Kell-e tanulni nyáron?

Évről évre hallgatom a gyerekek beszámolóit, melyekben unalmas órákról, napokról, vég nélküli szabadságról, válogatás nélküli televíziózásról, „számítógépezésről” számolnak be. Elvétve szerepel ezek között egy-egy olvasmányélmény, még ritkábban egy-egy színes történet a nagyszülőkkel töltött hetekről, családi nyaralásról, közös programokról. Legtöbben alig várják, hogy ismét kezdődjön az iskola. Vajon miért? Hiányzott nyáron a tanulás? Mégis kell nyáron tanulni? Igen, igen, igen. Csak nem mindegy, hogyan!

Élményszerűen, gyakorlatiasan!

Ilyenkor lehet kipróbálni, mennyire tudja alkalmazni a kisgyermek az iskolában tanultakat úgy, hogy lehetőleg élvezetes legyen számára. Az elsős már hihetetlenül élvezi, ha a zöldségesnél őt kérjük meg, rakjon a szatyrunkba 10-12 szem almát, a falun élő nagymamánál számolja meg, hány tojást tojtak aznap a tyúkok. A másodikos már remekül eligazodik, ha neki kell kikeresni a menetrendből, melyik autóbusszal kell utazni, kiválóan tudja ellenőrizni a boltban kapott nyugtán, hogy mennyibe is került az a csokoládé, tejföl, miegymás. Még azt is ki tudja számolni, hogy a kapott százasból hány csokit vehet, és mennyi marad belőle. Egy közös piaci séta is hihetetlenül élvezetes és tanulságos lehet. Ha a televízióban szeretne megnézni egy filmet, kérdezzük meg tőle, miért éppen azt választotta, majd – lehetőleg még aznap – kérjük meg, röviden mesélje el nekünk. Kaphat gyakorlatias internethasználattal kapcsolatos feladatokat is. Például keressen ki egy műsorkezdést, egy idegen szó jelentését, egy sporttal, zenével, programmal kapcsolatos információt. Töltsön minél több időt a szabadban, ismerkedjen a növények, állatok tulajdonságaival, mozogjon, sportoljon.

Nehéz lenne itt felsorolni minden olyan tevékenységet, melyeket a gyerekek általában nagy élvezettel végeznek, és amelyeken keresztül végtelenül sok tapasztalatra tehetnek szert, gazdagodhatnak, tanulhatnak. Aki belekezd a kipróbálásba, úgyis észre fogja venni a lehetőségek végtelen sorát.

 Ajánlott (vagy kötelező) nyári olvasmány?

Ennek elolvasása eleinte meglehetősen nyomasztja a legtöbb gyereket, sőt a legtöbb szülőt is. Bevallom, ezzel én is így voltam. Hogyan terelgettem saját két gyerekemet az olvasás útjára?

A nagyobbiknál csak egy aprócska lökésre volt szükség. Mivel kistestvére még óvodás korú volt, és ebéd után minden nap aludt egy órát, a másodikost teljes csendre „ítéltem”, hogy testvérkéje háborítatlanul tudjon pihenni. Kezébe adtam Félix Salten: Bambi című könyvét: „Úgysem lehet most hangoskodni, hiszen öcsi alszik, addig ...”, és  beküldtem őt a szomszéd szobába. Miután a kicsi fölébredt, ejtettünk pár szót arról, mit olvasott. A második héttől már észrevehető volt, hogy a po(ro)nty horogra akadt. A kisfiam kérés nélkül vonult be az olvasóhelyre, és már nem is mindig bújt elő az ébredő öcskös első hangjaira.

Kisebbik fiammal szintén az ebéd utáni csendes pihenő idejét használtam fel, de itt már példaadásra is szükség volt. Én is elővettem kedvenc könyvemet, jelezve, hogy itt van az olvasás ideje. Ilyen módon minden nyáron szépecskén „elfogyasztottuk” a kötelező olvasmányokat.

 A szünidő napjainak is legyen ritmusa

Természetesen olyan szabadidőre is szükség van, amit a gyerek saját kedve szerint tölthet el. Hódol kialakult, vagy kialakulóban lévő hobbijának, vagy akár semmittevéssel múlatja az időt. Fontos azonban, hogy ne csak múljon-nyúljon az idő. Legyen harmatos íze a reggeleknek, édes illata a délelőttöknek, hűsítő hangulata a délutánoknak, meleg lehelete a családi estéknek. Mert ezt is tanulni, tanítani kell. Ahogy az iskolai közösségben iskolásan kell tanulni, a családban betöltött szerep is „tanulnivaló”. Igazi élettapasztalat.

Egy ilyen módon megélt nyár vége felé, augusztusban, amikor az újságok, televíziók is egyre többször hozzák szóba a közelgő tanév kezdetét, a kisiskolás magától fogja előkeresni tanszereit, kezdi rendezgetni a következő év kellékeit. Egyre többször ül oda az íróasztalához. Ilyenkor már örömmel veszi, ha megajándékozzuk őt egy színes gyakorlófüzettel, amiben aztán többnyire magától és örömmel kezd munkálkodni. Ha ezt a tevékenységét dicsérettel nyugtázzuk, esetleg még azt is megjegyezzük, mennyivel szebben ír most, mint a tanév végén, akkor biztos, hogy teljesen önállóan, és óriási lelkesedéssel fogja visszaedzeni magát az iskolai életbe. Közben pedig jóleső érzésekkel gondol majd vissza a szünidőre, és lelkesen várja az új tanév kihívásait.