A magyar oktatás lejtmenete historikus megközelítésben
2022-ben Raj Chetty, indiai-amerikai közgazdász, a Harvard közgazdasági professzora nyerte el a Rajk Szakkollégium Neumann-díját. Chetty kutatási fókuszában az egyenlőtlenségek állnak, de sok más oktatás- és munkagazdaságtani kérdéssel is foglalkozik. A kutató idén tavasszal Budapestre látogatott, ahol a díjátadó előadást követően egy blokkszemináriumot tartott érdeklődő szakkollégistáknak. Jelen cikket a felkészülés és a kurzus élményei inspirálták, Chetty munkásságából kiindulva magyar oktatásügyi kérdéseket vizsgáltunk. Másik cikkünkben a pedagógusértékelés lehetőségeit vizsgáljuk, melyhez Chetty eredményi alapján bevezetjük a tanári hozzáadott érték mutatót.
Miközben máshol már a decentralizációból a partneri viszony fele haladnak, nálunk újra centralizálunk
Magyarországon az oktatási rendszerváltás hamarabb érkezett el, mint a politikai. Az 1985-ben elfogadott oktatási törvény cseppet sem hasonlított a korábbi marxista-leninsta berendezkedésre. A törvényhozók célja egy decentralizált, európai szintű oktatás létrehozása volt, előtérbe helyezte a pedagógusi és tanári autonómia kialakítását. Ennek elfogadásától kezdve lehetséges volt alternatív iskolák alapítása is az országban. Az iskolák és tanári karuk számos jogot kapott, mint például a vétójog az igazgatóválasztáskor, vagy bizonyos mértékű rugalmasság a tananyag kialakításakor.
Újbóli centralizáció
A következő jelentős átalakítás 2010-ban történt, amikor a második Orbán-kormány célja a teljes centralizáció volt, és az addig önkormányzatok által fenntartott iskolákat az állam elkezdte maga alá szervezni. Ennek a szükségességét azzal indokolták, hogy az oktatás színvonalát csak akkor tudja garantálni az állam, ha ehhez megvannak az eszközei. A Klebelsberg Kuno Intézményfenntartó Központ (KLIK) 2012-ben alakult és 2013-tól felelt a tanárok bérfinanszírozásáért, a munkáltatási jogukért és a taneszközellásásért. A körülbelül kétszáz tankerületre osztott szervezet pénzügyi problémái korán megmutatkoztak. Az iskolák nem rendelkeztek önálló számlával, így bármilyen kiadás és igény esetén a tankerülethez kellett fordulni. A bürokrácia miatt bonyolulttá vált az oktatáshoz alapvető eszközök beszerzése és a pedagógusok sokszor több hónapos csúszással kapták meg fizetésüket.
Három év működés után a KLIK közel 17 milliárdos tartozást halmozott fel, és ekkor már az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet is elismerte, hogy baj van a rendszerrel. A helyzet annyira tarthatatlan lett, hogy a KLIK-et december 31-el megszüntették és helyét 2017-tól a Klebelsberg Központ vette át. A tankerületek számát drasztikusan, 58-ra csökkentették. Ezek már rendelkeznek önálló jogi személlyel és költségvetéssel, ami nagyobb önállóságot biztosít. Ennek ellenére a centralizáltság továbbra is jelentős probléma az oktatásban, ellehetetleníti az érdemi párbeszédet és az alulról érkező innovációt, továbbá megcsonkítja a tanárok szakmai autonómiáját és megbecsültségét.
Radó Péter legújabb könyve részletesen mutatja be az oktatási kormányzás múltját, jelenét és jövőjét.
Elöregedett és elnőisedett pedagógustársadalom
Mint ahogy azt Raj Chetty és szerzőtársai is bizonyították, nagyon fontos, hogy milyen tanárok tanítanak. Lássuk néhány tanulmány alapján, hogy Magyarországon mi mondható el a tanári gárda minőségével kapcsolatban rövid történelmi áttekintésben. Magyarországon a pedagógusszakmák európai átlagot meghaladó szinten elnőiesedtek és elöregedtek. Ez elsősorban annak tudható be, hogy a szocializmus alatt, a tanári pálya egy vonzó lehetőséget jelentett a nőknek, így sok tehetséges nő választotta azt. A rendszerváltás után pedagógusbérek lecsökkentek, miközben számos új, sok esetben vonzóbb karrierút nyílt meg a nők számára, így kevesebben választották a pedagóguspályát. A nők karrierelvárásai megváltoztak, mára fontosabb lett nekik a versenyképes bér, a szakmai előrelépés lehetősége, illetve a társadalmi megbecsültség.
A pedagógusi szakma presztízse azért alacsony, mert mind a bér, mind a szakmai autonómia jóval alacsonyabb, mint amit egy minőségi munkahely megkövetelne. Az alacsony bér oka a pazarló struktúra. A rendszerváltás óta a gyermekek száma elkezdett csökkenni, így elméletileg kevesebb pedagógusra lenne szükség, azonban a hatékonytalan iskolarendszer és a kevés pályakezdő miatt, mégis tanárhiány áll fenn sok iskolában.
Pedagógusbérek a rendszerváltás után
Varga rávilágít arra, hogy a rendszerváltás után a közszféra egyéb ágaihoz hasonlóan a tanárok fizetése is romlott, azonban itt nem egységesen történt. Először a régebb óta tanító pedagógusok bére maradt el a más pályát választó kortásaikétól, majd a ’90-es évek közepén a tendencia megfordult, és pályakezdők bére maradt le. Az arányok az új évezred elejére olyan szinten romlottak, hogy a nem tanárként dolgozók diplomások, akár 2,5-szeresét is megkereshették az ugyanannyi munkatapasztalattal rendelkező pedagógusok bérének. A 2002-es alapbér emelés valamennyit javított a rendszerváltás után kialakult helyzeten, de fiatal tanárok így is rosszul kerestek.
Lannert friss tanulmánya bemutatja hogy a jelenlegi közoktatási rendszer – nemzetközi összehasonlításban – költséghatékonynak tekinthető, azaz annak ellenére, hogy Magyarország kevés pénzt költ oktatásra és ezen belül is a bérekre, a magyar diákok relatíve jól teljesítenek. Szemléletes, hogy Németországban plusz egy szövegértés PISA pont négyszer drágább, mint itthon. A kutatás szerint ez elsősorban az alulfizetett, mégis jól teljesítő tanárok munkájának köszönhető. PIACC-adatok szerint a különböző területeken dolgozó magyar felnőttek közül a pedagógusok – különösen matematikából – jó kompetenciaeredményeket produkálnak. Viszont ez leginkább a 40-50 éves nők teljesítményének tudható be, a fiatalabb korosztályok teljesítménye rosszabb. Ez az eredmény egybehangzó a másik cikkünk elején említett magyar kutatás HÉ eredményeivel. Ez arra utal, hogy a nyugdíjközeli nők kivonulásával egy kevésbé tehetséges pedagógusgárda fog a helyükre lépni, ami várhatóan rossz hatással lesz az oktatás minőségére, és nem lesz fenntartható az oktatási rendszer jelenlegi „költséghatékonysága”.
Bár még mindig vannak kiváló fiatal pedagógusok, akiknek a hivatástudata kompenzálja a karrierlehetőség egyéb hiányosságait, sajnos belátható, hogy pedagóguspálya jelenleg Magyarországon nem elég vonzó a tehetséges fiatalok számára. A tehetségesebb tanárok pedig – ha hosszútávon a pályán is maradnak – sokszor a magánszektorban vagy külföldön helyezkednek el a közoktatás helyett. Több oktatáspolitikai kutatás kiemeli, hogy a magasabb bér megteremtése nem elég a helyzet orvoslására. A bérek rendezése mellett a társadalmi megbecsültség és a szakmai lehetőségek – köztük az autonómia, a tér az innovációra és a fejlődés lehetősége – is nagyon fontosak lennének.
Miért nem jönnek a fiatalok?
Fontos látni, hogy milyen szelekciós pontok jelennek meg a tanári pályához vezető úton, ugyanis így követhetjük végig egy fiatal útját a tanári pályára, és így vehetjük elejét a lemorzsolódásnak is. A képzésre való jelentkezés az első szelekciós pont. Lannert kutatása szerint, ma Magyarországon nagyobb eséllyel mennek pedagógusnak nők, rosszabb tanulmányi eredménnyel rendelkezők és hátrányosabb helyzetű fiatalok. Az egyetemi képzés közben is sokan lemorzsolódnak, mivel nem elégedettek a kapott elméleti tudással, vagy a szakmai gyakorlat alatt motivációjukat vesztik. A diplomaszerzés után sem garantált a tanári pálya. A statisztikák alapján a képzésről kikerülők mindösssze 40%-a jelenik meg munkaerőként. 60% más utat választ, aminek elsődleges okai az alacsony bér és presztízs, illetve a sok adminisztráció, a túlterheltség és a stressz. Azt is vizsgálják, hogy a diploma megszerzése utáni 5-6. évben kik maradnak a pályán, ugyanis sokan elkezdenek pedagógusként dolgozni, de néhány év után feladják. Főként a képességek, az elvégzett intézmény szelekciós rátája, illetve a tanári és nem-tanári bérkülönbségek befolyásolják, hogy ki hagyja el a pedagógus pályát és ki marad.
A bemutatottak alapján azt gondoljuk, hogy égető szükség van egy szisztematikusan átgondolt közoktatási reformra Magyarországon, ami rendezni tudja a tanárok és az oktatás helyzetét. A bérek rendezése mellett az intézményhálózat hatékonyabbá tétele és az intézményi autonómia visszahozatala is fontos lenne. Az alapvető strukturális válság megoldásához többirányú párbeszédre lenne szükség, ahol az érintettek közösen tudnának gondolkodni és kompromisszumokat hoznak.
A korszerű és reprezentatív mérésekre alapozott szakpolitika alkotást azért tartjuk fontosnak, mert így objektívebben láthatjuk, hogy hol vannak problémák, vagy éppen hol vannak a titkos, de fogyatkozó „szupertartalékaink” az oktatási rendszerben, mint jelenleg a 40-50-es tanárnők. Így hatékonyabban lehetne megszervezni a humánerőforrás-gazdálkodást, és minőségibb oktatás lenne biztosítható, ami elengedhetetlen az ország jövőjét illetően.
