Lószívvel ajánlom
Czigány Zoltán: Csoda és Kósza
Tanítóként, tanárként, szülőként tudjuk, a mese nélkülözhetetlen a gyerekek fejlődéséhez, hisz annak segítségével nemcsak képzeletük, szókincsük gazdagodik, hanem formálódik a világhoz való viszonyuk is.
Győrfi Ágnes
Tanító, fejlesztő pedagógus. Jelenleg az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskolában tanít. 2007 óta tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek fejlesztésével is foglalkozik. Kiemelt feladatának tartja a diszlexiás gyerekek segítését abban, hogy ők is megérezzék, átéljék az olvasás örömét.
A történet szereplőivel azonosulva, a főhősök bőrébe bújva átélhetnek erőt próbáló kalandokat, megtanulnak különbséget tenni jó és rossz tulajdonságok között, ezáltal a mesék nem csupán szórakoztatnak, hanem jótékony hatással vannak a személyiség fejlődésére is. Pedagógusként fontos feladatunk tanítványaink igényes olvasóvá nevelése, ezért csatlakoztam szívesen a sorozathoz.
A nemrég fiatalon elhunyt Czigány Zoltán író, költő, filmrendező mesekönyv-sorozatát ajánlom olvasmánynak, melynek első kötete, a Csoda és Kósza 2008-ban elnyerte „Az Év Gyerekkönyve” díjat. A könyv az író saját gyermekeinek kitalált, kazettára felvett, majd lejegyzett esti meséit tartalmazza.
„Nem vagyok meseíró, csak egy apuka, aki mesél” – vallja Czigány Zoltán egy interjúban. Talán ennek is köszönhető, hogy nagyon életszerűek, átélhetők a jelenetek, s a mai korra igazán jellemzőek a szereplők groteszkké felnagyított tulajdonságai. Fölolvastam már a kislányomnak és az osztályomnak is a hét vidám történetet. A vicces kalandokon velem együtt jókat nevettek, s türelmetlenül várták a folytatást.
A cikk folytatása a Meseutcán olvasható.
