Decemberi ünnepeink: mítoszok, legendák, hagyományok
Az év utolsó hónapja az ünnepeké. Kezdődik Advent négy hetével, közben bekopog a Mikulás, majd itt a Karácsony, s a sort a Szilveszter zárja. Öröm, készülődés, várakozás. No meg vásárlás, kapkodás, idegeskedés, tanácstalanság, miközben folyamatosan átéljük valaminek a hiányát. Aztán eszünkbe jutnak a gyermekkori ünnepek, már kevésbé rohanunk, többet, jobban figyelünk a számunkra legfontosabbakra és lassan mi is elkezdjük várni a csodát. Minden évben újra és újra, mert a varázs sosem múlik.
Advent - eljövetel
A tél kezdete az Advent kezdetét is jelzi. Ez a várakozás, a bűnbánás időszaka, felkészülés Jézus születésének ünnepére. Megújult, szép szokás az Adventi koszorú készítése, amit általában fenyőágakból fonnak és négy gyertya dísztíti, a hagyományok szerint ezekből három lila, egy pedig rózsaszínű. A gyertyákat vasárnaponként gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, ami Jézus születésének ünnepével éri el teljességét. Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, szeretet, öröm. Az első ilyen koszorút Johann Hinrich Wichern, az evangélikus szeretetszolgálat elindítója készítette. Az általa alapított szeretetotthonban fából készült koszorút készítettek, amelyre 23 gyertya került. Ebből négy nagyobb a vasárnapokat, a 19 kisebb a hétköznapokat szimbolizálta.
A karácsonyi várakozás izgalmát növelve a gyermekeket Advent kezdetekor naptárral lepik meg. Ezen az általában házikóra hasonlító ajándékon kis ablakocskák jelzik a karácsonyig hátralévő napokat, a gyermekek pedig úgy élheti át a várakozás örömét, hogy naponta egy ablakot kinyithatnak, kivehetik az ott elrejtett apró ajándékot, rendszerint édességet. Régen ez a házikó kartonlapból készült. Akkor is annyi ablaka volt, ahány napból az Advent állt, s minden ablak mögé egy-egy bibliai idézetet rejtettek el. Ebből már csak az Adventi naptár maradt meg, ahol az ablakok bölcsességek helyett csokit rejtenek.
:
Katalintól Vízkeresztig
"Szent András hava, Karácsony hava, Boldogasszony hava: A téli ünnepkör ideje." Bővebben a téli ünnepeinkhez kapcsolódó népszokásokról...
Ehhez az időszakhoz sok népszokás is kötődik. Egyik Borbála napján a Borbála ág vágása. A lányok december 4-én vízbe állítanak egy cseresznye-, egy barack-, egy orgona- vagy egy mandulafaágat, esetleg aranyesőt. Ha az ág kizöldül, az azt követő évben megkérik a lány kezét. Ha nem zöldül ki, a leányzónak várnia kell még egy évet, hogy újra próbálkozhasson.
December 13. Luca napja. Ekkor a lányok 13 egyforma cetlire 13 fiú nevét írják, és minden nap tűzbe dobnak egyet. Karácsonykor a megmaradt cetlit kibontva fény derül arra, ki lesz a leány férje. A férfiak sem ülnek tétlenül, nekilátnak a Luca székének. 13 darab fából készítik azt a kis széket – minden nap egy keveset barkácsolva rajta –, ami 24-ére áll készen. Szenteste a templomban a Luca székére felállva, meglátják, ki a boszorkány.
Mikulás – december 6.
A gyerekek egyik legizgalmasabb, leginkább várt ünnepe. Talán azért, mert az egyetlen, amikor személyesen is találkozhatnak az ünnep „alanyával”. A varázs sosem múlik; valljuk be, mi felnőttek is elgondolkozunk, amikor a Mikulás felteszi a kérdést gyermekünknek: jó voltál ebben az évben?
A legenda Kr. után 245-ben, a Kis-Ázsia-i Anatóliában kezdődött, amikor egy gazdag családnak fiú gyermeke született: Nicholas azaz Miklós. Alig kezdte el iskoláit, amikor Patara városában nagy járvány tört ki, és mint kisgyermek, árvaságra jutott. Ezért a szüleitől örökölt hatalmas vagyonával Patara érsekéhez (aki apja testvére volt), a város kolostorába költözött. Miklós megszerette a kolostori életet, majd iskolái befejeztével a papi hivatást választotta. Életét híveinek és a gyerekek tanításának szentelte. Bárki kérte, mindig segített, emberszeretetének, segítőkészségének híre messze földre eljutott. Myra városában püspökké választották, 52 évig töltötte be ezt a tisztet. Vagyonát a gyerekek és az emberek megsegítésére fordította, egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hirdetett. Minden este órákig sétált a városka utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra. Így történt a legendáját megalapozó eset is.
A kolostor szomszédságában élt egy elszegényedett nemes ember, aki úgy elnyomorodott, hogy betevő falatra is alig jutott. Három, férjhez menés előtt álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy testvérei férjhez tudjanak menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök, és meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, és egy marék aranyat kötött keszkenőbe, amit bedobott az ablakon. A lányok azt hitték, csoda történt.
Egy év múlva ugyanebben az időben még egy keszkenő aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. A harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, Miklós bezárva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandallószerű tűzhelybe száradni, az ajándék éppen abba esett bele.
Az idő folyamán kitudódott a titok, hogy a jótevő maga Miklós püspök. A legkisebb lánynak bedobott aranyban volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedő előzőleg adományozott Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követően. Ezt felismerve, már mindenki tudta, hogy ki a titokzatos segítő! Kiderült ez abból is, hogy december 5-én, a névnapja előestéjén, a hideg idő beköszöntével rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel. Ezért a nép elnevezte "Noel Baba", vagyis "Ajándékozó Apának".
Hosszú, békés öregkort ért meg. A legenda szerint lelkét (342 december 6-án) angyalok vitték végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás eredt. Ebből a tiszta forrásból áradó szeretettel küldi legendája a mai gyerekekhez utódát, a Mikulást.
Cikkünkhöz felhasználtuk a mikulasbirodalom.hu összeállítását.
