Kedvenc Csukás meséim
Csukás István karaktereit valószínűleg senkinek sem kell bemutatni. Ebben a cikkben egy csokorba szedtem az én kedvenc történeteimet velük kapcsolatban. Misi mókus, Mirrmurr, Sün Balázs emlékezetes pillanatokat idéztek fel nekem kiskoromból. Nosztalgiázzanak önök is kedvükre!
Misi mókus
Volt egy mókusom általános iskolában. Majdnem akkora volt, mint a fejem, de azért mindenhova hordtam magammal. Habár eléggé öreg jószág volt, már bojhosodott a szőre és ki volt lyukadva a hóna alatt, azért ő volt a kedvencem.
Aztán egy nap a tanító néni elmesélte Misi mókus történetét. Az én mókusomnak nem volt vörös farka. Napokig tartott, míg kihevertem, hogy valószínűleg ő nem Misi. Szerencsére már akkor is kreatív kislány voltam, így eldöntöttem, hogy akkor az én mókusom Misi legjobb barátja, aki mindig kihúzza a bajból. Nagyon büszke voltam rá!
Süsü, a sárkány
Sajnos engem sokszor kiközösítettek mindenféle csoportokból, így nem esett nehezemre azonosulni egy sárkánnyal, aki olyan ágrólszakadt és hontalan, mint Süsü. Az egyetlen dolog, amit nem értettem sokáig, hogy mi az a zsoldos?
Először azt hittem, hogy az egy név. De hogy lehet, hogy annyi katonának ugyanaz legyen a neve? Meg hát, mi az, hogy kezük sose dolgozott? Hát katonák, mi mást csinálnának? Aztán egyszer anyukám elmagyarázta, hogy mit jelent. Azóta bármikor találkozom ezzel a szóval, könyvben, kalandfilmben, vagy a Magyar Utónévszótárban, mindig a Süsü jut eszembe.
Hohoho Horgász
Már kicsiként is borzasztóan idegesített ez a rajzfilm. Sőt, egyenesen féltem tőle. Később rájöttem, hogy valószínűleg a főcímzene miatt volt.
Aztán mikor idősebb lettem - mondjuk általános iskolás -, és megerősödött az igazságérzetem, nem tudtam elviselni, hogy ez a pecás állandóan ki akarja fogni szegény halakat. Senki sem mondja neki, hogy na, mostmár elég! Miért? Egyenesen gonosz karakternek gondoltam. Mára azért ez az egyik kedvencem, mert ilyen sok impulzust egyik mese sem váltott ki belőlem... Ha jól emlékszem.
Mirrmurr, a kandúr
Mindig is imádtam a macskákat. Ide legyen elég ennyi.
Sün Balázs
Ezt a verset már óvodában tudtam kívülről. Valószínűleg azért szerettem annyira, mert mindig is nagy családról álmodoztam. Elképzeltem, ahogy egymás hegyén-hátán alszanak a kis sünik egy kicsi, de lakályosan berendezett odúban. Sárga-zöld kockás a fal, a sarokban van egy hintaszék, amiben a nagymama szokott ücsörögni, ha vasárnaponként átjön látogatóba.
Sün Balázs viszont nem volt a kedvencem. Sehogy sem tudtam megérteni, hogy tudta otthagyni azt a csodálatos odút és a testvéreit. És ez a szintű szerencsétlenkedés már nálam is kiverte a biztosítékot. Nem úgy Sün Demeter! Nagyon tetszett a neve, daliás sünnek képzeltem.
Csukás István azért zseniális, mert olyan értékrendet és mentalitást közvetít a gyerekeknek, ami már kiveszőben van. Sokszor naiv és tapasztalatlan szereplői gyakran beleesnek a történet által kínált csapdákba, de sokat tanulnak belőle, és a végén – ahogy az minden mesében lenni szokott - a gonoszt megbüntetik, a jó győzedelmeskedik. Történeteiből az ártatlanság, az egyszerű életszemlélet sugárzik. Erre minden gyermeknek szüksége van.
