Témanapok – avagy élmény alapú oktatás
Elindult a Mozaik Múzeumtúra országos múzeumnépszerűsítő, iskolai edukációs road show, ahol iskolákat járunk és az idei emlékévek kapcsán – Arany János 200, Kiegyezés, Reformáció, Szent László Emlékév, Kodály Zoltán Emlékév – játékos feladatokkal, drámapedagógiai és múzeumpedagógiai foglalkozásokkal fogadjuk a gyerekeket. Nem félünk Arany János verseiből slam poetryt gyártani, anagrammákkal nevezetes történelmi várak, helyszínek nevét kirakni, korabeli jelmezekkel időutazásba cseppeni, akár a Pilvax kávéház falai közé.
Több dolog miatt is örülök annak, hogy én lehetek ennek a rendezvénysorozatnak a házigazdája. Az egyik oka az, hogy ezzel megmutathatjuk nagyon sok iskolában, milyen jó és mennyivel más a témanap módszerével dolgozni. Szerencsére egy olyan intézményben dolgozhatok, ahol évente több témanapot tartunk. Ezeken a napokon egy tematika köré építve, sok állomáson dolgozzák fel a gyerekek az adott témakört. Teljesen más így tanulni, mint egy tanteremben ülve, tankönyvet lapozgatva. Hisz játékosan, feladatokat teljesítve, észrevétlenül tanulhatnak a diákok. Sokkal többet ér ez, mint egy szimpla tanóra. Elkötelezett híve vagyok ennek a módszernek és szeretném, ha minél több iskola bevezetné és alkalmazná.
A legalkalmasabbak erre a nemzeti ünnepeink: a megszokott és sokszor unásig hallgatott műsorok helyett csináljanak témanapokat! Előre el lehet dönteni, hogy melyik ünnep megszervezése melyik évfolyam feladata, milyen, az adott eseményhez kapcsolódó feladatokat, állomásokat állítsanak össze a gyerekek. Igen, a gyerekek. A legjobban ők ismerik a kortársaikat, az igényeiket. És nyugodtan rábízhatjuk a gyerekekre az állomások vezetését is. Ezzel ők is felelősséget vállalnak és közben fejlődnek a képességeik: a kommunikáció, az együttműködés, a problémamegoldás. Ilyenkor még meglepetések is érhetnek minket, hogy olyan gyerekek is szerepet vállalnak és kihozzák magukból a legjobbat, akikről esetleg nem is gondolnánk.
Példaként most néhány tipp egy október 23-a megünneplésére, témanap megtartására. Az osztályok menetlevelet kapnak, hogy mindenki tudja, milyen sorrendben kell az állomásokat végigjárni. Ha sok állomásunk van, akkor akár kisebb csoportokban is közlekedhetnek a gyerekek és az osztályuknak gyűjtenek pontokat. Csak a kreativitás és az eszközellátottság szabhat határt a helyszíneknek: 1956 m váltófutás; tankfestés; 1956-os kvíz; barikád építése a tornateremben zsámolyokból, majd azok ledöntése labdákkal; budapesti helyszínek akkor és most; mi történt a világban 1956-ban játék; 1956-os témájú filmrészlet szinkronizálása; versírás szabadság témakörben; korabeli fényképek újrafotózása… Sorolhatnám még ezeket, de azt gondolom, inspirálásnak és felvillantásnak ez is elég. Ehhez pedig nem kell más, mint az, hogy egy tantestület úgy dönt, hogy megpróbálkozik valami újítással, élvezetesebbé, hatékonyabbá téve a gyerekeknek a megemlékezést és a tapasztalati úton történő tanulást. Csak elkezdeni nehéz, de ha egyszer kipróbálja valaki, azonnal láthatja, mennyivel másképp működnek a gyerekek egy ilyen eseményen. A legelevenebb gyermek is aktívan, csillogó szemekkel járja a termeket, hajtja végre a feladatot. Ilyenkor olyan képességeket is megfigyelhetünk a gyerekeken, amik esetleg egy hagyományos tanóra keretein belül nem kerülnek felszínre. Én csak bátorítani tudok mindenkit, próbálja meg, például Húsvétkor vagy egy egészségnap keretében. Nem fogják megbánni, ígérem!
