Miki Mikulása

Egy kisfiú és egy kislány hajol egy papírlap fölé, a kislány olyan igyekezettel rajzol, hogy a nyelve hegyét is kidugja a szájából, a kisfiú tenyerébe támasztott állal töpreng.

„A csillagászati távcsövet szeretném, mégiscsak ezt írom a levélbe. Anya azt mondja, a Mikulás csokit hoz, meg mandarint, mogyorót. De hát én annyira szeretném azt a távcsövet!”

- Miki, megírtad a levelet a Mikulásnak?
- Igen, Anya, mindjárt kész vagyok!
- Na mutasd, jajj de szépet rajzoltál! Azt mondja: „Kedves Mikulás, kérlek szépen, hozzál nekem egy távcsövet. Szeretném megnézni vele a csillagokat, és azt is, hogy merre jársz az égen. Miki”. Kisfiam, már megbeszéltük, hogy a Mikulás nem bír el ekkora ajándékot!
- Igen Anya, de tudod, hogy mennyire szeretem a Mikulást! Engem ugyanúgy hívnak, mint őt.
- De hát tudod, hogy milyen sok helyre kell mennie, öreg is már...
- Anya, legalább próbáljuk meg! Hátha mégiscsak elbírja.
- Nem bánom, de azért ne legyél nagyon csalódott, ha mégsem sikerül. Na akkor postára adom a leveleket.
- Anya, én jobbat találtam ki! Dobjuk be a kályhába! A Mikulás úgyis a kéményen keresztül jön, akkor a levelet is megkapja, ha a kályhába dobjuk.
- Jó. Reggel, amikor kikotorjuk a hamut a kályhából, tedd bele a levelet.

Bizony jó gondolat volt a kályhába tenni a levelet, mert a Mikulás nagyon gyorsan érte jött, reggeli után már nem is volt ott. Jó kis kályha ez, a Mikulás átfért rajta. Csak ne legyen semmi baj, amikor az ajándékokkal érkezik! Anya és Apa sajnos túl gyakran emlegeti mostanában a kályhacsövet, meg hogy az túl drága lesz. Sőt Anya a telefonba is belesuttogta a Nagyinak, hogy kályhacső, és hogy nem tudja, hogy mit csináljon. Egyszer mintha távcsövet mondott volna véletlenül. Aztán mégsem jöttek a szerelőbácsik, szerencsére.

- Gyertek gyerekek, tegyük az ablakba a kiscsizmákat! Olyan szépen kitisztítottátok, ennek biztosan örülni fog a Mikulás!

Na és most már csak azt kell kivárni, hogy reggel legyen. És ha elég ügyes az ember, akkor nem is kell hozzá távcső, hogy megláthassa az Igazi Mikulást, elég jó erősen kinyitnia a szemét, és vigyázni, hogy le ne csukódjon. Hú, most egy pillanatra mégis...de már itt is jön ajándékokkal a kezében a Mikulás. Szép nagy, pont így képzeltem, bajusza is van...de hol a szakálla? És mért Apu ruhájába öltözött?

- Apu, Te vagy az????
- Kisfiam, én a Mikulás vagyok, csak hirtelen átváltoztam Apukáddá. Mert nem szabad kilesni a Mikulást, akkor oda a csoda. Csukd be szépen a szemed, így ni. Ha már nem leszek itt, kinyithatod.
„Nem merem kinyitni, nem merem kinyitni, hátha még itt van.”
- Gyerekek, ébresztő, nézzétek csak, itt járt-e a Mikulás éjszaka?
- Igen! És hozott egy, hozott egy...