Nyaralási tippek kis- és nagygyermekes családoknak
Csak öt óra autóút az Ezüst-tó
Lélegzetelállító vízesések, hatalmas tavak és hűs barlangok - ezt mind nyújtja a Plitvicei Tavak Nemzeti Park Horvátországban. Ráadásul csak öt órát kell autózni hozzá. Több napot is el lehet tölteni itt, vannak kempingek, hotelek és a tavak mellett turistautak is. Akár az Adriáról hazafelé, vagy útban a tengerhez is érdemes bekukkantani a Karlovac közelében lévő nemzeti parkba.
Horvátország első nemzeti parkját 1949-ben hozták létre, területe mintegy 300 négyzetkilométer. A park 1979 óta az Unesco Világörökség része. 16 tó alkotja, melyek közül vannak felső- és alsó tavak. Több száz méteres szintkülönbség van közöttük a tengerszint feletti 1279 méteres tótól a legalsó, 367 méteren lévő tóig.
Mintegy 8 kilométeren át vezetnek ösvények, fából ácsolt deszkahidak a tavak körül. Többféle útvonalat is felkínál a park, a legrövidebb két-három órás, a leghosszabb öt-hat órát vesz igénybe. A gyaloglást meg lehet rövidíteni tavon át való hajókázással, vagy a legfelső pontot a legalsóval összekötő kisbusszal.
Mi egy tikkasztó júliusi délutánon jártunk ott, és miután még aznap haza akartunk érni, ezért a legrövidebb utat választottuk. De sajnos a jelek nem voltak mindig egyértelműek, így bizony rákeveredtünk a hosszabb útra. Nem bántuk meg, mert bár így négy órát barangoltunk délután hatig, de még így is kényelmesen hazaértünk este 11 órára. Persze, aki ott jár, legyen nálunk figyelmesebb. A legrövidebb út esetében ugyanis nem egy, hanem két hajóútra van szükség és a kisbuszos jeleknél is érdemes figyelni, hogy melyik (1-4-ig) állomásról van szó.
Két bejárata van a nemzeti parknak, mi az elsőt választottuk, innen ugyanis már 20 perc séta után szembetűnik a park legnagyobb nevezetessége, a 70 méteres óriási vízesés. Közel is lehet hozzá menni. Állítólag tavasszal még szebb minden, bujább a természet, több a virág, és ami a lényeg, még több a víz. De így is elég sok vizet láttunk.
A növények és állatok is lenyűgözőek. Láttunk hatalmas kék-zöld szitakötőket, pisztrángokat olyan mennyiségben, mint még soha. Különösen érdekes volt látni, ahogy az áramlással szemben próbálnak úszni.
Amikor ott jártunk külön izgalom volt a gyerekek számára, hogy kiskacsák is úszkáltak a tavon a mamájukkal.
A legnépesebb élőlény azért az ember volt. Láthatóan valódi világörökségről van itt szó, hiszen még indiai és kínai turistákkal is találkoztunk, pedig a tengerparton annyira nem láttunk belőlük sokat (egyet sem, pontosabban). Kisgyermekes család is sok volt, a kalandvágyóbb anyukák babakocsival járták körbe a tavat, vagyis nem reménytelen vállalkozás ez kisbabával sem.
A délutánba hajló nap valóban ezüstössé teszi a tavakat, jól esik a hajókázás rajtuk. Akik több napra jönnek, azok a felsőbb tavakon csónakázhatnak, kenuzhatnak.
A tó mentén több barlang is található, bár némelyik elég magasan van, de megéri felmászni, főleg, ha 40 fok van. Ott ugyanis télen-nyáron garantált a hűs 10 fok. Az utolsó ponttól kisbusszal jöttünk vissza az egyes bejárathoz, jól esett egy kicsit ülni a négyórás gyaloglás után.
Újraolvasná? gyerekei kezébe adná?
Az Ezüst-tó kincse elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtár állományában, itt.
Otthon aztán másnap megnéztük az Ezüst-tó kincsét, a legkisebb gyermek még úgyse látott igazi indián filmet. Az idősebbek biztosan emlékeznek rá, a film korabeli plakátján így hirdették anno: színes, szinkronizált, kelet-német-jugoszláv koprodukciós szélesvásznú film. Minden szava virtigli retró fíling! Állítólag a Winnetou című filmet is itt forgatták Gojko Miticcel (azt hiszem sokunk nagy szerelme volt gyerekkorunkban). Sajnos ezt a filmet nem sikerült megszereznem. Ha valaki tudja, honnan lehet megszerezni, kérem, írja meg!
Hasznos linkek: