Majdnem karácsony

Bánjunk a karácsonnyal körültekintően és méltó módon, mert a karácsony az egyik legnagyobb próbája – ha úgy tetszik, tesztje – a családok működésének. Karácsonykor mindenki bemutatkozik. Vajon mi milyenek vagyunk?

Javakban mért karácsony

Mai modern világunkban létezik a egy igencsak elterjedt, mondhatni „sem istent sem embert nem ismerő” fogyasztó típusú karácsonyozó. Ő az, aki üzletnek tekinti a karácsonyt. Persze ő is rendelkezik hasznos, éppen ezért fontos emberi kapcsolatokkal, és megragadja az alkalmat, hogy elkápráztassa, esetleg lekötelezze, hovatovább „megvásárolja” szerettei háláját, szeretetét. Mindenki „csak” annyit kap, amennyit ér.

Ő maga pedig komolyan elgondolkozik, ha ajándékait szemlélve rájön, hogy netán nem ér annyit másoknak, mint gondolta. Boldog viszont, ha ereje, hatalma fitogtatása közepette, megdicsőülhet önnön bőkezűségétől és önzetlenségétől.

Gyermekei könnyen gyermekek maradnak nagykorúságukra is, mert a dúskálás a nagy mennyiségekben, a nagy méretekben, a magas minőségben és árfekvésben mindörökre homályt bocsát a tudatukra.

Az ő gyerekei lesznek azok is, akik nehezen vagy egyáltalán nem tanulják meg, hogy attól még, hogy a testvérük első pillantásra esetleg szebbet, jobbat, nagyobbat, drágábbat, illetve pontosabb kifejezéssel élve valami MÁST kapott, azt el lehet – és ami a legfőbb talán –, el is kell fogadni. Mi több, lehet osztozni, vagy legalább tanulni osztozni testvérünk örömében, még mielőtt végleg a minden tárgyak birtoklásának ősi bűvöletébe zuhannánk.

Ez egy önkéntelen gyermeki álom, amiből a szülőknek kell felébreszteni gyermekeiket. Előzetes és következetes példaadással persze sok ilyen helyzetet megspórolhatunk, de a tudatosítás, nyomatékosítás és az ismétlés sokszor elkerülhetetlen.

Ilyenkor a szülő azt mondja: „Nézz körül, gyermekem, és lásd meg, hogy – bár te is nagyon fontos vagy –, nem csak te vagy egyedül ezen a szép világon és annak közepén.” És így folytatja: „ És ezzel együtt most azt is elárulom neked, hogy a világ nem a te birtokod egészen.” Aztán megöleli, megcsókolja és biztosítja szeretetéről, hogy gyermeke ne szenvedjen, és ne féljen a szeretet elvesztésétől. A fent bemutatott szülők némelyike azért lehet bajban, mert nekik sem árulták el a szüleik ezt az alapvetést.

Tradicionális karácsony

Sok családban a keresztény hagyomány tiszteletét és a szeretet eszméjét helyezik előtérbe. Itt Szenteste a Jézuska hozza a csillagszórótól, színes gömböktől roskadozó karácsonyfát az angyalok segedelmével, akik csilingelnek, ha végre már be lehet menni a nappaliba. Apa szánkózni vagy moziba megy a gyerekekkel. Dió csörög, narancs illatozik szegfűszeggel, beigli sül, hallé a tálban, ünnepi étkészlet az asztalon. Az adventi koszorún az utolsó gyertya is leégett már, esetleg még egy makett jászol is pislákol a szoba valamely sarkában.

A gyermekek legszebb napjai a decemberi napok, mert a Mikulás is akkor jön a csilingelő szánjával és az okos szarvasokkal, akik mindig tudják, hová kell menniük. És ha a jó öreg Mikulás nem is tudott bemászni a lakótelepi kéményeken és kijönni a központi fűtés csőrendszeréből sehol, az ablakon még mindig bejöhetett nagy titokban. A szán a szarvasokkal pedig mindeközben egyhelyben lebeg a hideg téli levegőben és kövér, piros gazdáját várja.

Az a gyermek, aki gyanakodni kezdene, vagy a hitét veszíteni, váratlanul találhat az ágya mellett egy angyalszárnyból kiesett tollpihét, vagy az ablakpárkányon óvatlanul elhullajtott szaloncukrokat és mogyorószemeket.

A karácsony és annak fentebb ismertetett jellemzői a gyermeki képzeletet és lelket gazdagító nagy és nélkülözhetetlen színházi kelléktár. A – nevezzük így – klasszikus karácsony, s annak összes áldásai közül csak egy az ajándék. De mennyi minden nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megtörténhessen a valódi örömszerzés, az együttlét, a varázslat, a játék.

A nagy előadás sikerét azonban sokszor lappangó veszélyek fenyegetik. A mártír típusú és/vagy valóban túlterhelt anya, megromlott kapcsolatokkal, szőnyeg alá sepert problémákkal, netán egy flegmatikus, önző apa érzelmi elérhetetlenséggel, hamar kényszeredetté teheti a játékot, és a gyermek végül tényleg csak az ajándékot kapja meg, vagy azt sem.

Mikor aztán maga is felnőtté válik, előfordulhat, hogy ő is csak az ajándékot tudja átadni és az ünnepbe, a játékba esetleg bele sem kezd.

Ők azok, akik úgy döntöttek, vesszen a karácsony. Ők úgy csinálnak, mintha fittyet hánynának az egészre, pedig csak hátat fordítaniuk sikerült, s most a tükörből szemlélhetik a számukra gyűlöletes nagy családi ünnepet. Valójában nincs menekvés, mert a karácsonyi dátumot nem lehet elfelejteni, törölni, vagy nem beírni a naptárba, nem lehet átlapozni rajta. És az, hogy az ember beszerezzen némi ajándékot, nem is olyan bonyolult feladat. Így váltja ki, jobb híján, az ajándékozás a kiüresedett tradíciót.

Racionális karácsony

Akadnak hiperracionális, a tradícióknak aktívan, tudatosan ellenálló karácsonyozók. Ők azt mondják: Mi ez a maszlag, ez az édelgés, ez az ártatlanság? Az ilyen szülő sosem mulasztja el, hogy a karácsonyi vacsora közben fel ne világosítsa gyermekeit azokkal a csúfos téves eszmékkel kapcsolatban, melyek szerint a Mikulás és Jézus, létező személyek.

A gyerekeknek, még ha nem is akarják, meg kell tudniuk azt is, hogy az ajándékok csak a játékbolttól hazáig vezető utat járták be, és szó sem volt égből pottyanásról, angyalszárnyakkal történő zuhanó berepülésről, földrészek felett való átsuhanásról, csillagpor szórásról. Az ajándékok tekintetében is a racionális szükségszerűség adja meg az alaphangot. Mindenki azt kapja, amije nincs, de kell.

A racionális típus álmában sem gondolná, hogy gyermeke titkon mégiscsak hisz minden esztelen tündérmesében, és akkor érzi magát a legkomfortosabban, ha képzeletbeli Mikulásának (plüss) rénszarvasát ölelheti magához.

És mi milyenek vagyunk?

Szerencsések vagyunk, és a gyerekeink is azok, ha megtanulhatnak tőlünk adni és elfogadni. Az emberi kapcsolatok kiegyensúlyozottsága, mélysége ennek a tudásnak a megszerzésétől függ. Minél többet tudunk megosztani egymással, annál mélyebbek és erősebbek a kapcsolataink, könnyedséget élhetünk át és biztonságban érezhetjük magunkat.

A karácsony is akkor a legjobb, ha úgy tudunk tekinteni rá, mint jó alkalomra szeretetünk kifejezéséhez. Ha nem magunkat állítjuk a karácsony szolgálatába, hanem sikerül a karácsonyi tradíciókat és a kellékeket a szeretetünk és a gondoskodásunk kifejezésére felhasználni, szép karácsony elé nézhetünk.