Katalintól Vízkeresztig

Szent András hava, Karácsony hava, Boldogasszony hava: a téli ünnepkör ideje.

November 25. Katalin: A falusi kalendáriumban az első téli nap. A férjjóslás napja. Régen a lányok ezen a napon böjtöltek. Egész nap csupán 3 szem búzát ettek, 3 korty vizet ittak. Éjszakára a párnájuk alá férfiruhadarabot tettek, mert így megálmodták, ki lesz a férjük.
Szokás volt egy levágott gyümölcsfa ágat is a szobába vinni, ha kivirágzott, az egész család jó reménnyel várhatta a következő esztendőt.

November 30. András: Ez is férjjósló nap volt. Egyes vidékeken a pásztorok vesszőnyalábokkal járták ilyenkor a házakat. A gazda, vagy a gazdasszony annyi szálat húzott ki, ahány tehén, állat volt a nyájban. Ezzel a vesszővel ütögette meg az állatokat a tavaszi legelőre hajtás előtt, hogy megvédje a rontás ellen, hogy egészségesek legyenek.

December 4. Borbála: A Borbála-ág, a vízben virágoztatott gyümölcsfa ága éppúgy, mint a Katalinkor vágott, megjósolta, mi vár a családra az új esztendőben. Férjhez megy-e az eladó lány, jó lesz-e a termés?

December 6. Miklós: Mikulás napja. (Szent Miklós püspök 245-ben, Patara városában született. Püspökké Myra városában választották, ahol 52 évig szolgálta híveit.)
Egyes vidékeken szokás volt a Mikulás-járás, amikor is legények piros ruhába öltöztek, de volt, hogy fekete ruhás, ijesztő alaknak, Krampusznak.

December 13. Luca napja: Ezen a napon az asszonyoknak tilos volt bármilyen munkát is végezni. Nem varrhattak, mert akkor „bevarrják a tyúkok fenekét”, nem tojnak a tyúkok. Mivel ez az év legrövidebb napja, tehát a leghosszabb az éjszaka, ekkor tudták a legtöbb rontást véghezvinni a boszorkányok. Ekkor kellett elkezdeni a Luca-szék készítését. Mindennap csak egy kicsit lehetett faragni rajta, 24-én estére kellett befejezni. Aki aztán erre felállt az éjféli misén, megláthatta a templomban, ki a boszorkány a faluban.
Mivel varrni, fonni nem lehetett, ez a mulatság napja is volt. A lányok fiúneveket írtak kis cédulákra, azt gombócokba gyúrták. Amelyik előbb feljött a víz felszínére, olyan nevű vőlegényt remélhettek. Az asszonyok tollas pogácsát sütöttek. Minden családtagnak egyet egyet. Akinek a pogácsáján megpörkölődött a toll sütés közben, azt baj, betegség, esetleg halál várta a következő esztendőben.

December 24. Ádám, Éva: Karácsony böjtje. A karácsonyfa állítás viszonylag újkeletű szokás, a XX. század elején jött divatba. Addig csak egy borókaágat, vagy más örökzöldet kötöztek a mestergerendára. Ez a nap a böjt jegyében telt. Az ünnepi vacsora is böjtös ételekből állt. Aszalt gyümölcsből készült leves, mákos guba. Nem hiányozhatott az asztalról a dió, a piros alma, sült tök, kalács sem. A mézes fokhagyma a rontást űzte el, a sült tök a torokfájást.
A piros alma a család összetartó erejét szimbolizálta. A családfő annyi gerezdre vágta, ahányan az asztal körül ültek. Amíg ették, egymásra gondoltak. Az alma ereje segítette őket a következő esztendőben is. Ha eltévednek, a családra gondolnak, és hazatalálnak. A lányok a piros alma vizében mosakodtak, hogy ők is szép pirosak legyenek. Az alma vizéből itatták az állatokat, hogy ne betegedjenek meg. Az ünnepi asztal alá szakajtóba szemes terményt, szénát tettek, amit aztán vízkeresztkor az állatoknak adtak, így ők is részesültek az ünnepi áldásból. A legfontosabb szerszámokat is elhelyezték az asztal alatt, sőt, a karácsonyi morzsát is összeszedték, a gyümölcsfa alá szórták.

December 25. Karácsony: A betlehemezés, a regölés kezdete. A betlehemes játék fő eleme a pásztorjáték. A vidámság forrása az öreg, nagyothalló pásztor, aki mindent félreért. A regölés nem vallásos eredetű, hanem olyan énekmondás, mellyel a házakat járva, szerencsét kívántak a háziaknak. A vers ritmusát „hangszerekkel” kísérték: láncos bottal, báránycsengővel, köcsögdudával. A regölés arra az ősi hiedelemre utal, hogy amit kimondanak, az be is teljesedik. A bő termés, állatszaporulat kívánása kedvezően befolyásolja az eljövendő évet.

December 27. Szent János: Karácsony ésVízkereszt között a vidámság időszaka következett. Névnapot köszöntöttek, meglátogatták egymást, a rokonok, komák együtt múlatták az időt. A „két karácsony köze” pihenéssel telt. Az állatok etetésén kívül nem volt munka, sőt, volt olyan vidék, ahol a mosás is tilos volt ebben az időszakban. A disznóvágás karácsony előtt lezajlott minden háznál, akinek csak egy disznaja volt, erre az ünnepre hizlalta. Ennek aztán ki kellett tartani az aratásig! A komáknak, ismerősöknek kóstolót küldtek. Az ünnepi étkek után nagyon beosztóan kellett bánni vele. Minden porcikáját feldolgozták a disznónak. A frissen el nem fogyasztott húst vagy kolbásznak töltötték fel, vagy felfüstölték, így tartósították. A szalonnát szintén sózással, füstöléssel tartósították. A szalonna egy részét, a hájat kisütötték zsírnak. A gondosan kimosott vékony és vastag belekbe, a gyomorba hurkát töltöttek. Ehhez a köleskását keverték össze a vérrel, tüdővel, májjal.

December 29. Aprószentek: A betlehemi gyermekgyilkosság emlékének szentelt nap. Ekkor tréfásan megkorbácsolták a gyermekeket, imígyen: „Szófogadó légy. Egészséges légy...”

December 31. Szilveszter: Valamikor otthon, családi körben várták az éjfélt. Közben meséltek, kártyáztak, az utcán meg legények, pásztorok hangoskodtak kürtökkel, kolompokkal, fazekakkal, fedőkkel. Így akarván elűzni az óévet.

Január 1. Újév: Amit újév napján cselekszünk, azt tesszük majd egész évben. Reggel jókor korán kelni, egész évben dolgos lenni. Kölcsön nem adni, semmit nem bontani. Szerencsés, ha elsőnek férfi lép a házba, az utcán férfival találkozunk először. Az ételek közt van amit szabad, van amit tilos ezen a napon fogyasztani. Borsó, bab, lencse, az apró magvak gazdagság, disznóhús szerencse, a baromfi szerencsétlenség. A disznó előrefelé túr, betúrja a házba a szerencsét, míg a baromfi hátrafelé kapar, elkaparja a háziak szerencséjét.

Január 6. Vízkereszt: Háromkirályok: az Újév félidő a karácsony és kiskarácsony – vízkereszt között. Ezt a napot azért hívják kiskarácsonynak, mert a kereszténység első időszakában ezen a napon ünnepelték Jézus születését. Ezen a napon leszedik az ünnepi, terített asztalt, lebontják a karácsonyfát. A háromkirály-járás, a vízszentelés is ezen a napon történt. A szenteltvízből minden házban félretettek egy keveset, azzal hintették meg a vetőmagot, a kutat, az istállót. Volt, ahol a pap és a kántor szentelte be a házat. A ház, az istálló ajtajára krétával felírták a háromkirályok kezdőbetűit. Így a gonosz távolmaradt, nem bánthatta a ház lakóit, állatait.

Az összeállításhoz felhasználtuk:
Bihari Anna – Pócs Éva: Képes magyar néprajz
Dömötör Tekla: Magyar népszokások
Dömötör Tekla: Naptári Ünnepek