5 pszichológiai törvényszerűség, ami befolyásolni tudja egy vizsga sikerét!
Hogyan készüljünk a vizsgára úgy, hogy a lehető legjobb teljesítményt nyújtsuk? A témában számos írás született már, és rengeteg találat is érkezik rá a keresőkben. Gerő Péter tanár, felnőttkori tanulás szakértő, a sziatanarur.hu szakembere éppen ezért nem ezt a kérdést boncolgatja, hanem továbbmegy. Azt magyarázza el: milyen pszichológiai törvényszerűségek, apró részletek, finom fogások képesek mozgatni egy vizsga sikerét, illetve hogyan tehetünk a vizsgáztató tanárra jó benyomást észrevétlenül.
Kedves diák, aki most éppen fontos vizsgára készülsz, és feltehetően karácsony és szilveszter heteit is ezzel töltötted, kihagyva a szórakozásokat, és magadra haragítva a családot, amiért kivontad magad a kajakóma-sorozathoz vezető látogatásokból!
Hadd fejezzem ki először is a mély együttérzésemet azért, hogy vizsgáznod kell.
Teljesen bizarr és eszement dolog, hogy valaki hónapokig vagy évekig tanul, és azután egy pár perces vizsga dönti el, hogy ennek a tanulásának az eredményét hogyan értékeli egy vizsgáztató vagy egy vizsgabizottság. Miközben mindenki tudja, hogy ez az értékelés a szerencsén vagy balszerencsén, véletleneken is múlhat, vagy azon, hogy az illető fáradt-e aznap, vagy baleset érte-e a vizsgára menet, vagy fáj-e a foga, vagy a vizsgáztatónak fáj-e a foga…
Számos írás szól arról, hogy hogyan készülj a vizsgára, hogyan hozd ki magadból a legjobb eredményt, hogyan tudod „bevonzani” a sikert vagy a kudarcot. Én viszont most nem rólad és a teljesítményedről írok – hanem a vizsgáztatóról és az ő teljesítményéről.
A vizsgáztatóra ugyanazok a pszichológiai törvényszerűségek vonatkoznak, mint bármelyikünkre. Ezek közül sorolok fel ötöt, amelyek a leginkább odafigyelő, jóindulatú, korrekt értékelésre törekvő vizsgáztatót is befolyásolják.
1# Kontraszt-hatás – erős/gyenge tanuló után után vizsgázni
Mindenki hallott a kontraszt-hatásról: senki nem szeretne az évfolyamelső után vizsgázni. Ugyanaz a felelet vagy dolgozat a nagyon jó után gyengébbnek, a kevésbé jó után jobbnak tűnik. Nemigen van vizsgáztató, aki három nagyon gyenge felelet után ne érezné nagyszerűnek azt, amelyik nem annyira gyenge – vagy fordítva: három kiváló után ne érezné súlyosabbnak a rá következő tanuló csekélyebb hibáit is.
Ezzel nem biztos, hogy kezdeni tudunk valamit. Legfeljebb egy megjegyzéssel felhívhatjuk rá a vizsgáztató figyelmét: „nehéz helyzetben vagyok, mert X után következem, aki ennek a tantárgynak a legjobbja…”.
2# Tulajdonítások – mi az oka a bakinak, hibának?
A tulajdonítások azt jelentik, hogy minek tulajdonítjuk a vizsgán történő elakadást vagy hibázást. Amikor például a vizsgázó valamit eltéveszt, azt a vizsgáztató véletlen, pillanatnyi memória-kihagyásnak tulajdonítja-e vagy a hallgató felkészületlenségének.
Ha úgy látjuk, hogy valaki önhibáján kívül van bajban, akkor önkéntelenül elnézőek vagyunk, sőt segítünk. Ha úgy látjuk, hogy valaki maga tehet a bajról, amelybe került – önkéntelenül is büntetünk, leckéztetünk. Ugyanezek a pszichológiai folyamatok működnek a tanár, a bíráló, a vizsgáztató esetében is. Ha úgy véli, hogy a megakadás a vizsgázón kívülálló okokon múlt, akkor önkéntelenül segítőkészséget tanúsít, ha viszont az a véleménye, hogy a vizsgázón múlt a sikertelenség, akkor általában „büntet”.
3# Halo-hatást – rendezettség látszata
Javunkra fordíthatjuk ebben a tekintetben a halo-hatást (holdudvar-hatást), amikor valamilyen jellemző „kisugárzik” másokra is.
A megjelenésünk rendezettsége vagy éppen kaotikus volta nincs kapcsolatban a felkészültségünkkel – a vizsgáztatóban mégis olyan önkéntelen benyomást kelt, amely befolyásolhatja a vizsgánk megítélését.
Sugalljon az öltözetünk, a megjelenésünk rendezettséget: ennek nem kell ünnepélyes eleganciát jelentenie, csak látsszon rajta az odafigyelés. Inkább lassan beszéljünk, de egyenletes, nyugodt tempóban. Ha az írásbeli dolgozatban hibázunk, ne javítgassunk össze-vissza, hanem szép szellősen, könnyen áttekinthető módon tisztázzuk le az új változatot. Vagyis:
viselkedjünk úgy, ahogyan a bíráló, vizsgáztató feltehetően a „jó tanulót” elképzeli.
Akár egy „bocsánat, ez az adat most nem jut eszembe” mondat is egészen más hatást kelt egy összeszedettnek látszó személytől, mint olyasvalakitől, akinek a megjelenése „nincs egyben”.
A lelkiismeretes (és rutinos) vizsgáztató persze megpróbálja függetleníteni magát a tulajdonításoktól – de ez aligha sikerülhet teljesen.
4# Tanári elvárások – milyen kép él a tanár fejében a tanulóról
Egyébként is tanári elvárásoknak mondják, hogy egy-egy adott tanár esetében mi minden befolyásolja az értékelést. Ezeket leggyakrabban ki sem mondják.
A tanári elvárások tananyagon, sőt tanórán kívüliek is lehetnek, mégis hozzájárulnak a tanuló megítéléséhez; közvetve még az osztályzatokhoz is. Emlékszem olyan középiskolai matematika-tanárnőmre, aki látta egyik osztálytársunkat, amint nagyobb értékű bankjeggyel vásárolt egy kis értékű terméket és ezzel pár pillanatra feltartotta a forgalmat – és a tanárnő a legközelebbi matematikaórán (órán!) kifejtette, hogy aki ilyen vásárlás esetére nem készíti elő a megfelelő összegű aprópénzt, az nem rendezett gondolkodású ember, márpedig aki nem rendezett gondolkodású ember, az nem tudhatja jól a matematikát…, és neki is állt bebizonyítani, hogy ez az osztálytársunk nem tudja jól a matematikát. (Az élet iróniája, hogy ebből az osztálytársból matematikatanár lett: egy közgazdasági szakközépiskolában tanított, és nagyon népszerű volt az osztályaiban – talán azért, mert ő nem így viselkedett.)
5# Rejtett tanterv – mi a tanár vesszőparipája?
A tanári elvárásokhoz hasonló hatású az úgynevezett rejtett tanterv, amelynek érdekessége, hogy nem azért rejtett, mintha bárki is titkolná, hanem mert mindenki olyan magától értetődőnek veszi, hogy nem beszél róla. Ha egy tantárgy több tanárát megkérdezzük, hogy mi a tantárgyuk tanításának a célja, melyek a tantárgyuk „súlypontjai” és így tovább, tízen valószínűleg tízféle választ adnak. A tanulók természetesen hamar rájönnek, hogy melyik tanár számára mi a fontos: egyik tanárnál a tankönyv kiemelt szövegeit kell szó szerint visszamondani, másiknál az előadáson mutatott példát célszerű idézni, vagy éppen az egyéni megfogalmazás, a „saját szavakkal” elmondott felelet számít értékesebbnek. Ha a vizsgáztató tanárokat ismerjük, akkor ismerjük az ő rejtett tanterveiket is.
Kedves vizsgázó, nem tudlak megnyugtatni: a vizsgaeredményed nemcsak a tudásodtól függ. Befejezésül pedig hadd bosszantsalak fel még jobban: a fenti érzékelési bizonytalanságok és a véleményalkotást befolyásoló hatások bizony a majdani felettesed, megrendelőd, vevőd, ügyfeled esetében is működnek és ugyanígy befolyásolják a véleményt. Az iskola nem csupán arra való, hogy a tantárgyakat elsajátítsuk. Az életnek tanulunk: a vizsgák, többek között, arra is valók, hogy begyakoroljuk az eredményeink meggyőző bemutatását, bármi is befolyásolja az értékelési folyamatot.
Hallgatnál, néznél Szia, Tanár Úr!-tartalmakat a YouTube-on? Ide kattintva máris megteheted! Dr. Gerő Péter oktatási tanácsait akár a Szia, Tanár Úr! Facebook oldalon is követheted.
Fotó: 123RF
