Mit és hogyan ünnepelünk?
Karácsonyi, szilveszteri hagyományok
A Karácsony a keresztény kultúrkör egyik legszebb, legmeghittebb, a család, a szeretet, az új élet születését dicsérő ünnepe, amihez nagyon sok népszokás kapcsolódik. Sokan vannak, akik már nem is igen tudják, miért sütnek mákos vagy diós süteményt, miért van az asztalon alma, miért kerül a fenyő tetejére csillag. A karácsonyi szokások erősen összefonódtak a napforduló ünnepével, a megújulás, a fény, az újrakezdés misztériumával.
A karácsonyi asztal
A néphagyományban fontos szerepet játszik. Mind az asztal díszítésének, mind az étkezésnek szigorú rendje volt, mivel a feltálalt fogásoknak mágikus erőt tulajdonítottak. Az ételek közül előnyben részesítették azokat, amelyek bőséget, jó termést ígértek a háziaknak, ezért jelent meg a bab, borsó, lencse, mák, dió, hal (a halpikkely miatt) az asztalon. A fokhagyma az egészséget, a méz (mézesbáb) az élet édességét jelképezi. A kalácsból, almából az első falatokat szétosztották egymás között, hogy a család mindig összetartson. Sok helyen este az asztalt nem szedték le, hogy a betérő kis Jézus ne maradjon éhes.
Betlehemezés és az aprószentek
A betlehemezés újraéledő hagyomány, bár inkább valamilyen közösségi helyen adják elő, már nem járnak házról-házra, mint régen. Eredetileg az ártó szellemek elűzése volt a cél. Aprószentek ünnepe december 28-a, amikor minden fiúgyermeket – ők az aprószentek – jól megvesszőztek, hogy a következő évben egészségesek legyenek.
A karácsonyfa
Évszázadokkal ezelőtt karácsony napján életfát, termőágat vittek a szobákba, amely az évről évre megújuló természet mágikus jelképe volt. A XIX. században elterjedő díszített fenyőfa ezt teljesen kiszorította, jobban mondva helyettesítette. A mesélő kedv egy történetet is kerített a fenyő köré, amolyan népmesei módon: amikor Krisztus Urunk a Földön járt, gonosz emberek elől bujdosnia kellett. Üldözői elől menekülve egy sűrű lombú fa alatt húzta meg magát, ez azonban odaszólt neki: állj odább, mert ha nálam találnak, engem is elpusztítanak. Ezzel utasították el féltükben a többi fák is. Az Úr ellenségei már közel jártak, amikor egy fenyőfához ért. Annak alig volt lombja, de ágai elrejtették Jézust, aki így meg is menekült. Az Úr megáldotta a fenyőfát: „soha ne hullasd el a leveledet. Te légy a legdélcegebb és a legszívósabb minden társad között, élj meg mindenütt. Légy az emberek öröme és emlékezetemre rajtad gyújtsanak karácsonyi gyertyát”. Ez a képzelet, a valóság azonban az, hogy mindössze százötven esztendőre tehető a fenyőfa állítás karácsonyi szokása hazánkban.
Minden, ami a karácsonyfát díszíti, valamiféle jelentést hordoz: az alma a tudás fáját, a paradicsomi almafát jelképezi, a papírláncok a fára tekeredő kígyót jelenítik meg. A gyertyák a téli napfordulókor támadó fényt, és a fény hordozóját, a megszülető kis Jézust jelképezik. Régen a fa tetejét csillag díszítette, ami a betlehemi királyoknak utat mutató betlehemi csillag jelképe volt. Manapság egyre szebb és díszesebb fákat állítanak, az alma gömbbé alakult, a csillagból csúcsdísz lett, a fára tekeredő papírfüzér színes lánccá, a gyertyák fényes égőkké alakultak, a jelkép azonban tovább él.
Az év utolsó ünnepe, a Szilveszter
Szent Szilveszter pápa ünnepe, újév vigíliája (előestéje). A szilveszteri szokások közös célja, hogy a következő esztendőre egészséget, bőséget, szerencsét, boldogságot varázsoljanak. Különösen fontos szerepet kapnak az e naphoz kötődő zajkeltő szokások; ezekkel az ártó, rontó erők háztól való távoltartása a cél. Eszközei igen változatosak, régebben karikás ostor, duda, csengő, kolomp, manapság a petárda és a duda hivatott elűzni a rontást.
Katalintól Vízkeresztig
Szent András hava, Karácsony hava, Boldogasszony hava: a téli ünnepkör ideje. Bővebben téli ünnepeinkről...
Az új év első napjához számos hiedelem, babona kötődik, mert ennek a napnak a lefolyásából következtettek az egész évre. Így semmit sem szabad ezen a napon kiadni a házból, mert akkor egész évben minden kimegy onnan. Igyekeztek tartózkodni a veszekedéstől, házi viszálykodástól. Női munkatilalmi nap is volt, nem volt szabad mosni, varrni. Azt tartották, ha újév napja reggelén az első látogató férfi, az szerencsét hoz, ha nő, az szerencsétlenséget. Szokás volt kora reggel friss vízben mosakodni, hogy egészségesek maradjanak. Aki reggel a kútról elsőnek mert vizet, úgy mondták, elvitte az aranyvizet, egész évben szerencsés lesz. Egyes vidékeken a mosdóvízbe egy piros almát is tettek, ami szintén az egészség jelképe.
Bizonyos táplálkozási tilalmak is kapcsolódnak ehhez a naphoz. Baromfit nem lehetett enni, mert a tyúk elkaparja a szerencsét, ellenben ajánlatos volt a malachús fogyasztása, mert az kitúrja a szerencsét. Szemes terményeket is ajánlatos enni – babot, lencsét –, mert akkor sok pénzük lesz a háziaknak. Sok vidéken rétest sütöttek, szintén az analógia jegyében – hosszúra nyúlik az élet, mint a rétestészta.
Végül álljon itt a legnépszerűbb népszokás: az újévi fogadalom. Azt hiszem, mindenki kipróbálta már, s talán sokan az idén is megteszik, hogy segítséget, erőt merítsenek a személyes újrakezdéshez a természet megújulásából.
:
Hagyomány és ünnep a családban
"A családi hagyományok generációkon átívelő, tudatosan ápolt, fenntartott szokások, amelyek tükrözik a család érték- és normarendszerét." Bővebben...
