Készülődés kívül-belül
Igazi Karácsony
Itt a december, ami, mint minden évben, most is a karácsony bűvöletében telik. A kereskedelem tiszta erőből gondoskodik arról, hogy el ne feledkezzünk az ajándékok beszerzéséről. A reklámokban csupa boldog, szép, egészséges család bontogatja mosolyogva a csillogó fa alatt a csomagokat.
Hogy senki ne maradjon le, időt, pénzt, fáradságot nem kímélve mindenki erőn felül áldoz az ünnep oltárán. És valahogy gyakran mégsem térül meg ez az erőfeszítés. Hulla fáradtan, feszültséggel telve „túléljük” az ünnepeket, teljesítve a környezet elvárásait. A környezetét, saját magunk és családunk rovására, az ünnep igazi, bensőséges átélése nélkül.
Ezért robbannak az időzített családi bombák. A rosszul értelmezett készülődés visszaüt. Nem egymásra figyelünk, nem szánunk egymásra elég időt, hanem pont ezt a legfontosabb igényt háttérbe szorítva, hajszoljuk bele magunkat felesleges, értelmetlen kiadásokba, tevékenységekbe. A szeretet mércéjének egyedüli eszközeként a tárgyi ajándékok beszerzésével, a rokonok sietős, lerohanásszerű meglátogatásával, kipipálásával, akadályversenynek tekintve fosztjuk meg értékeitől, lehetőségeitől a karácsonyt.
Az igazi, tartalmas felkészülés lelkileg hangol az ünnepre. Advent a keresztény kultúrkörben a várakozás ideje, felkészülés Jézus Krisztus eljövetelére. De mindenki számára, vallástól függetlenül, a befelé és egymás felé fordulás lehetősége. A külsőségek önmagukban nem hozzák meg az átélést, ami csak belülről jöhet.
Krízishelyzetben levő pároknak, családoknak gyakran azt a feladatot adom, hogy kérjenek egymástól valamit. Minden családtag, minden családtagtól. Ami jólesne neki a másiktól. Ez a valami azonban nem lehet tárgy. Lehet egy gesztus, egy figyelmesség, egy program, amiről azt gondoljuk, hogy a párunktól, gyermekünktől jólesne, és teljesíthető.
Van, amikor nehezen indul a kérés. Nehezen megfogalmazható, mit is szeretnék, mi esne jól nekem a páromtól, gyerekemtől. Főleg, ha éppen most haragszunk, eltávolodtunk egymástól. Amikor mégis megszületnek a kívánságok, nagyon beszédesek. Olyan igények hangzanak el, amiről már nem is feltételezték, hogy szeretné a másik. A feladathoz az is hozzátartozik, hogy csak olyan kérésekben fogunk megállapodni, amelyet el is fogadnak a családtagok.
Példaként álljanak itt egy válásközeli helyzetben jelentkezett család kérései:
Férj: Jöjjön elém a feleségem az ajtóba, amikor hazajövök, és öleljen át, mint régen...
Feleség: A férjemtől azt kérném, hogy minden este masszírozza meg a fejem, úgy, hogy az ölében fekszem...
Gyerek anyától: Legalább egy héten kétszer kártyázzunk, vagy játszunk együtt valamit.
Gyerek apától: Minden héten egyszer legyen egy közös programunk, csak ketten.
Anya gyerektől: hívja meg a barátait.
Apa gyerektől: Egy nap kísérje el őt a vidéki munkájára.
A család láthatóan meglepődve, de jólesően, izgalommal vette tudomásul a kialakult listát, és mindenki el is fogadta. Ez a kis feladat már önmagában pozitív változást indított el, lehetett beszélgetni valódi igényekről, érzésekről.
Kamaszcsoportban karácsony előtt nagy izgalmat szokott kelteni az a feladat, hogy minden gyerek húzzon egy-egy nevet a csoporttagok közül. Ezt a nevet karácsonyig titokban kell tartania, mert ő lesz ennek az osztálytársának a titkos barátja. A titkos barát észrevétlenül segíti azt az osztálytársát, akinek a nevét húzta, mindenben, amiben lehetősége adódik. Kedveskedhet neki figyelmességgel, önzetlenséggel, vagy segíti céljai elérésében, megvédi, ha konfliktusba kerül, vagy vigasztalja, ha szomorú, stb. Mindenképpen a másikról gondolkodnak, a másikért tesznek ebben az időszakban.
Gyakran van a játéknak olyan mellékhatása, hogy „álcázás” céljából néha máshoz is figyelmesebbek a gyerekek, nehogy kiderüljön, hogy ki kinek a titkos barátja... Karácsony előtt aztán megbeszéljük, ki mit vett észre, miben érzett támogatást, vagy ő mivel tudott hozzájárulni a társa jó érzéseihez. A játék, majd az ezt követő megbeszélés eredményeképpen az osztálytársak egymás iránt tanúsított figyelme, empátiája, pozitív viszonyulása egyértelműen nő, erősödik a csoportkohézió.
Miért is írom le ezeket a játékokat, feladatokat?
Karácsony közeledtével néha egészen apró ötletek segíthetnek minket abban, hogy harmonikusabbá, hangulatosabbá varázsoljuk otthonunkat, intimebbé, személyesebbé kapcsolatainkat. Mindenki saját életében, szerettei körében meg tudja találni azokat a lehetőségeket, változtatásokat, amelyek segítségével áthelyeződhet a hangsúly a lényegtelenről a lényeges felé, a külsőségektől a belülről fakadó irányába.
Gyakran tesszük fel a kérdést Karácsony táján magunkban: Minek örülne a fiam, lányom, férjem? Mit szeretnének, minek örülnének a szüleim?
Nemcsak az ünnepek bensőségessége, hanem kapcsolataink, családi életünk minősége is gazdagodhat, fejlődhet, ha ezek a kérdések nem csak a karácsony előtti időszakban és nem csak a tárgyi ajándék tekintetében jutnak eszünkbe.
