A tanítás egy csapatmunka!

Kölöknet: Hogyan került a tanári pályára?

G.L.: 15-16 éves lehettem a gimnáziumban, amikor nagyon el kezdtem vonzódni a tanári pálya felé. Magyar-történelem szakos tanár szerettem volna lenni, de amikor érettségiztem és beadtuk a felvételi a papírokat, akkor azt mondták, hogy erről tegyek le, mert oda úgyse fognak felvenni. 1970-ben két helyre szinte lehetetlen volt bejutni, az orvosi egyetemre és az ELTE magyar-történelem szakára. Miután jól ment a matematika is, azt mondta az osztályfőnököm, akkor menjek erre és mellé a fizikát választottam. 1970-ben kezdtem az egyetemet és 1975-ben lehetőségem volt már tanítani is még diploma előtt. A pilisvörösvári gimnáziumban kezdtem el tanítani, onnan kerültem 1977-ben a Kilián gimnáziumba. Ez volt az anyaiskolám, mert korábban odajártam általános iskolába. Ez a mai Németh László gimnázium. 1982-ben szóltak, hogy adjak be pályázatot az ELTE Trefort gyakorló gimnáziumba (akkori ELTE Ságvári Endre gyakorló gimnázium) vezető tanári posztra. 37 évet tanítottam itt.

Kölöknet: Mit jelent az, hogy vezető tanár és hogyan kerülnek kiválasztásra?

G.L.: Minden gyakorló iskolában van 5-7 adott szakos tanár, akik az ötödéves tanár szakos hallgatók tanári gyakorlatát vezetik. Akkoriban pályázatot kellett beadni. Az iskola tanáraiból és az egyetemről a módszertani tanszékről kimentek az iskolába és megnézték az összes pályázó óráját, utána pedig megtárgyalták. Ma ez már inkább úgy megy, hogy hirtelen megüresedik egy állás és az igazgató megkérdezi a szakos tanárokat, hogy tudna-e valakit a posztra. Persze a munkaközösségen belül elbeszélgetnek vele. De arra nem emlékszem az elmúlt tíz évben, hogy valaki kiment volna megnézni valakinek a matematika óráját.

Kölöknet: Miért akar tanár lenni? Mi vonzotta a tanári pályára?

G.L.: Nem tudom. Már többen feltették ezt a kérdést, de nem tudom. Nevezzük ezt jó értelemben egy belső kényszernek, hivatástudatnak? A családban nem volt pedagógus, tehát ilyen minta nem volt. Tanári mintáim voltak, Fecske tanár úr, Radnai Erzsébet tanárnő. Aztán pedig az egyetemen főleg, Pálmai tanár úr, Surányi professzor úr, Soós Vera tanárnő, nagyon nagy példaképek voltak. A szakmát megtanultuk, geometriát, analízist, stb. De ami igazán vonzott, azok a nagy egyéniségek. Emlékszem Nagy Károly tanár úrra, aki elméleti fizikát tanított, nem sokat értettünk belőle, de olyan egyéniség volt, és úgy tartotta az óráját, hogy dugig volt az előadó. És azt vettem észre, hogy bizonyos allűröket, tanári magatartásformákat is tőle sajátítottam el.

Kölöknet: Sokan azt mondják, hogy bár jó a matematikai elitképzés, de az alapokkal baj van. Önnek mi a véleménye erről?

G. L.: Ez nagyon összetett dolog. Az egyik legnagyobb probléma Magyarországon, hogy a legjobbak és a leggyengébbek között iszonyatosan nagyok a különbségek, nemzetközi összehasonlításban is nagyon nagy ez az olló. Úgy emlékszem, hogy az egyik PISA felmérésen, talán a másodikban, a magyar diákok legjobbjai jobban teljesítettek, mint a finnek legjobbjai, viszont a gyengén teljesítők gyengébben, mint a leggyengébben teljesítő – azt hiszem mexikói – tanulók. Gyanítom, ez az olló még növekedett is azóta. Na, most miért van ez a félelem vagy fal? Ezt a tárgyat mindenki óvodától érettségiig lehetőleg nagyobb óraszámban tanulja, de a gyerekekben nem egyformán érik meg ez az absztrakciós képesség. Mert a matematika végig egy absztrakció, amikor modelleket alkotunk, ahol lemodellezzük a valóságot egy ábrába, egyenletbe, gráfba. Ez a képesség nem egyformán fejlődik és a tanárok gyakran ebbe a falba ütköznek. Ugyanúgy ahogy egy ötéves kisgyerek érett arra, hogy mennyi két alma meg három alma, és mondja, hogy öt alma, de ha azt kérdezzük tőle, hogy mennyi kettő meg három, akkor nem is érti a kérdést, mert nem érett még arra, hogy a számfogalom kialakuljon a fejében. Ilyen absztrakciók sorozatán megyünk végig és a tanterv ezt nem veszi figyelembe.

A probléma az, hogy már a legelején sokkal több időt kellene szánni – játékos csoportos formában - az absztrakciós képességek fejlesztésére, mert akkor később már lehet erre építkezni. A gondolkozás fegyelmezettségét is lassan és nem látványosan lehet fejleszteni. Az lenne a jó, ha mindenki a saját képességeihez mérten tudna haladni. Ez nem egy folyamatos lineáris folyamat, vannak benne megugrások és leállások. De ha ez nem így megy, akkor jönnek a kudarcélmények és kialakul a félelem a matematikával szemben. Szoktam mondani a tanárjelölteknek, hogy ha a kezünkbe kerül egy kilencedikes osztály, az a lényeg, hogy lassan menjünk az anyaggal és tréfás feladatokkal próbáljuk ledönteni ezt a falat, hogy ne féljenek. A gondolkozás szabadsága ne vesszen el.

Azt látjuk, hogy a kisgyermekként meglévő természetes emberi kíváncsiság valahol lassan kiölődik. Nagyképű lennék, ha azt mondanám, hogy tudom a választ, de van egy sejtésem. Sokan, és sokszor én is, a kimeneti szabályozásnak vagyunk alárendelve, annak kell megfelelni. Ha a nyolcadikos gimnáziumba akar menni, akkor gyakoroljuk a felvételi feladatokat, ha a gimnazista egyetemre akar menni, akkor gyakoroljuk az érettségi feladatokat. Elsikkadnak olyan dolgok, például tudománytörténeti érdekességek, ami egyébként érdekli a gyerekeket. Pedig a motiváció kulcskérdés.

Kölöknet: Hogyan alakult a matematika tananyag az elmúlt években?

G. L. : Ha visszagondolok arra az időre, amikor én érettségiztem, azt látom, hogy azóta szép sorban, fokozatosan sokat csökkent a tananyag. Például a 2005-ös fordulatnál, amikor behozták a kétszintű érettségit, akkor a középszintű követelményrendszert nagyon megvágták, sok minden kikerült belőle, geometriából és algebrából. A mostani NAT-ot is megnéztem, abból is sok minden kikerült. Emelt szinten ezt elfogadhatatlannak tartom. Igazából azzal van a problémám, hogy nincs meg még az a három-öt év, ami megmutatná ennek az eredményességét. Egy ilyen nagy dolognak a bevezetését több éves kísérletezésnek kellene megelőznie.

2005 óta ugyan sok idő eltelt, de akkor történt egy nagy probléma, mégpedig az, hogy az egyetemek mégsem követelték meg az emelt szintet a felvételinél. Így a követelmények lecsökkentek és ehhez igazodtak a tanárok és gyerekek is. Ez pedig a tanárképzésen keresztül közvetve rontotta a minőséget. Pedig az egyik legfontosabb motiváló erő éppen a tanár felkészültsége tud lenni. Azzal, hogy ez a szakma a kilencvenes évektől kezdve anyagi-társadalmi megbecsültségében is degradálódott, egyre kevesebben mentek olyanok a pályára, akik emberileg és szakmailag is igazán odavalók. Jól emlékszem a kilencvenes évek végén, sokat beszéltünk erről a kollégákkal, hogy a tanárjelöltek személyisége más, felkészültsége alacsonyabb a korábbi időhöz képest. Ezzel viszont az igénytelenség újratermelődik. Egy nem vonzó tanár a fiatalokban az érdektelenséget, alulmotiváltságot erősíti. A tanárképzésre jóval nagyobb hangsúlyt kellene fektetni, ez a jövő kulcsa.

Kölöknet: Annak idején legendás volt a Varga Tamás féle matematika módszer. Ma is van ilyen?

G.L.: Az a tapasztalatom, hogy nagyon sok tanár, és én is így voltam vele, tankönyvet igazán már nem használ. Persze meg kellett venni, de az ember a saját fejéből építette fel. Sok jó módszer van, de hogy melyiket fogom használni itt és most ebben a csoportban, azt nekem kell eldönteni. Tegyük fel, hogy egy-két éve ismerem a gyerekeket, tudom, hogy mi van a fejükben, ismerem a gondolkodásuk struktúráját. Tudom, hogy az adott témában egy bizonyos résznél kiscsoportos módszert tudok használni, de a másik tanulócsoportban viszont jobban lehet a frontális módszerrel haladni. A tanárnak illeszkedni kell ahhoz a tanulói közösséghez, akiket tanít. A tanárjelölteknek is azt mondom, hogy nekünk ki kell alakítani azt a képességet, hogy tudjunk a gyerek fejével gondolkodni.

Kölöknet: Hogyan jött a korrepeta.hu online matematika oldal ötlete?

G. L. : Régi álmom volt, hogy Magyarországon meg kell honosítani a távoktatást, ami sok országban már magas színvonalon működik. Gondoltam, majd ha nyugdíjba megyek, akkor megcsinálom. Meséltem erről a fiamnak, aki író és dokumentumfilmes, aki tavaly tavasszal azt mondta, hogy apukám, csináljuk meg. Miután kilencvenezer körül van az érettségizők száma és a döntő többsége középszinten érettségizik, ezért egy középszintű előkészítő kurzust állítottunk össze, 21 darab 60 perce videót. Felbontottam a matematika tananyagot alapvető témakörökre, összeállítottam mindegyikhez egy videót. Mindegyik egy kb. 15-20 perces elméleti bevezetéssel kezdődik, definíciók, tételek, fogalmak tisztázásával. Utána jön hat igen részletesen kidolgozott, szájbarágós feladat, könnyebb és nehezebb is. Minden rész végén van egy négy feladatból álló házi feladat, aminek a megoldása a következő videó elején található. Ez elkészült nyár végére, kialakítottunk egy stúdiót a balatonfelvidéki házunkban. Október végére elkészültünk, így készült el a korrepeta.hu. Fontos, hogy ez nem megtanítani akarja a tananyagot, hiszen egy középiskolás diák összesen 300-350 órát tanul matematikát, ez pedig csak egy-egy óra. Ez a honlap segíteni akar az érettségire való felkészülésben, az órán elhangzottak mellé egy plusz gyakorlási lehetőséget biztosít. Ha ez beválik, akkor jövő tavasszal nekiállunk egy másik sorozatnak, az emelt szintű érettségire készülőknek.

Ezt már olvastad? Egy új fejlesztés most nem matekot tanít, hanem matekból érettségizni. De mi is a különbség?