Bizonyítvány versus életben való beválás
Deliága Éva gyermekpszichológus írása.
Ki ne lenne büszke kitűnő gyermekére? Ki ne kívánná azt gyermekének, hogy a legjobb legyen valamiben, hogy érvényesülni tudjon a világban?
Eljött a lazítás ideje, itt a nyár! Már szinte mindenhol kiosztották a bizonyítványokat. Egyesek szemlesütve kullognak vele haza, tartva a szülők szidásától, a kitűnő tanuló bizonyítványát meg még azon melegében posztolják szülei az üzenőfalukra: ’büszke vagyok’ és egy bizonyító erejű fotó társaságában. Ki ne lenne büszke kitűnő gyermekére? Ki ne kívánná azt gyermekének, hogy a legjobb legyen valamiben, hogy érvényesülni tudjon a világban?
Azonban itt a bökkenő. A két dolog feltétlenül ugyanazt jelenti? A kitűnő tanuló gyerekek szülei joggal lehetnek büszkék csemetéjük éles eszére, szorgalmára, jó adottságaira, szerencséjére vagy éppen kitartására. Csak remélni tudom, hogy mindez pszichés egészséggel, jó közérzettel is párosul, mert még a kitűnő bizonyítvány ellenére is túl nagy árnak érzem a mindennapos fejfájást, hasfájást, vasárnap esti rettegést a másnaptól, a rémálmokat, vagy éppen a zokogást egy-egy pontlevonás vagy rossz jegy miatt.
A kitűnőségnek sajnos gyakran túl nagy ára van: a maximalizmus, a túlzott megfelelési vágy szorongással töltheti el a gyermeket.
Nem igaz, hogy a rosszabb tanuló gyerek rosszabb. Az érdemjegyei tekintetében rosszabb. De mi van akkor, ha a jegyei éppen az egészséges érdeklődést tükrzözik: ha valami érdekli, abból ötös, ha nem érdeklődik valami iránt, arra hat lóval sem lehet rávenni: így máris érthetőbb a nyelvtan hármas. Mi van akkor, ha a változó szorgalma azt jelzi, hogy éppen kiskamasz, növésben van, és nem tud egyenletes teljesítményt kifejteni. A változó magatartás lehet jele egészséges mozgékonyságának? A pocsék bizonyítvány lehet a mutatója annak, hogy nem jó helyen van a gyermek, nem való neki az az iskola, ahová jár.
Régóta tudjuk már, hogy az iskolai jegyek nem jól jósolják be az életben való beválást. Sok a fals negatív.
Vagyis, attól, hogy valaki nem volt színötös az általános iskolában, még lehet sikeres felnőtt ember. Mire van ehhez szükség? Támogató családi közegre, akik a jegyeken túl is látják a gyermeket és értékelik különleges képességeit.
Támogató pedagógusokra, akik észreveszik, ha valamiben kiemelkedő a gyermek és terelgetik arra felé. Nem büntető és megalázó közegre, hogy a gyermek önmagaráról kialakított képe pozitív maradhasson, még akkor is, ha nem szín ötös tanuló. Jó pedagógusgárdára, hogy a gyermek érdeklődése fennmaradjon a tanulás iránt. Belátó szülőkre, akik nem akarják siettetni a gyermeket, belátják, hogy egyéni érési tempóval rendelkezik, és hagynak időt játékra is.
A beléjük fektetett bizalmat még a rossz tanuló gyerekek is meghálálják! Rossz jegyeket szerző gyerek nem egyenlő rossz gyerek! Vegye észre gyermeke iskolától független értékeit: hogy kedves, jószívű, huncut, figyelmes, jól mászik fára, vagy, hogy szépen énekel. Hogy Ön is büszke lehessen gyermekére, akármi is álljon a bizonyítvány lapjain!
Kezdőfotó: Getty Images
