A digitális oktatás diákszemmel

Hogyan történt?

2020. március 13-án, pénteken este 10 órakor bejelentés érkezett, miszerint hétfőtől zárva találjuk az iskola kapuit. Az osztály Viber csoportja felrobbant, mindenki mondott mindent, teljes volt a zűrzavar, a tanárok pedig alig valamivel tudtak többet, mint mi.

Én, mint az osztály informatika-guruja létrehoztam egy Discord szervert az osztálynak, ahol kezdetben szöveges- és hangcsatornákon keresztül tudtunk beszélni. Rekordsebességgel álltak fel a weboldalak, amelyek a digitális oktatást segítették, sok meglévő oldalon pedig a fizetős szolgáltatásokra kedvezményt kaptunk, vagy segítettek a hozzá nem értő tanároknak a használatban.

Az első digitális osztályfőnöki órám hétfőn lett megtartva, pontosan emlékszem. Egész délelőtt nem volt szabadidőm, folyamatosan az osztálytársaimat és tanáraimat segítettem abban, hogy Discord szerverünkre csatlakozni tudjanak: ez volt a legnehezebb része, hiszen amíg nem volt bent mindenki az egységes felületen, addig nem tudtunk csoportos hívást indítani. Délután 2-kor az osztályfőnököm bejelentette, hogy a továbbiakra vonatkozóan szabadabbak leszünk: a feladatok kiosztásához az egész tankerület a Microsoft Teams rendszerét fogja használni. de beszélgetnünk bárhol szabad. Végül egyébként a hívásokra is ezt a platformot alkalmaztuk, hiszen sokkal kidolgozottabb rendszere volt, mint a Discordnak.

Először csütörtökön kaptunk feladatot, és nagyon nem azt kaptuk, amit elképzeltünk. A tanárok maguk sem tudták, hogy milyen feladatokat adjanak ki, hisz’ gondoljunk bele: versből nem felelhetünk, mert bárki lesúghatja. A tornatanár nem kérheti, hogy videózzuk le, ahogy 20 guggolást csinálunk, mert a GDPR nem engedi. Énekből például nem tudtuk, hogy milyen feladataink lesznek, de végül megoldottuk. Azt gondoltuk, hogy rajzon például mesélnek majd nekünk a művészettörténetről, erre minden folytatódott, ahol abbamaradt: megkaptuk, hogy mit rajzoljunk, le kell fotózni, vissza kell küldeni. Voltak tárgyak, ahol azt sem tudtuk, hogy mire számítsunk (például technikából).

Végül minden tanártól videókat kaptunk, amelyben vagy ők, vagy mások elmagyarázzák a tananyagot, majd egy kitöltendő feladatlapot kaptunk. Kezdetben nem értettek a Teams használatához: volt, aki rossz helyre töltötte fel a feladatlapot, így az egész osztály szerkeszthette. Mások ügyesen feltöltötték a megfelelő helyre, majd bekérték. Megint mások nem tudták, mit jelent a Due szó, ezért a határidőt a feladat kiadásának idejére állították.

Később, amikor a feladatokat már szépen ki tudták adni, kezdődhettek a hang- és videóhívások. Na igen. A tanárok vagy nem rendelkeztek mikrofonnal, vagy rosszul állították be őket, ezért volt, hogy senki nem hallott senkit. Borzasztó sok dolgunk volt, mire minden tökéletesen működni kezdett.

A helyreállás a tavaszi szünetben volt, amikor mindenkinek volt ideje kitanulni a rendszerek használatát. Áprilisban egy egyhetes szünetben mindenki kipihenhette magát.

A technikai problémákon túl…

A diákok – és sajnos a tanárok – egyaránt nem vették komolyan a digitális oktatást. “Áh, ez úgysem fontos”, “áh, majd holnap megcsinálom”, “lovagolok, nem tudok bejelentkezni az órára!”, “elment az áram, gyerekek, nem tudok órát tartani!” – egy hónapra ment el az áram, tanárnő?

Elkezdtek megszületni a rossz jegyek, amelyek azért kerültek beírásra, mert nem készítettük el időben a feladatainkat. Voltak, akiknek teljes rendszerük volt erre, mások csak csinálták a feladatokat, aztán majd lesz ami lesz.

Megoldás

A megoldás az lehetne, ha az egész ország egy egységes rendszert használna, amihez a Kormány, vagy a rendszer fejlesztője oktatóvideókat készítene. A második hullámban mindenki a Kréta rendszert fogja használni, azonban itt nincs lehetőség hívásra, illetve fájlok megosztása is csak bonyolultan lehetséges.

Szerzőről: