Táborból táborba?
A nyár a pihenés, a feltöltődés, az együttlét ideje. A legtöbb családban igyekeznek tartalmas, élményekkel teli nyarat szervezni a szünidőt töltő gyerekeknek. Néha azonban a sok végül kevesebb lesz...
Befogadás – feldolgozás
Hová menjen a gyerek?
A Kölöknet nyári tábor ajánlóját itt találja.
Amikor egy új élménnyel (környezettel, tevékenységgel, személyekkel) találkozunk, befogadó szerepbe kerülünk. Az ismeretlen közeg eleinte fokozott figyelmet, alkalmazkodást követel, s mindez elfáraszthat, amit persze csak utólag érzékelünk. Ugyanakkor szükség is van az új élményekre, a megszokottól eltérő helyzetekre, ami megszakítja a mindennapok rutinját. Amikor visszatérünk a megszokott környezetbe, az ismerős emberek közé, többször is eszünkbe jut, mi minden történt velünk. Felidézzük a kisebb-nagyobb élményeket, egyre újabbak és újabbak jutnak eszünkbe. Ez a feldolgozás időszaka, amikor az élmények és hatásaik maradandóvá válnak. Ha kimarad ez az időszak, mert egyik élményt követi a másik, akkor a korábbi események elvesznek, elfelejtődnek, csak töredékük marad meg.
A gyerekeknek fokozottan szükségük van a belső feldolgozás nyugodt időszakára. Minden szülő tapasztalhatja, hogy csemetéje eleinte szűkszavú, s csak később kezd el mesélni arról, mi mindent élt át, mi történt vele a táborban vagy a nagymamánál. Azzal segíthetjük őket, hogy kivárjuk, míg meg tudják osztani velünk is az élményeiket. Ehhez azonban idő kell, ezért nem szerencsés, ha az érkezés után - a ruhákat kapkodva kimosva - másnap újabb táborba indítjuk a gyermeket. Azok a történetek, amiket végül elmesélnek, biztosan a legfontosabbak. Ezekhez kapcsolódva azután sok mindent megtudhatunk a gyerektől, segítve őt az élmények felidézésén keresztül a megértésben s így a feldolgozásban.
A nyári időbeosztás tervezése
Gyakran okoz fejtörést, hogy hány táborba is írassuk be a csemetét. Valóban nehéz a döntés, mert a programok vonzók, a gyerekek könnyen csábulnak, a szülők meg jót akarnak. Mindenképpen rossz, ha a gyerek egyik táborból a másikba megy, s épp csak átutazóban fordul elő otthon. Az ilyen gyerek a nyár végére fáradtabb, mint amilyen június közepén volt, s úgy emlékezik vissza, hogy folyton úton volt, az élmények elvesznek, a sokból kevés lesz.
A teherbíróbb, érdeklődőbb gyerek számára se szervezzünk három nyári tábornál többet (ha egyáltalán ennyit még elbír a pénztárcánk...). Gondoljunk a közös programokra is! Ehhez nem is kell elutazni, jó, ha olyasmit csinálunk együtt a gyerekeinkkel, amire év közben nincs idő: például későn kelünk, később fekszünk, strandolunk, kirándulunk, elmegyünk egy múzeumba, mozizunk. Ezek nem is kerülnek olyan sokba, s a lényeg, a legfontosabb dolog úgysem kerül pénzbe: a jó hangulatú együttlét.
