Táborba megy a gyerek

Ha elég érettnek tartjuk gyermekünket arra, hogy egyedül induljon útnak, és ha a gyerek is szívesen tart kortársaival, nagyon sok örömet, élményt és fejlődési lehetőséget tartogathat a nyár. Néha pár hét külön töltött idő után is nagy változásra csodálkozhatunk rá, mind gyermekünk fizikai, mind lelki fejlődésében (ahogyan az a Fekete István regényéből készült Tüskevár című film kamasz főhőseivel történt). Szülőként mi is hozzájárulhatunk, hogy az önálló nyaralás jól sikerüljön, és csemeténk kellemes élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodjon.

Mivel segíthetjük gyermekünk sikeres nyaralását?

Többek között a megfelelő tábor közös kiválasztásával. 10-12 éves korig célszerűbb napközbeni elfoglaltságot, tematikus, különböző készségeket fejlesztő foglalkozást választani, s a nagyobbaknak ajánlhatóak a bentlakásos megoldások. Fontos, hogy közösen beszéljük meg a gyerekkel, mihez van kedve, mi érdekli őt, kikkel szeretné tölteni a nyaralást: osztálytársakkal, barátokkal, vagy elfogadja a teljesen idegen környezetet is.

Fontos a felkészítés

Ez a felkészítés azonban nemcsak az indulást megelőző napokban történik.  Ha életkorának megfelelő önállóságra neveltük, és nem tettünk meg mindent helyette a hétköznapi életünk során, ha nem vállaltuk át tőle a saját dolgaiért a felelősséget, akkor bízhatunk abban, hogy elég belső kontrollal és társas készséggel rendelkezik, és megállja a helyét idegen környezetben is.

Ha ellátjuk egy-két praktikus tanáccsal, annak sokkal inkább szimbolikus, a törődésünket bemutató jelentése van, hiszen az előadódó helyzeteket a táborban egyedül kell majd megoldania. A legfontosabb praktikus javaslatainkat mondjuk el – ez érzelmileg is fontos, és valóban hasznos is lehet –, de ne vigyük túlzásba! Gondoljuk meg: egy általunk ismeretlen tábori helyzetre vonatkozó aprólékos instrukcióinkat hogyan is tudhatná a gyermek a gyakorlatban hasznosítani? Ne terheljük túl ezekkel az utasításokkal a csomagolás és a búcsú időszakát!

Bízzunk benne!

Természetes, hogy minden szülő aggódik, mikor a gyermeke kikerül az óvó-védő otthon falai közül, de nem mindegy, hogy ez az aggódás milyen mértékű. Előfordul, hogy tiszta szeretetből nagyon kínos pillanatokat szereznek azok a szülők, akik naponta többször telefonálgatnak, vagy elvárják, hogy gyermekük naponta hívják fel őket, beszámolva a napi eseményekről, a kosztról, a fehérneműváltás, a fogmosás betartásáról.

Fogadjuk el, hogy a táborban ezekért az eseményekért a pedagógusok és a gyerekek a felelősek, s nekünk nem kell mindezt telefonon ellenőriznünk! Hagyjuk, hogy a gyereknek alkalma legyen kialakítani a kapcsolatait, az optimális helyzetét a csoportban, hogy akalmazkodni tudjon az új környezethez, az elvárásokhoz, a napirendhez. Ne zavarjuk meg ezt a folyamatot állandó érdeklődésünkkel, ellenőrzésekkel, felesleges aggodalmaskodásokkal! Valóban nem lehet kizárni, hogy gyermekünk nehéz helyzetbe, esetleg konfliktusba kerülhet a táborozás ideje alatt, de fontos, hogy ő oldja meg, és így megtapasztalja: meg tud birkózni ezekkel a helyzetekkel. A zsebpénzzel sem érdemes túlzásokba esni: próbáljon gazdálkodni a kapott összeggel, beosztani azt.

Szélsőséges esetben arra is van példa, hogy a szülők úgy engedik el a gyereket a táborba, hogy gyakorlatilag mégsem „engedik el”: kivesznek a közelben egy szobát, és naponta viszik kedvenc ennivalóját „egyetlenüknek.” Nagyon fontos, hogy addigra, amikor a gyermek szívesen utazik táborba, mi is felnőjünk a feladathoz, és el tudjuk engedni őt.

Törődjünk magunkkal!

A szülőknek mindez jó lehetőség arra, hogy újra átélhessék azokat az időket, amikor még kettesben voltak. Több időt fordíthatnak egymásra vagy a kedvteléseikre. Házon kívüli programokat szervezhetnek, felkereshetik a barátaikat, randizhatnak egymással. Megújíthatják a kapcsolatukat, férfiként és nőként tekintve egymásra. Így nemcsak maguknak szerezhetnek jó napokat, de szülőként is kiegyensúlyozottabban, vidámabban, feltöltődve várhatják vissza gyermeküket.