Mi lesz az erőszakos játékokkal?
Kalifornia állam még 2005-ben hozta meg azt a törvényt, amelynek értelmében nem lehetett volna 18 évnél fiatalabbaknak eladni vagy kölcsönözni olyan videojátékokat, amelyekben erőszakos jelenetek láthatóak. Bár a tilalom megszegőit akár ezerdolláros bírsággal is sújthatták volna, a korlátozás sohasem lépett életbe, mert már megszületésekor megtámadták a kiadók és kereskedők jogászai. Ez nem is meglepő, hiszen az Egyesült Államokban évente 10,5 milliárd dollár értékben adnak el játékszoftvereket.
A legfelsőbb bíróság 2011. június 27-i, 7:2-es szavazati arányú döntésével jóváhagyta egy alsóbb fokú bíróság korábbi állásfoglalását - és ezzel elvetette Kalifornia állam törvényét -, miszerint 18 éven aluliak is szabadon vásárolhassanak Kaliforniában erőszakos tartalmú videojátékokat - számolt be róla az MTI. A legfelsőbb bíróság indoklása szerint a korlátozás sértené a szólásszabadság jogát.
Az amerikai bíróságok az elmúlt években sorra semmisítették meg az olyan alkotmányellenesnek nyilvánított törvényeket és törvényjavaslatokat, amelyek erőszakos videojátékok eladását tiltották volna kiskorúaknak. Ennek az az oka, hogy az eddigi kutatásoknak nem sikerült bebizonyítaniuk, hogy a videojátékok bármikor bárkit erőszakos cselekedetek elkövetésére sarkalltak volna, illetve a videojátékok szintén a szabad kifejezés egy formáját jelentik, csakúgy, mint a filmek vagy a tévéműsorok.
A számítógépes játékokban mutatott erőszak több mint harminc éve borzolja a gyerekek lelki épségéért aggódó szülők, szervezetek és politikusok idegeit. Évről évre bíróság elé kerül egy-egy játék valamilyen erőszakos bűntett hátterében. A gyermekvédők évtizedek óta próbálják szabályozni a játékipart, de a szigorú korhatár-kategóriák bevezetésén túl nem tudnak komoly eredményeket elérni.
Az Európai Unióban 2003-ban vezették be a pán-európai játékinformációs rendszert (PEGI), amely sajnos még napjainkban sem tökéletesen szabályozza a kérdést. A jelölés a tévéműsorokban látható színes karikákhoz hasonlóan azt mutatja, hogy az adott programot milyen korú fiataloknak szánták, illetve kis képecskékkel azt is jelzik, hogy milyen, a gyerekek számára káros tartalom lehet a játékban (szex, kábítószer-használat, káromkodás, erőszakos vagy ijesztő jelenetek).
velőt rázó sikoly, szétloccsanó agyak
A számítógépes játékokban megjelenő erőszak elleni első fellépés 1976-ra tehető. Ekkor jelent meg a Death Race játék, ami aztán rögtön magára vonta a gyermekvédők figyelmét. A programban a játékosnak egy autóval kellett az úton átkelőket elütnie. Ez a pixelvérengzés is sok volt néhány szülőnek, kikeltek a játék ellen, és az iparág történetében először vetették fel, hogy a játékokban megjelenő erőszak nincs jó hatással a gyerekekre.
A 90-es évek első felében már élethű vérfröccsenések szórakoztatták a játékosokat (pl. Doom), így az egyre hangosabban tiltakozó szervezetek mellé csatlakoztak a politikusok is. Amikor 1999. április 20-án két amerikai fiatal addig példa nélkül álló ámokfutást rendezett, a játékok elleni tiltakozások egyre jobban fokozódtak, ugyanis az elkövetők nagy Doom- és Quake-rajongók voltak. Az iskolai vérengzés során 12 diákot és egy tanárt agyonlőttek, valamint 24 embert megsebesítettek.
Nyilvánvaló, hogy bár a játékok valóban rossz hatással lehetnek a gyerekekre, mégsem kizárólag bennük kell keresni a hibát. A szülők és az iskola felelőssége mellett egyre többször felmerül a társadalom felelősségének kérdése is, amikor fiatalok szélsőségesen agresszív viselkedéséről hallunk.
Mégsem szabad elbagatellizálni a játékok hatását. Ma már gyorsan terjednek a gyerekek megfelelő szellemi fejlődésére veszélyt jelentő erőszakos, rasszista, illetve a nőket megalázó szerepben feltüntető videojátékok, s ezek pontos hatásait tanulmányok százai próbálták már kimutatni. Végeredményétől függetlenül abban valamennyi kutatás egyet ért, hogy a fiatalokat mindenképpen befolyásolja az erőszak látványa és a virtuális öldöklés.
