lopakodó négylábúak: a MÓKUS
És most jöjjön a lény, amelyik a farka árnyékában ül!
Biztosan sokan ismeritek és többen láttatok is élőben mókust. Ismerjük meg jobban ezt a városiasodott állatot!
A vörös mókus (Sciurus vulgaris) a rágcsálók rendjébe (Rodentia), azon belül az igazi mókusok (Sciuruidae) család, Sciurinae alcsaládjába tartozik. Legközelebbi rokonaik a földimókusok (pl. az ürgék) és a repülőmókusok.
fotó: Adorján Péter
A mókus jellegzetes testalkata, mozgása, dús bundája, lompos farka, és kisebb-nagyobb fülpamacsa alapján könnyen felismerhető. Pofazacskója nincs, de azért több magot is el tud szállítani egyszerre a rejtekhelyére.
Mellső végtagjai rövidek, a hátsók nagyobbak, izmosabbak, ugrásra alkalmasak. Ezzel a testalkattal tökéletesen alkalmazkodott a lombkorona szintben történő életmódhoz, könnyedén, pontosan szalad, ugrál, himbálózik a magas lombok, ágak, törzsek között. Hosszú karmaival jól meg tud kapaszkodni.
Tudtad, hogy a mókusoknak nincs szemfoga? Igen erős metszőfogaik viszont az állatok egész életében nőnek, hogy ellensúlyozzák a szinte folyamatos rágás miatti intenzív kopást.
A mókusnak éles a látása, fejlett a szaglása, hallása kifinomult, ill. több testtájékán is finom érzékszőrök találhatók. Többféle színváltozata létezik a feketétől a vörösig. Évente kétszer váltanak bundát: tavasszal és ősszel. A fülpamacsaik szeptemberben jelennek meg, januárig nőnek, azután lassan ritkulnak, majd nyárra a pamacsok java része szinte teljesen eltűnik.
A mérsékelt égövben évente két párzási időszak jellemző: egy februártól áprilisig, egy másik pedig májustól júliusig. Egy hím több nősténnyel is párosodhat, és nem vesz részt az utódgondozásban. Egy fészekaljban általában 3-4 utód születik.
fotó: Matti Parkkonen
A természetben a nyuszt vadászik legügyesebben a fürge mókusra. Képes a fák ágai között követni a menekülő mókust és kifárasztani. Olykor a héja is el tudja fogni a mókust. A talajon való tartózkodáskor alkalmanként elejtheti a róka, a nyest, a vadmacska. Városi környezetben nagyon kevés ragadozó tudja elfogni, néha a kutya, a házi macska, vagy a szintén városlakóvá vált nyest. Szerencsére a közúti gázolásuk is ritka.
Magyar, régebben használt népies nevei: kelempájsz madár, cibóka, evet. Görög nevének jelentése pedig „’a lény, amelyik a farka árnyékában ül’.
Miért hívják feledékeny felhalmozónak? És hogyan segíti az erdők életét és megújulását a mókus? Hol és mikor találkozhatsz a városban mókusokkal? A múzeum honlapján folytatódik cikkünk….
