasztott eredményei legyenek. A magyar programon belül a te feladatod a mérés. Mit mérsz egészen pontosan?

- Ha nagyon egyszerűen szeretnék válaszolni, akkor azt, hogy a Kreatív Partnerség program milyen hatással van a diákok fejlődésére. Alapvetően három fő dolgot mérünk ennek kapcsán: a tanulók teljesítményét, a soft skilljeiket (azaz puha képességeiket, mint például az empátia, a csapatmunka, vagy a motiváció), valamint egy nemzetközi program keretében mértük a kreativitásukat, kritikai gondolkozásukat is. A tanulók teljesítményét (például hogyan teljesít a diák egy matematika teszten) azért fontos mérni, mert lényeges visszajelzés a pedagógusnak és az iskolának, és általában a szülőket is ez izgatja legjobban. A soft skillek fontos 21. századi képességek, amelyek egyaránt szükségesek a tanuláshoz, valamint az egyének későbbi boldogulásához és sikeres munkaerőpiaci helytállásához. Ezeknek a képességeknek a fejlődését pszichológiai kérdéssorokkal vizsgáljuk, a diákoknak olyan állításokat kell mérlegre tenniük, mint például „Azért próbálok meg jól tanulni, mert akkor megdicsérnek.”, vagy „Ha egy barátom szomorú próbálom beleképzelni magam a helyébe, hogy jobban megértsem.” A harmadik nagy terület, ami mérési szempontból talán a legizgalmasabb mind közül, a diákok kreativitásának mérése.

- Hogyan lehet mérni a diákoknál a kreativitás fejlődését?

- A kreativitás fejlődésének mérése többek között azért nagy kihívás, mert maga a kreativitás is egy formálódó fogalom. Magyarország a KP programon keresztül 2015-től részt vett egy öt éves nemzetközi fejlesztési projektben, amelyet az OECD Oktatáskutatási és Innovációs Központja vezetett, és összesen 11 ország csatlakozott hozzá. A projekt fő célkitűzései közé tartozott egy közös „nyelv” kialakítása, arról, hogy mit is jelent a kreativitás és kritikai gondolkodás támogatása az általános és középfokú oktatásban, valamint olyan programok bemutatása és vizsgálata, amelyek képesek lehetnek ilyen fejlesztésekre (mint például a KP), és olyan eszközök, tesztek kipróbálása a résztvevő országokban, amelyek ezeket a képességeket mérni tudják. A magyar diákok esetében a matematikai kreativitást teszteltük, egy EpoC (a kreatív potenciál mérése) nevű digitális teszttel. A teszt a diákok konvergens (egy jó megoldásra irányuló, komplex megoldást kereső) és divergens (szerteágazó, több jó megoldásra irányuló) gondolkodását is vizsgálta, valamint megoldási javaslataik eredetiségét, számolós és geometriai feladatokon keresztül.

- Mindig mutatkozik fejlődés a bemeneti és a kimeneti mérések között?

- Igen, hiszen a gyerekek normál esetben bármiféle beavatkozás nélkül is fejlődnek egy év alatt. Ezért alkalmazunk méréseink során kontrollcsoportot, azaz olyan, azonos korcsoportból származó diákokat, akik ’normál’ iskolai oktatásban vesznek részt. Tehát, ha van 100 diákunk, aki részt vesz a Kreatív Partnerség programban egy időszakban, akkor az ő fejlődésük mérésével párhuzamosan mérjük száz sima diák fejlődését is, hogy az eredmények összevetése által megállapíthassuk, hogy a fejlődésnek mekkora része tudható be a KP programnak, és mekkora az iskolának, illetve a gyermekek érésének. A fő kérdés számunkra az, hogy akik részt vesznek a programunkban, szignifikánsan nagyobbat fejlődtek-e, mint kontroll társaik.

- És mik a tapasztalatok? Látszik pozitív hatás?

- Igen, egyértelműen. Saját korábbi kutatásaink alapján a KP programban résztvevő diákok a kontroll csoporthoz képest javítottak helyesen megoldott matematika feladataik arányán, nőtt matematikai magabiztosságuk, valamint a program hatással volt a tanulók pozitív énképére, tanulási motivációjára, empátiájára és szociális kompetenciáira. Az OECD kutatás eredményei szerint pedig az alsós diákok körében javult a matematika és természettudományos tudás, és pozitívan hatott a program a diákok önértékelésére a kreativitás terén. Ráadásul a diákok szignifikáns változást érzékeltek a pedagógusok módszereiben, jóval többször fordultak elő a tanulói aktivitásra építő csoportos technikák. Az eredmények alapján a KP szignifikáns pozitív hatással volt a matematikai kreativitásra: a kontroll csoporténál nagyobb mértékben fejlesztette a felső tagozatosok konvergens (egy jó megoldásra irányuló komplex megoldást kereső) gondolkodását, és az alsós lányok divergens (több jó megoldást kereső) gondolkodását.

- Volt olyan mérésed a program kapcsán, amelynek eredménye meglepetést okozott számodra?

- Mindig öröm látni azokat az eredményeket, amelyek azt mutatják, hogy a programban részt vevő diákoknak fejlődik az önbizalmuk, pozitívabban gondolkoznak magukról és saját képességeikről (például bele mernek vágni egy olyan matematika feladat megoldásába, amelyről nem biztosak, hogy sikerülni fog), és a program végére jóval autonómabbnak, motiváltabbnak tartják magukat, akiknek van helye és szerepe az osztályközösségben. A KP program sokszor megmutatta már, hogy lehetséges olyan foglalkozásokat tartani, ahol a hagyományos oktatási rendben a perifériára szoruló, csendes tanulók képesek bevonódni, egy idő után mernek véleményt nyilvánítani, ötleteket bedobni a közösbe, sőt vezetőkké is válhatnak kiscsoportos közös munkákban.

- Szerinted mi következik ebből?

- Minden alkalom egy siker, amikor egy diák nem szorul az osztály peremére, nem záródik ki a közösségből, és nem hiszi el túl korán magáról, hogy ő semmire sem képes, hogy nem lehet sikeres ebben az iskolarendszerben. Épp ellenkezőleg: ha elkezd bízni magában, elkezd próbálkozni; akkor igenis van esélye. Hosszú távú cél az, hogy bevonva és megtartva a hátrányos helyzetű diákokat, elkerülhessük, hogy ideje korán kiessenek az iskolarendszerből, vagy használható tudás megszerzése nélkül hagyják el az iskolát.

- Miért számít mérföldkőnek, hogy a HundrED először díjazott magyar oktatási programot?

- Nekem személy szerint azért, mert ez a kis magyar program (jelenleg éves szinten körülbelül 5 magyar iskolában fut), láthatóvá vált nemzetközileg, és egyben részévé egy elismert nemzetközi kreatív oktatási hálózatnak. Ahhoz, hogy a HundrED zsűrije észrevegye, és kiemelje a 3000 többi oktatási program közül a KP-t, elengedhetetlen volt a program eredményeinek mérése, és ezek angol nyelvű publikációja. A transzparens és megbízható mérési eredmények alapvető fontosságúak ahhoz, hogy nemzetközi szinten megmutathassuk a program eredményességét, sikereit.

Fotó: Kölöknet / fodor Cini

- A nemzetközi mérések mennyiben térnek el a magyar mérésektől, akár metódusban, akár eredményben?

- Nagyon gyorsan fejlődik mindaz, amit a gyerekek fejlődéséről, agyi működéséről tudunk, és amit az oktatás szerepéről gondolunk, és ezzel párhuzamosan a mérőeszközöknek, és a mérések fókuszának is fejlődnie kell. Erre jó, és nagyon releváns példa az OECD 2022-es PISA mérése, melyben először szerepelt ’kreatív gondolkodás’ blokk. (Ennek a fejlesztésnek közvetlen előzménye volt egyébként a korábban említett OECD projekt, amelyben a KP is részt vállalt). Az, hogy a PISA ezt méri, minden résztvevő nemzet oktatási rendszerének azt szignálozza, hogy ez egy fontos, fejlesztendő képesség.

Én mérési szempontból szerencsésnek tartom magamat, mert több nemzetközi projektben is részt veszünk, melyek által ki tudunk próbálni több új mérési technikát is, közülük olyat is, melyeket éppen most fejlesztenek. Így nem kell 10 évvel ezelőtti tesztekre hagyatkoznunk, hogy megpróbáljuk felmérni a programjaink hatását. Ilyen újdonságnak számít például egy másik mérésünk, amit a jelenleg is futó "Tanulás Művészete” programunkban már alkalmazunk - ez közvetlenül a diákok agyi végrehajtó funkcióit, annak fejlődését képes mérni.

- Miért fontos az agyi végrehajtó funkciók (VF) nyomon követése?

- Az agyi végrehajtó funkciók (azaz az agy „menedzsment rendszere”, ide tartozik például az önkontroll, a munkamemória, vagy a kognitív rugalmasság) elengedhetetlenek ahhoz, hogy valaki képes legyen tanulni. Ezek a funkciók körülbelül 25 éves korunkig fejleszthetőek, de természetesen hangsúlyos életünk korai szakasza, a kisgyermekkor. Magyarországon a hátrányos helyzetű diákok átlagosan alacsonyabb fejlettségű végrehajtó funkciókkal érkeznek az iskolába, mint szerencsésebb hátterű társaik, mégsincsenek ezek a funkciók célirányosan fejlesztve a hagyományos oktatásban. A lemaradás így törvényszerű: akinél ezek a funkciók nem kellő mértékben fejlettek, annak esélye sincs értő olvasóvá válni, vagy átlátni matematikai összefüggéseket, és megnövekedik az esélye, hogy ezek a diákok korán ki fognak esni az iskolarendszerből.

Mi jelenleg egy olyan tesztfejlesztésben veszünk részt a Tanulás Művészete programunkban, aminek a chile-i CEDETI egyetem vezet. 6-7 éves gyerekek VF-it teszteljük pár egyszerűnek látszó, tabletes játékkal. Az elsős-másodikos gyerekek nagyon szeretik ezeket a játékokat, szinte abba sem akarják hagyni, aminek az előnye számunkra az, hogy mivel nem vizsgadrukk alatt nyerjük ki a mérési eredményeket, viszonylag torzítatlan eredményt kaphatunk.

- Az idei HundrED válogatás a 21. századi kompetenciákra fókuszált. Az előző évszázadban nem volt ennyire fontos a kritikai gondolkodás? Miért pont most van ennek itt az ideje?

- Gyorsan változik a világ, és ezzel az oktatásnak is meg kell próbálnia lépést tartani. Régen az volt a modell, hogy tanítsuk meg a gyerekeknek azokat a dolgokat, amiket már tudunk, mert ezeket ők gond nélkül tudják majd alkalmazni a felnőtt életükben. Most úgy alakul át a világ, hogy nem tudjuk pontosan, mit kellene megtanítani a gyerekeknek, amit ők majd harminc vagy negyven év múlva is hasznosítani tudnak. Átalakulnak foglalkozások, sok új típusú munka jön létre, régi típusú karrierpályák pedig kikopnak. Ezért arra kell felkészíteni a diákokat, hogy képesek legyen önállóan tudást és információt szerezni, és képesek legyenek megítélni, mely információ valós és releváns. Képesnek kell lenniük kérdéseket feltenni, felelősséget vállalni, és dönteni. Ehhez pedig elengedhetetlen a kritikai gondolkozás.

- Mit szeretsz legjobban a munkádban?

- Azt, hogy egyre többet érthetek meg arról, hogyan fejlődnek és szereznek tudást a gyerekek. Korábban számomra nem volt világos, hogy mennyi minden szükséges ahhoz, hogy valaki tanulni tudjon. Ha támogatni szeretnénk a diákokat a tanulásban, akkor nem onnan indul a folyamat, hogy a matematika képességüket kezdjük el fejleszteni, sok lépéssel hátrébb kell lépni. Hogyan érzik magukat az iskolában, a közösségükben? Mi teszi őket motiválttá? Hogyan érhetjük el, hogy higgyenek magukban, és képesek legyen figyelni a társaikra is? Hogyan taníthatjuk meg őket csapatban dolgozni? Engem ezek a kérdéseknek érdekelnek most a leginkább.

Fotó: Kölöknet / Fodor Cini