Zzzzzzzzzzz....zsongás

Közönséges nünüke (Meloe proscarabaeus) 

Kékesen fénylő, fekete színű, kissé ráncos felületű bogár. Testhossza 2–4 centiméter (a hímek kisebbek). Hártyás szárnyai hiányoznak, ezért nem tud repülni. Potroha kilátszik a szárnyfedői alól. A nőstények potroha különösen nagy és duzzadt, mert rengeteg pete van benne.

Leginkább áprilisban találkozhatunk vele, de néha már márciusban is megjelenik. Füves helyeken, erdőszéleken, utak melletti gyepsávokban, napos időben a talajon mászkál. Lágyszárú növények leveleit fogyasztja. Ha megfogjuk, a lábain sárgás cseppeket bocsát ki; ha ez a folyadék a kezünkre kerül, ne nyúljunk vele a szemünkhöz!

Nagyfejű csajkó (Lethrus apterus) 

Kissé fényes fekete, enyhén bronzos fényű, 20–25 mm hosszú bogár. Hártyás szárnyai nincsenek, ezért nem tud repülni. Feje és előtora aránytalanul nagy, a testhosszának több mint a felét teszi ki. Rágói nagyok, harapófogószerűek. A hímek rágóiról agyarszerű fog mered lefelé, a hímek ezekkel verekednek egymással. A 18–19. században szőlőkártevőnek tartották, de ma már nagyon megritkult, ezért kárt sem okoz.

A nagyfejű csajkókat április-májusban figyelhetjük meg löszös-agyagos talajú hegylábakon, domboldalakon. A hím és a nőstény 25–30 cm hosszú ferde alagutat ás a földbe, ami azután függőlegesre fordul, és még 50–60 centimétert halad lefelé. Az alagút végéről rövid folyosók ágaznak, ki, a végükön galambtojásnyi kamrával.

Kétsávos gyalogcincér (Pedestredorcadion pedestre) 

Fényes fekete bogár, testének hosszanti középvonalában és a teste szélén fehér sáv látható. Csápjának első íze, illetve lábainak nagy része vöröses színű. Hártyás szárnyai nincsenek, ezért nem tud repülni. Testhossza 10–15 mm. Magyarország síkságain, dombvidékein, hegylábi területein sokfelé megtalálható. Füves helyeken, kora tavasszal jelenik meg, amikor a talajt már átmelegíti a nap. Többnyire a talajon mászkál, de néha a füvekre is felkapaszkodik. A nyári hőségek idejére már eltűnik.

Citromlepke (Gonepteryx rhamni) 

A hím szárnyai felül élénksárgák, alul almazöldek. A nőstény felül zöldessárga, alul fehéreszöld. Mind a hím, mind a nőstény mindegyik szárnyán narancssárga petty látható. Szárnyainak fesztávolsága 5–6 centiméter.

Az áttelelő hímek az első napfényes tél végi napokon megjelennek, néha már februárban is. Eleinte a testükben felhalmozott tápanyagokat élik fel, de mihelyt nyílnak a virágok, nektárt is szívogatnak. Hamarosan párosodnak a később előjövő nőstényekkel. A lerakott petékből kikelő hernyók egy hónap múlva bebábozódnak, majd két hét múlva kikelnek az új nemzedék lepkéi. Addigra az áttelelt lepkék már nem élnek.

Az új nemzedék lepkéi a nyári hőségben faodvak, sziklarepedések, épületek hűvösébe rejtőznek, de ősszel újra a virágokon táplálkoznak. Az első fagyok idején telelni vonulnak a télen is lombos növények levelei közé. Néha szabadon függeszkednek egy-egy ágon, mégsem fagynak meg. Akár a mínusz 20 fokos hideget is kibírják, mert testfolyadékukban természetes fagyálló vegyületek vannak.

Nappali pávaszem (Inachis io) 

Szárnyai felül élénkvörösek, minden szárnyon egy–egy nagy szemfolttal; ezen kívül sárga és fekete foltok is láthatók rajta. Fonákja bársonyos barnásfekete, mélyfekete hullámos harántcsíkokkal. Szárnyainak fesztávolsága 5–6 centiméter. Magyarországon az egyik leggyakoribb nappali lepke; még a városok belső területein is előfordul. Hernyói feketék, apró fehér pontokkal és fekete áltüskékkel. Csapatosan élnek csalánfajokon.

Harlekinkatica (Harmonia axyridis) 

A harlekinkatica (Harmonia axyridis) Kelet-Ázsiában (Koreában, Japánban, Kínában, Kelet-Szibériában) őshonos bogárfaj. Amerikában és Európa egyes országaiban ma már a leggyakoribb katicabogárfajok közé tartozik. Falánksága miatt „eleszi” a levéltetveket az őshonos fajok elől, sőt elegendő táplálék híján más katicabogarakat is felfal.

Magyarországon a Harlekin Projektben kutatják a harlekinkaticákat. Többet is megtudhatsz róluk, ha felkeresed a Magyar Természettudományi Múzeum weboldalán a Kölyökmúzeumot.