Hatása és kapcsolat a szülőkkel
Mivel évtizedek (közel egy évszázad) óta az iskolák többségében a frontális tanulásszervezési gyakorlat a jellemző, ennek következtében az iskolát igénybevevő családok, szülők több generációja körében saját élmény alapján ez a gyakorlat vált ismertté. Bár az utóbbi évtizedekben különböző iskolafelfogások, stratégiák megjelenésével kialakult egy réteg, akik a korszerűbb, a különbségekre reagáló, készség-kompetencia fejlesztő iskolát preferálják, a többség még mindig a hagyományos iskolafelfogás híve maradt. Az ún.hagyományos iskola családdal, szülőkkel való kapcsolata változóban van, de az alapszemlélet nem változik, sőt, bizonyos társadalmi problémák, főként a HHH-s családok tömeges megjelenésével még bizonyos vonatkozásai erősödtek.
Mit is jelent, jelentett az un.hagyományos család, szülő, iskola kapcsolat? Kialakult és hagyományozódott az a gyakorlat, hogy az iskola a pedagógus tekintély. A „hivatásos” nevelő-oktató tudásával mondja meg mit kell csinálni a gyerekkel ahhoz, hogy az „előírt követelményeknek” megfeleljen és a személyisége is ennek megfelelően alakuljon.Ez rányomja a bélyegét a tanár-szülő közötti kommunikációra is, mert a szülő nem partnerként vesz részt. Általános tapasztalat, hogy pedagógus-szülő kommunikáció elsősorban az információközlésre vagy programokkal kapcsolatos tájékoztatásra korlátozódik, a valódi problémák, konfliktusok kezelésére nem alakultak ki a megfelelő kommunikációs csatornák és megoldások.
A leginkább használt formák, írásbeli üzenetek az ellenőrzőben, szülői értekezlet-főként az osztályt érintő legfontosabb információk közlésére, fogadóóra a leginkább személyesnek nevezhető forma, ahol valóban a gyerekről van szó. Minél feljebb haladunk az iskolafokban, annál inkább elsősorban a tanulási eredmények, az azokat segítő vagy gátló tényezők vannak a beszélgetések központjában. Mivel a szülők nagy része előtt kizárólag ez a modell ismert, ezért legtöbbször elfogadják.
Azok a szülők, akik nem elégszenek meg a hagyományos tanításközpontúsággal, de az ilyen iskola választására kényszerülnek gyakran jelzik elégedetlenségüket különböző formákban. Sok a szemléletbeli különbségekből adódó konfliktus. A két fél elkezd egymásra mutogtani; a pedagógusok a szülők attiűdjének, a szülők, a pedagógusok attitűdjének változásával szeretnének változást elérni. Ritkán ér össze a két fél szándéka, hiszen ahhoz, hogy a kapcsolatuk más irányt vegyen egy nemzedékről nemzedékre öröklődött gyakorlaton kellene túllépni. Az új formák azonban kevéssé ismertek, illetve nagy energiákat kellene a változásba fektetni elsősorban az iskolának, a pedagógusoknak. Így legtöbbször minden marad a régiben, kivételt képeznek azok a pedagógusok,főként osztályfőnökök, akik kollégáiktól eltérően vállalják az úttörő szerepet, és új kommunikációs formákkal, közösségépítő tevékenységekkel próbálkoznak.
|
Megtalálhatók-e az Ön iskolájában és az Ön gyakorlatában a fentiek? |
