Lehet, hogy nem csak a filmekben létezik a gondolatolvasás?
Az agytól agyig kommunikáción alapuló néma információcsere talán nem is csak a sci-fikben létezik. A Washington Egyetem kutatócsoportja bejelentette, hogy össze lehet kapcsolni két különböző helyen tartózkodó két ember agyát úgy, hogy az egyik ki tudja találni, mire gondol a másik.
„Az agytól agyig interfész olyan kutatási terület, amely még gyerekcipőben jár” – mondta a PLOS ONE szeptember 23-i számában megjelent tanulmány szerzője, Andrea Stocco pszichológus. „A nagyon összetett fogalmak és képek egyik agytól a másikig történő közvetlen és könnyű kommunikálásának képessége még nagyon messze van. Most azonban sikerült kimutatnunk, hogy a két agy közötti egyszerű információcsere igenis lehetséges. Ez pedig óriási előrelépést jelent, mert olyan erős alapot szolgáltat, amelyre építhetünk.”
Az agytól agyig kommunikáció alapja az, hogy két agy közvetlenül képes „beszélni” egymással úgy, hogy elektromos jelek formájában idegi üzeneteket küldenek és fogadnak. Ezeket az elektromos jeleket valamilyen agyhullám-olvasó technológiával, például elektroenkefalogrammal (EEG) felveszik, és az interneten keresztül továbbítják. Korábbi kutatásukban az egyetem szakértői elérték, hogy az egyik ember agyi jeleinek hatására egy másik helyen tartózkodó másik személy keze megmozduljon.
kérdezz-felelek
Legújabb kísérletükben 10 tizenkilenc és harminckilenc év közötti férfit és nőt állítottak véletlenszerűen párba, majd két különböző, elsötétített laboratóriumba küldték őket 1,5 kilométer távolságra egymástól. A résztvevők nem láthatták és hallhatták egymást, de mindegyiküket egy EEG típusú készülékre kapcsolták. Az alanyok aztán egy kérdezz-felelek szerű játékba kezdtek, amelyben az egyik személy egy tárgyra gondolt (például „kutya”) egy meghatározott kategóriából (például „állatok”), a másik személy pedig online kérdéseket küldött, hogy megpróbálja kitalálni a tárgyat. A tárgyra gondoló alany azonban csak úgy tudott válaszolni, hogy egy „igen” vagy „nem” villogó fényre összpontosított, miközben mindegyik válasz némileg eltérő idegi aktivitást váltott ki. Az „igen” és „nem” válaszokat aztán digitalizálták, és az EEG útvonalon keresztül visszaküldték a kérdező agyának látókérgébe. Amikor megkapta, az „igen” jelzések egy gyorsan felvillanó fény észleletét váltotta ki, a „nem” viszont nem váltotta ki. A kérdezőket ezután megkérték, hogy értelmezzék a válaszokat, miután elmondták nekik, hogy a felvillanó fény „igen” választ jelent.
Húsz forduló után az derült ki, hogy a résztvevők nagyon jók a játékban. „A résztvevők átlagosan több mint 70 százalékban tudták helyesen azonosítani a tárgyat” – számolt be Stocco. „Ráadásul mivel mindegyik játékfordulóban egy sor kérdés-válasz született, mielőtt kitalálták a tárgyat, a résztvevők valójában az esetek 93 százalékában helyesen tudták értelmezni a válaszokat.”
