Nyári táborozás

Elengedni - de hogyan?

Minden gyermek életében elkövetkezik az a pillanat, amikor először indul táborba. Ilyenkor nemcsak ő, de mi szülők is szorongunk: vajon hogy fogja érezni magát, hogy fog viselkedni, "kibírja-e" a család és a megszokott környezet nélkül? Valóban: ezekre a kérdésekre meg kell adni a választ - méghozzá azelőtt, mielőtt a táborkeresésbe belefognánk.

"Táborérett"-e?

Sok kisgyermeket már alsós korában néhány napos erdei iskolába visznek tanítói, ahol saját osztálytársai körében, a megszokott, biztonságos felnőttek társaságában próbálgathatja a szülőktől való távollátet. Ez kiváló alkalom a tábori érzések megtapasztalására: milyen élmény az összezártság, az egymásra utaltság, a szülői biztonság hiánya, az idegen környezethez való alkalmazkodás. Ha a gyermek jól érzi magát ezekben a helyzetekben, próbálkozhatunk a nyáron "igazi" táborral is.

Ha azonban nehezen oldódik, nehezen teremt kapcsolatot, akkor még ne küldjük ottalvós táborba, hiszen egy rossz élmény nyilván tovább fokozza majd az elzárkózását. Ilyenkor otthon alvós, napközbeni tábort válasszunk! Ha egy mód van rá, a pedagógus vagy a csoportból egy-két gyermek legyen ismerős - hiszen kapcsolatokat nehezen teremtő gyermekünknek megterhelő lesz a csupa idegenből álló társaság. Természetesen nem közömbös a tábor tematikája sem. Kedvenc elfoglaltsága nyilván sokat segíthet a gyermeknek abban, hogy áthidalja szociális nehézségeit.

Kivel utazzon?

A családok életében általában van néhány "szerencsésebb" év, amikor a testvéreket együtt tudjuk táborba küldeni. Ilyenkor ott van kéznél az érzelmi biztonság, ami a kicsi számára megkönnyíti a szülőktől való távollétet. A közös élmények erősítik a testvérek közötti kötődést. Ne használjuk azonban a nagyobb gyermeket baby-sitternek . Vegyük észre, amikor ő már kinőtt a jól bejáratott táborból és a kistesó gyámolításából! A kiskamasznak keressünk olyan táborozást, ahol a barátokkal együtt lehet! Ebben az életkorban nagyon népszerűek az iskolai táborok és minden olyan tábor, ahová néhány haver is vele megy.

Hogyan válasszak?

A tábori kínálatból választani valóban nehéz. E tekintetben abszolút előnyt élveznek a személyes információk. Ha a tábor szervezőit-vezetőit ismerjük, nyilván sok mindent megtudhatunk tőlük, de még ennél is jobb, ha egy korábbi résztvevőtől sikerül tájékozódnunk. Ő egyrészt megosztja velünk az élményeit, és ennek nyomán eldönthetjük (a gyerekkel együtt), hogy a javasolt program neki jó lesz-e. Másrészt önmagában az a tény, hogy egy tábort folyamatosan, évek óta megrendeznek, garancia lehet a minőségre.

Ha nem sikerül személyes ismeretségek mentén megfelelő lehetőségre bukkannunk, marad a nyilvános ajánlókban, így a neten való tájékozódás.  Valóban nem könnyű  garantálni, hogy ne vegyünk zsákbamacskát - azonban van néhány szempont, ami segíthet.

Az első a már korábban is említett jellemző, a tábor "kora". Hány éve rendezik meg, hányan járnak vissza a régiek közül? (Ez utóbbi kérdést tegyük fel, amikor a kiválasztott tábor szervezőivel felvesszük a kapcsolatot!)

Fontos, hogy áll-e a tábor mögött egy nagyobb, általunk ismert szervezet, vagy egy olyan szervezet, amit nem ismerünk ugyan, de önálló honlappal rendelkezik. Ha már a net előtt ülünk, nézzünk utána a tábort meghirdető szakembereknek,  egyéb programjaiknak, évközi munkásságuknak!

Mindezeknél is informatívabb, amit a programot meghirdető honlap a "sorok között" üzen nekünk. Már maga a beszédmód is árulkodó: mennyivel barátságosabb a "sokat kirándulunk" kifejezés annál, mint ha a tábori programban szárazon ennyit közölnek: "kirándulások". De a képi világ is sokat elárul: vannak-e emberek, gyerekek a képeken, vagy csak az infrastruktúrát láthatjuk?

Mindezeket tekintetbe véve, ha jól kinyitjuk a szemünket, és nem vagyunk restek a neten való böngészés után felemelni a telefont, nem veszünk zsákbamacskát. S ha ezek után egy kicsit még mindig szorongunk, az nem más, mint a gyermekünkkel összefűző kötődés legnormálisabb jele...