Történelmi tévhitek - és a valóság
A világ- és magyar történelem is tele van olyan sztorikkal, mely makacsul tartják magukat, pedig a történészek már rég bebizonyították, hogy tévhitek. Sajnos nagyon sok esetben még a tankönyvekben is találkozhatunk ezekkel a dolgokkal, amiket tanárként sokszor árnyalni kell, el kell magyarázni, miért is kerültek ezek be, és miért tartják magukat ennyire ezek a tévedések. Hisz ezeket a sztorikat mindenki ismeri, mindenki tudja, de nagyon sokan rosszul. Hahner Péter történész, egyetemi oktató pedig úgy döntött, lerántja a leplet ezekről a tévhitekről. Megírta az immár harmadik résznél járó 100 történelmi tévhit című könyvét, ami nagy sikernek örvend. Szerencsés embernek mondhatom magam, mert személyesen ismerhetem a Tanár urat, tanított engem az egyetemen, és mind a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Ha valakit érdekel még több érdekes tévhit, keresse a 100 történelmi tévhit, Újabb 100 történelmi tévhit és a Legújabb 100 történelmi tévhit című könyveket! Most pedig jöjjön néhány, a köztudatban lévő tény cáfolata.
Az ember a majomtól származik
Már a történelmünk kezdetéről is tartja magát egy általános tévhit: Darwin szavait és kutatásait félreértelmezve mindenki azt gondolja, hogy az ember a majomtól származik. Számtalan karikatúra, kép és több ezer internetes hivatkozás található a Google keresőjében, amely ezt a tényt igazolja és támasztja alá.
Valójában azonban Charles Darwin sosem állított vagy írt ilyet. Az ő kutatása szerint a majom és az ember egy közös őstől származik, mely egy összekötő kapocsként pótolja az evolúció hiányzó láncszemét az ember és a majom között. Az evolúciót nem úgy kell elképzelni, hogy kifejlődött egy majom és fokozatosan alakult át emberré, még ha sok helyen található ilyen ábra. Mindössze annyi igaz, hogy egy közös ősből indult el a két faj, de egymástól elválva fejlődött. Az ember legrégebbi őse kb. 7 millió évvel ezelőtt élt, a mai emberi faj pedig kb. 200.000 évvel ezelőtt alakult ki. Tehát az evolúciós folyamat közel 6,8 millió évig zajlott az ember esetében, mire emberré vált. Ezekből tehát látszik, hogy a majom nem a nagyapánk, „csak” az unokatestvérünk.
A rómaiak lerombolták Karthágót és behintették sóval a helyét
Sok helyen olvashatjuk a történelemkönyvekben, hogy Scipio Kr.e. 146-ban elfoglalta Karthágó városát, felszántatta és sóval hintette be, hogy soha többé ne lehessen ott élet. Németh György viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy egyetlen ókori forrásban sem található erre vonatkozó információ. Viszont a Bibliában több helyen is találhatunk hasonló történetet (Sodoma és Gomora, Albímelek Sikem városai esetében), amiket a középkori krónikások előszeretettel vettek át és építették bele a történeteikbe (pl. Attila Padovát hintette be sóval). Azonban egy város sóval behintéséhez rengeteg sóra lenne szükség. Azért is tűnik elképzelhetetlennek, hisz a középkorban a só az egyik legnagyobb érték volt, pazarlás lett volna egy terület megbüntetésére használni.
Nero felgyújtotta Rómát
Számtalan kegyetlenségről lehetne írni az egykori római császárral kapcsolatban, de a Kr.e. 64-ben, Rómában kitört és pusztító tűz mégsem az ő bűne volt. Rengeteg római (kb. 200.000 fő) vált hajléktalanná, és egy ilyen történet esetében az embereknek mindig kell egy bűnbak, akit hibáztatni lehet, Gyorsan meg is találták Nero személyében, aki nem volt közkedvelt uralkodó. Sam Wilkinson azonban feltette a kérdést: a görög és a római kultúrát rajongásig szerető Nero miért lelte volna örömét abban a tűzvészben, amelyben a saját magángyűjteménye is elpusztult? A másik bizonyíték az ártatlanságára pedig az, hogy a tűz keletkezésekor Antiumban tartózkodott a császár, de a hírről értesülve azonnal Rómába utazott. Mindent megtett azért, hogy a római népet segítse a tragédiában: élelmiszereket hozatott, barakkokat építtetett és a gabona árát is leszállíttatta. A 19-20. századi művészet újra felkapta a témát és megszilárdította Nero bűnösségét: a Quo vadis című regény és az ebből készül film is Nerót állította be bűnösnek, aki ezt a műben be is vallja. Azonban ennek semmiféle történelmi alapja, írásos bizonyítéka nem található.
Köszönöm Péter, hogy megtanulhattam tőled azt, milyen felszabadultan történelmet tanulni egyetemi szinten, és köszönöm, hogy ezt most tovább is adhatom!
