Mátyás király: szigorú vagy igazságos?
A magyar történelemben vannak olyan személyiségek, akik kultikussá és emblematikussá váltak. A haláluk után pedig a későbbi korok egy példaképet kreáltak belőle, mely kép sokszor nem egyezik meg a valósággal. Történelemtanárként az a feladatom, hogy minden pozitív és negatív történelmi figura megítélését árnyaljak és bemutassam azt, hogy nincs egyértelműen fekete vagy fehér személyiség, hisz mindenkinek voltak olyan cselekedetei az adott korban fejlődést és előremutatást hozott még akkor is, ha a későbbi időben zsarnokká, gyilkossá vagy diktátorrá vált. Fontos, hogy a gyerekek gondolkodásában is kialakuljon az, hogy ezeket a személyiségeket reálisan és körültekintően ítéljenek meg és alkossanak róla véleményt.
A magyar történelem egyik kiemelkedő alakja Mátyás király, akiről számtalan történet és legenda kelt szárnyra életében és halála után is, mára pedig meghatározó Mátyás-kultusz alakult ki ezekből. Most jöjjön róla néhány közkeletű történet és annak megerősítése vagy cáfolata.
1. „Mátyást 1458. január 24-én koronázták királlyá a Duna jegén, amikor a háromszor feldobott korona háromszor esett a fejére.”
A dátum stimmel és az is, hogy a Duna akkor télen valóban be volt fagyva. A többi már a legenda része. Ugyanis Mátyás hívei Szilágyi Mihály vezetésével vonultak a Duna jegén keresztül Budára, hogy nyomatékosan érvényt szerezzenek az akkor 15 éves Mátyás királlyá választásának, ahogy erről már a bárói ligák megegyeztek Szegeden. Viszont ekkor sem Mátyás, sem pedig a korona nem volt Magyarországon: Mátyás ekkor még Podjebrád György őrizetében volt Prágában, a korona pedig III. Frigyes német-római császár birtokában volt.
2. „Mátyás az igazságos!”
Ez egy közkeletű elnevezése Mátyásnak, mindenki így tanulja és így ismeri őt. Azért ezt is árnyalnunk kell, hisz ha az emberek hétköznapi életét nézzük, akkor egyáltalán nem volt igazságos, sőt, a korszak egyik legkeményebb kezű uralkodója volt. Az igazságosság abban megfigyelhető, hogy az általa kidolgozott adórendszer mindenkit érintett és egyformán kellett mindenkinek fizetnie. Viszont az állandó hadjáratok, a Fekete sereg fenntartása (160.000 fős zsoldossereg), a korona visszavásárlása (80.000 aranyforint) mind-mind hatalmas költségeket emésztett fel, amit Mátyás az adók mértékének emeléséből illetve a rendkívüli hadiadó évenként többszöri beszedéséből fedezte.
Forrás: Magyar népmesék sorozat
3. „Mátyás álruhában járta az országot és számtalan jótett fűződik a nevéhez.”
Ez abszolút a később kreált legenda része. Mátyásnak sem ideje (a sok hadjárat miatt) és sem igénye nem volt erre. A fényűző reneszánsz életmódja, a rengeteg adó miatt az emberek a saját korában nem szerették őt, így szinte biztos, hogy ezek a történetek nem abban a korban keletkeztek, hanem később. A legenda oka az, hogy a későbbi gyengekezű uralkodók alatt szerették volna, ha újra olyan erőskezű uralkodó lenne, mint amilyen Mátyás volt. Ezt megerősítve rengeteg legendás történetet találtak ki róla, amik beépültek a köztudatba és elterjedtek. A valóságban a jobbágyok sok esetben azt sem tudták, hogy ki éppen a király és hogyan néz ki valójában. Nekik az egyetlen mérvadó személy a földesúr volt.
