Egy évvel ezelőtt történt iskolai lövöldözés Szerbiában
Virágokkal, rendezvényekkel és a média egyperces elsötétülésével emlékeztek Szerbiában pénteken arra, hogy egy évvel ezelőtt egy belgrádi általános iskolában egy 13 éves fiú megölte kilenc társát és az iskolaőrt. Ez volt az első iskolai lövöldözés Szerbiában.
Mivel az elkövető a bűncselekmény időpontjában 13 éves volt, a szerbiai törtvények szerint nem büntethető. A fiú pszichiátriai megfigyelés alá került. Apját a közbiztonság súlyos veszélyeztetésével, anyját pedig illegális fegyverbirtoklással vádolják. Mindkét szülő tagadja bűnösségét.
A belgrádi Vladislav Ribnikar Általános Iskola előtt pénteken reggel gyertyákat gyújtottak, és virágokat helyeztek el. A szülőkön és barátokon kívül a szerb köztársasági elnök is lerótta kegyeletét a helyszínen. Aleksandar Vucic a hivatalos Instagram-oldalán azt írta: a tragédia „gyógyíthatatlan sebet hagyott az egész ország lelkén”.
Sok diákot más iskolába írattak a helyi szülők
Az ország rádióállomásai és televíziói 8 óra 41 perckor egy percre elnémultak, illetve elsötétültek. 2023. május 3-án ugyanis éppen ebben percben adta le az első lövést a hetedik osztályos fiú.
Egy ideig az egész iskola zárva volt, arról is híreket lehetett hallani, hogy lebontják, és emlékművet állítanak a helyére. A történtek után sok diákot más iskolába írattak át a szülei.
Minden iskolában állandó rendőri felügyelet
Az iskolai ámokfutást követő éjszakán egy 20 éves fiatal a Belgrádhoz közeli Mladenovacon lőtt rá járókelőkre gépkarabéllyal, megölve nyolc embert. A két vérengzés megrázta Szerbiát, és tömegtüntetésekhez vezetett.
A két esetet követően a szerb kormány több intézkedést hozott. Egyebek mellett fegyverleadási amnesztiát hirdettek, amelynek során az ország állampolgárai több mint százezer fegyvert és lőszert adtak le. Emellett Szerbia minden iskolájában állandó rendőri felügyeletet vezettek be, és megkezdték a büntetőjogi felelősségre vonhatóság alsó korhatárának 14-ről 12 évre csökkentését.
Szakértő: „Az iskolai lövöldözésekért a környezet is felelős”
Egy sok évvel ezelőtti itthoni eset kapcsán a Kölöknet állandó szakértője Horváth Magdolna pszichológus elmondta: az iskolai lövöldözésekért a környezet is felelős.
Amíg valaki eljut a végső és végzetes tettig, hosszú út vezet. Sokkal több fiatal van komoly bajban, ám az ő történetük rejtve marad: legtöbbször csak a család, a szűk környezet megdöbbenését váltja ki egy-egy öngyilkossági kísérlet vagy haláleset.
Az elmagányosodott, közösségeken kívül rekedt fiatalok kétségbeesett jelzéseit vagy nem veszi észre a környezet, vagy a kortársak reakciói még jobban fokozzák elkeseredettségüket.
Az iskolában, közösségekben mindig azok vonják magukra a figyelmet, akik harsányak, szóban vagy tettben agresszívek. A kialakult hierarchia csúcsán levők többnyire lefelé élik ki agresszivitásukat. Akik a csoport perifériáján helyezkednek el (befelé forduló természetük, zárkózottságuk miatt), gyakran válnak az erőszakosabb társak céltáblájává. Az elszenvedett megaláztatások, a vélt vagy valódi sérelmek fokozzák beilleszkedési nehézségeiket, belső feszültségeiket. Mivel ők vannak a társas hierarchia alján, gyakran maguk ellen fordulnak (öngyilkosságba menekülnek) vagy megpróbálják a ki nem élt agresszív késztetéseiket más csatornákon elvezetni.
Megelőzhetők lennének a hasonló tragédiák?
A pszichiátriai betegségek hosszú időn keresztül lehetnek tünetmentesek, és az utolsó cseppet gyakran a környezet reakciója jelentheti. Hiszen gyakran előfordul, hogy az elkövető furcsa, zavart viselkedést mutat kortársakkal szemben, akik ahelyett, hogy segítséget adnának nekik, éppen ellenkezőleg, kirekesztő hadjáratot indítanak. Ez pedig, sajnos, szélsőséges esetben tragédiákhoz is vezethet. És az áldozatok gyakran teljesen vétlen, véletlenül rossz helyen tartózkodó emberek.
Horváth Magdolna előző írásában hozzátette: „Nem szeretném a hasonló esetek felelősséget senkire ráterhelni. Nem a pedagógusok, és nem a fiatalok feladata a mentális problémák kezelése. De fel szeretném hívni a figyelmet a közösségekben nehezen észrevehető, háttérbe került emberekre. Gyakran a szülők és a pedagógusok is alábecsülik az elszigetelt, izolálódott fiatalok lelki sérüléseinek következményeit. Pedig néha nagyon kevés is elég lehet ahhoz, hogy visszafordíthassuk a negatív folyamatokat. Egy jó szemű pedagógus, egy érzékeny, odafigyelő kortárs őszinte, empatikus, együttérző szavai már oldhatják a feszültséget, csökkenthetik a kirekesztettség érzetét”.
Forrás: MTI
Fotó: Getty Images
