„A tudás a legerősebb fegyver a zsarnoksággal szemben” – tudósítás az oktatásról szóló miniszterelnök-jelölti vitáról
A magyar oktatáspolitika jelenlegi helyzete égető kérdéseket vet fel, amelyekről érdemes társadalmi párbeszédet folytatni. A Független Diákparlament a minap szervezett nyilvános vitát az oktatási rendszer kapcsán, amelyre az összes parlamenti frakció jelöltje hivatalos volt. A meghívást végül Szél Bernadett (LMP), Karácsony Gergely (MSZP-Párbeszéd), valamint Vona Gábor (Jobbik) fogadták el. A vitán négy fő kérdést érintettek a résztvevők, melyekben olykor kialakult konszenzus, azonban fricskákban is bővelkedett a beszélgetés. – A mindset tudósítását ajánljuk. 
A három miniszterelnök-jelölten túl részt vett a vitán Gyarmathy Éva, klinikai és neveléslélektani szakpszichológus, az MTA tudományos főmunkatársa, valamint a Független Diákparlament képviseletében Kormos Krisztán, illetve moderátori szerepben Fehér Alexandra. A résztvevők az alábbi négy kérdésben ütköztették álláspontjaikat, melyekre adott válaszaik és válaszreakcióik sokszor emlékeztettek a csehovi drámákból ismert párhuzamos monológokra.
Melyek (lennének) az oktatási rendszer legfontosabb céljai?
A vita erős felütéssel indult, Vona Gábor válaszolhatott először. „Az is üzenet, hogy ki nincs itt” – nyitotta meg a párbeszédet. Kiemelte a XXI. századi tudás átadásának, és a XXI. kompetenciák elsajátításának jelentőségét. Szerinte
MA AZ OKTATÁS NEM A JÖVŐRE, HANEM A MÚLTRA KÉSZÍT FEL.
Vona hangsúlyozta, hogy békére és nyugalomra lenne szükség az oktatásban, mivel napjainkban bár az időjárást meg tudjuk jósolni, az oktatáspolitikát nem. Karácsony Gergely szerint a pedagógusok és diákok hozzáállásában ordító tünetként jelentkeznek az oktatás problémái. „Mindenki menekül az iskolából és rosszul érzi magát” – összegezte Karácsony. Hozzátette, hogy egy ország sikerét a jó oktatásban lehet mérni, és mivel a IV. ipari forradalom küszöbén állunk, a tudást mint legfontosabb tőkét mindenki számára elérhetővé kell tenni. Ehhez kapcsolódva Vona kiemelte, hogy a mai oktatásnak nem azt kell szem előtt tartania, hogy a diákok lexikális tudását bővítse, hanem megtanítsa a gyerekeket a hatalmas információmennyiség között szelektálni. Szél Bernadett hangsúlyozta, hogy minden diákból a legtöbbet kell kihozni, amely a belső motivációjuk növelésével érhető el. Szükség van élményközpontú oktatásra, valamint meg kell hallani a diákok hangját. „Semmit rólunk, nélkülünk!” – emelti ki Szél az LMP általa legerősebbnek tartott elvét. Gyarmathy Éva a gyerekek tanulási sajátosságait hangsúlyozta. A gyerekeket
TANULNI, FELEJTENI, MAJD ÚJRATANULNI
kell megtanítani. Érdekes paradoxonra hívta fel a figyelmet: „minél jobban tanítjuk a gyerekeket, annál kevésbé tanulnak”. Kormos Krisztián diákként testközelről találkozik az oktatás gyenge pontjaival. „A diákokat az életre kell nevelni” – emelte ki, majd hozzátette, hogy ez úgy valósulhat meg, ha a tanulókból felelős állampolgárok válnak, amelynek eszköze az oktatás.
A három miniszterelnök-jelölt egyetértett abban, hogy a tananyagot csökkenteni kell, valamint autonómiát kell biztosítani a pedagógusoknak és az iskoláknak. Konszenzus volt abban is, hogy
VISSZA KELL ADNI A TANÍTÁS SZABADSÁGÁT.
Vona és Szél továbbá hangsúlyozta, hogy a pedagógusbérek megemelése elengedhetetlen lépés az oktatáspolitika vonatkozásában.
Hogyan nézne ki egy XXI. századi tanóra?
Szél szerint a nyugati példát kellene követni, amelyben „a tanár mint csak karmester van jelen”. A pedagógusok munkáját pszichológusokkal, és egyéb segítő szakemberekkel kell támogatni. A tanárokat nem szabad magukra hagyni. A változtatások kiindulópontjának pedig a gyermekek igényei kell, hogy szolgáljanak. Karácsony szerint a magyar oktatás, és összességében
A MAGYAR TÁRSADALOM FULDOKLIK ABBAN, HOGY NINCS EGYÜTTMŰKÖDÉS.
A kooperációra való nevelést a legkisebbeknél kell kezdeni, hogy társadalmi szinten változásokat érjünk el. Ezen túl a XXI. századi kompetenciák és készségek fejlesztését szorgalmazta.
A teljes cikk a mindseten olvasható
