Listát készítettem: 1 bengáli tigris, 1 mentőcsónak, 1 óceán, 1 Isten
Yann Martel: Pi élete
Ez a könyv remek apropót szolgáltathat arra, hogy olyan fontos témákról elbeszélgessünk a diákokkal, mint a felnőtté válás, az áldozathozatal, a kitartás és az önmagunkba vetett hit. Egy újabb alternatív kötelező.
szabó dávid
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar – család- és gyermekvédő tanári mesterszakának végzős hallgatója. Alapszakos tanulmányait szintén az ELTE-n, magyar, illetve filmelmélet és filmtörténet szakon végezte.
2001-ben a kanadai Yann Martel Pi élete című regényével egyik pillanatról a másikra vált ismeretlen szerzőből világszerte ünnepelt alkotóvá. Nem csak az olvasóközönség körében lett azonban egy csapásra népszerű, hiszen művéért megkapta a legrangosabb brit irodalmi kitüntetést, a Booker-díjat, olyan illusztris írók társaságába kerülve így, mint William Golding, Salman Rushdie, John Maxwell Coetzee vagy Margaret Atwood.
Yann Martel
Pi szüleivel és testvérével az India déli részén fekvő Pondicherryben él. Édesapja egy állatkert tulajdonosa, ennek következtében a fiú különleges, bensőséges kapcsolatot ápol a vadon legvérszomjasabb teremtményeivel is. Ez a márquezi bujasággal megfestett, egzotikus világ igazi paradicsom egy gyermek számára. Az idillt azonban idejekorán megszakítja a rideg valóság: a család financiális okokból eladja az állatkertet, és hajóra száll, hogy Kanadában új életet kezdjen. Az állatokat is magukkal viszik, hiszen a tengerentúlon nagyobb összeget fizetnek értük. Noé modern bárkája azonban soha nem éri el Észak-Amerika partjait.A címszereplő, a 16 éves Piscine Molitor Patel korántsem nevezhető átlagos fiúnak. Nem elég, hogy nevét egy párizsi uszoda után kapta, szerencsétlen hangzása miatt még kortársai gonosz tréfáinak is állandó céltáblája, hiszen Pisisnek csúfolják. Megelégelve az örökös gúnyolódást, a középiskola kezdetén Pinek kereszteli magát, majd, hogy újdonsült osztálytársai eszükbe véssék nevét, minden egyes bemutatkozásnál felírja a táblára: Pi = 3,14. Bár Pi hindunak született, 14 éves korában rálel a kereszténységre és az iszlámra is, és mindhárom vallás elkötelezett híve lesz. Ő csupán Istent akarja szeretni, ez a szeretet pedig csak akkor teljesedhet ki igazán, ha minden aspektusból megismerkedik a teremtővel.
Egy apokaliptikusnak tetsző vihar elsüllyeszti a monstrumot, ezzel pedig kezdetét veszi Pi életének legnagyobb, egyben legviszontagságosabb kalandja. A fiú csodával határos módon túléli a katasztrófát, és egy mentőcsónakban talál menedéket. Nincs azonban egyedül, hiszen kényszer szülte otthonát Narancslével, a csimpánzzal, egy sérült zebrával, az annak húsára éhező hiénával, néhány léggyel és egy bengáli tigrissel, Richard Parkerral is meg kell osztania. A vadon törvényei azonban ebben a miniatűr ökoszisztémában is életbe lépnek, a potyautasok fogyatkozni kezdenek, Pinek pedig nagyon gyorsan rá kell döbbennie, hogy az életben maradáshoz emberfeletti kitartásra, leleményességre és hitre lesz szüksége.
A történetet az időközben felnőtt és Kanadában letelepedett Pi meséli el, így tudhatjuk, valami módon túlélte a 227 napig tartó odisszeát. Ettől azonban cseppet sem válik unalmassá vagy kiszámíthatóvá a történet, sőt az olvasót folyton hajtja a kíváncsiság, hogy mégis miképp sikerült ennek a 16 éves fiúnak kiverekednie magát a sokszor kilátástalannak tűnő helyzetekből. Ráadásul meglepetésekben, váratlan eseményekben sem szenvedünk hiányt, az író nagyszerű érzékkel szúrja be a fordulatokat, egy pillanatra sem hagyja ellaposodni a cselekményt. A befejezés pedig külön dicséretet érdemel, egyszerre megdöbbentő és elgondolkodtató.
A cikk folytatása a Meseutcán olvasható.
