Részletek Benjámin naplójából
Szórakozni jó!
Délutánonként, mikor hazaérek az iskolából, megkönnyebbüléssel nyugtázom, hogy ha a tanulást nem veszem figyelembe, erre a napra megpróbáltatásaim véget értek. Ilyenkor rendkívül nehéz kérdést kell feltennem magamnak: mit csináljak most? Íme néhány lehetőség.
Punnyadás
Egy nehéz, idegesítő, minden tekintetben zsúfolt nap után elég kellemes elfoglaltság tud lenni. Ennek megfelelően én is elég gyakran űzöm a szórakozásnak ezt a formáját. Lényegében nem csinálok semmit. Esetleg zenét hallgatok, szörfözgetek a neten (nem összetévesztendő a kockulással, amit majd később kifejtek), elmélkedem a világ nagy dolgairól, vagy olyan dolgokat tervezgetek, amiket soha nem fogok megvalósítani. Nagyon pihentető tud lenni, de egy idő után borzasztóan unalmas is. Ismerek olyan embereket, akik nap mint nap ezt csinálják, és minden jó mókából kimaradnak. Volt már, hogy én is azon kaptam magam, hogy túl sokat punnyadok. Gyorsan el is mentem valahova.
Sportolás
Ez is egy módja az időtöltésnek. Gyakran a szemükre vetik a mai fiataloknak, hogy alig mozognak. Szeretném ezt a kijelentést megcáfolni. Én például annyit focizok vagy kosarazok, amennyit tudok, de nem tudok annyit, amennyit szeretnék. Ennek egy oka van: a tanulás. Nem is rólam van szó leginkább, ugyanis én boldogan félredobom a tankönyveimet egy kis testmozgásért, viszont a legtöbb ember ezt nem akarja megtenni, vagy a szülei nem akarják, hogy megtegye. Egyedül pedig nem lehet se focizni, se kosarazni. Biciklizni pedig a városban nem igazán kellemes. Főleg, ha az embernek nincs mivel. Azért szerencsére így is tudok egy héten minimum kétszer sportolni a haverokkal.
Kockulás
Ha valaki nem tudná, a kockulás azt jelenti, hogy az ember a számítógépen játszik. Mostanában én már egyre kevesebbet szoktam, talán kezdek kinőni belőle, de annak idején még elég gyakran töltöttem így a szabadidőmet. Főleg télen, mikor nem lehetett kimenni, és a barátaim sem akartak eljönni sehova, szoktam rá kicsit a játékra. Extrém esetben olyan is előfordult már, hogy egy egész napot végigjátszottam. Utána borzasztó rossz közérzetem volt. Átgondoltam, hogy egész nap semmi értelmeset nem csináltam. Ez elég elkeserítő tud lenni. Le is szoktam erről hamar.
Viszont éppen emiatt az érzés miatt nem tudom felfogni, hogy hogyan lehet az, hogy egy csomó gyerek minden nap több órát játszik. Ezeket a gyerekeket nevezzük mi „kockáknak”. Nekik semmi más elfoglaltságuk nincs. A suliban bukdácsolnak, gyakran nagyon igénytelenek, sportolni nem tudnak. Általában csak egymással jönnek ki igazán jól. Ez talán amiatt a különleges nyelvezet miatt lehet, amit csak a „kockák” értenek meg. A kívülállók gyakran semmit sem fognak fel a beszédükből, azok miatt a furcsa szavak miatt, amiket a játékokból hoztak át a mindennapokba.
Filmezés, tévézés
Régebben csak akkor néztem filmeket, ha a tévében mentek, aztán elkezdtem sorozatokat is nézni, mára pedig már odáig jutottam, hogy minden nap vagy megnézek egy filmet, vagy egy-két részt a kedvenc sorozatomból. Annak ellenére, hogy ez nem tartozik az elsődleges szórakozásaim közé, még így is gyakran töltöm ezzel az időmet. Vannak olyan napok például, mikor mindenkinek dolga van, így haza kell jönnöm. Punnyadás helyett inkább ezt az elfoglaltságot választom. Néha kifejezetten építő lehet a tévézés, ha az ember normális műsorokat talál.
Sörözés
Ez a fajtája a szórakozásnak főleg jó időben kerül elő. Kijövünk a suli nyomasztó épületéből. Ragyogó napsütés. Mindenki boldog. „Nem dobunk be egy sört?” kérdezi valaki. „Háát..., de” hangzik a válasz. Nemsokára egy csomó fiatal üldögél valahol az út mentén, mindenkinek egy-egy doboz sör a kezében. A legjobb beszélgetések ilyenkor zajlanak. Összegezzük az eltelt nap történéseit, és hülyéskedünk. Általában ilyenkor csak egy sör csúszik le, azután mindenki megy a saját útjára.
Bulizás
Minden hét csúcspontja, amikor pénteken vége a tanításnak. Ilyenkor kezdődik a szervezkedés, hogy ki, hova megy este. Az én korosztályomnak, bátran kijelenthetem, hogy legalább a 80 százaléka bulizik vagy piál szinte minden hétvégén. Érdemes megfigyelni, hogy péntek és szombat esténként még a legleépültebb kocsmák is tömve vannak fiatalokkal. A szórakozóhelyekről nem is beszélve, ahol sokszor több ezren vannak. Én személy szerint, ha egy hétvégén nem megyek el sehova bulizni, akkor következő héten iszonyatosan ingerült vagyok. Ilyenkor levezetem a feszültségemet, megbeszélem a gondjaimat, megkönnyebbülök. Aki hétvégenként nem jár el a haverjaival valahova, azt csak sajnálni tudom.
Megjegyzem: a piálás nem azt jelenti, hogy vedelünk, az alkohol csupán kötelező kísérője a haverokkal való együttlétnek. Különben is csak annyit iszunk, amennyi a jó hangulathoz kell.
Mindent összevetve semmiképpen sem a tanulás a legjobb időtöltés a számomra. Azt a szélsőséges esetet, hogy valakinek a tanulás szórakozást jelent, meg sem említem. Mindent elkövetek annak érdekében, hogy minimalizáljam azoknak az óráknak a számát, amelyeket azzal töltök el, hogy a tankönyveimet bújom. Szerencsére ennek a számnak mára már sikerült majdnem elérnie a nullát. Ezzel szemben a sporttal és egyéb építő jellegű szórakozásokkal töltött óráim száma a jó idő következtében egyre nő. Remélem nyáron sikerül sokat bulizni, haverokkal lógni, sportolni.
Legfőképpen pedig azt remélem, hogy nem kell majd pótvizsgáznom.
:
Kedves Benjámin!
"Azt hiszem, elég felnőtt vagy már hozzá (sörözés, bulizás), hogy átlásd, a vacsora, tiszta ruha, tiszta lakás, stb. nem magától terem, munka van mögötte. Eszedbe jutott, hogy akik mindezt biztosítják számodra, szintén szívesen punnyadnának, esetleg szörföznének a neten, netán elmennének néha a hétvégén bulizni?
Gondoltál rá, hogy ha nem tudnak eleget pihenni, esetleg ők is ingerültek lesznek a következő héten?" Izsó Ildikó válasza Benjáminnak
