Játék a családban

Gyermekkoromban a kertünk földi paradicsom volt a szemünkben. A nagypapám ránk méretezett faházat ácsolt nekünk kis bútorokkal, mi pedig a testvéreimmel együtt magaslest alakítottunk ki az egyik fa tetején. Radírgumiból faragott pecséttel bélyegezve fontos leveleket írtunk az újonnan megalakított egyletünk nevében. Baba-boltot nyitottunk a lugas oldalában, ahol a homok volt a liszt, a nagyobb kő a krumpli. A fáról leszedett bogyókat zöldborsónak neveztük ki és általunk rajzolt pénzért árultuk. A kerti hinta-állványra felhúzott lepedővel már indulhatott is a vitorlás hajónk távoli földrészekre. Rendeztünk színházi estéket, amiket bemutattunk szüleinknek, és emlékszem hosszú, közös kártyacsatákra, és hangos vitáktól zajos családi társasjátékokra.

Aztán emlékszem fiaim gyermekkorára. Az egész szoba barlangrendszerré változott, majd indiántáborrá. Sajnos előfordult, hogy a galéria padlóján verték fel a sátrat. Néha mi, szülők is kaptunk szerepet, máskor csak a díszletek létrehozásában, az ötletadásban segédkeztünk.

Persze volt sok csata, sírás-rívás, veszekedés, verekedés, amíg ki nem alakultak az erőviszonyok a fiúk között, amíg kiderült, ki miben jó, ki mihez ért jobban. Máskor pedig fantasztikus egyetértésben szervezték, tervezték, alkották meg a saját kis mesevilágukat, határtalan fantáziával és beleéléssel. Gyakran visszahallottam a mondataimat, felismertem magam a gyermekeim játékában, mintha tükröt tartottak volna rólam, nekem.

A csecsemő a kezével hadonászik, megfog és elenged tárgyakat, és közben sikongat, gőgicsél, élvezettel rugdalózik. Később láthatóan ugyanolyan örömet szerez neki a csúszkálás, járás, ugrálás, szavak, mondatok formálása. Felfedezi a világot, egyre jobban élvezi, hogy befolyásolhatja azt. Ha eléri a rádió gombját, tekergeti, hangosan nevet, amikor jól felerősödik a hang az ő mozdulatára. Vég nélkül csinálja, ahogyan a „kukucska” játékot is, vagy a tárgyak dobálását, hangok, mozdulatok, ritmusok ismétlését. Felfedezi saját képességeit és a körülötte levő világot: a tárgyakat, hangokat, személyeket, magát és a környezetét.

Először egyedül, vagy a közeli családtagokkal játszik, később a társas kapcsolatok kialakulásával másokkal együtt is, alkalmazkodva különféle szabályokhoz, vagy képzeletbeli szerepek elvárásaihoz.

A játék örömforrása sokféle lehet

:

Mozdulatok, testi funkciók, készségek, képességek gyakorlása, saját erejének, önállósága felfedezésének élménye. A ritmusosság örömének elérésére szolgál sok-sok tevékenység ismétlése, mondókák, versikék hallgatása, mondogatása. A ritmusosság, az ismétlődés a környezet biztonságát, kiszámíthatóságát nyújtja a gyereknek, ugyanúgy, mint az az élmény, hogy hatással van a környezetére: „Miattam lett hangosabb a rádió, én tudok világosságot csinálni, felkapcsolni a lámpát.” Befolyással vagyok a dolgokra, én csinálom, tőlem függ.

Később az utánzás öröme mutatkozik meg a gyermek játékában, amikor anyja mozdulatait, tevékenykedését láthatjuk viszont. Utánozza környezete szereplőinek mozdulatait, tevékenységeit, aztán meg különböző szerepeiket is eljátssza.

Közben feszültségek keletkeznek benne: az öröm, a felfedezés, a kíváncsiság, a képzelet feszültséget okoz, amelyeket a játékban vezet le. A játék öröme a feszültségcsökkentés élménye.

De a játék tartalma is lehet örömforrás, hiszen a játékban minden megvalósulhat. Át lehet változni királlyá, el lehet repülni a táltos hátán, vagy autóbuszt vezetni, felnőtté válni.

Félelmetes helyzetek, rossz álmok, családi konfliktusok

A gyerekek gyakran fültanúi veszekedéseknek, amelyek ismétlődnek az elhangzó szavakban, a mozdulatokban, szereposztásban, helyzetekben. Ezek a családi forgatókönyvek jelennek meg a gyermek játékában, amelyben fel tudja dolgozni félelmeit, hogy játék által megszabaduljon tőlük. Ugyanígy dolgozza fel rémálmait, halálfélelmét, gyászát, betegségét vagy kórházi élményét és egyéb szorongásait.

Családterápiás rendelésen a gyerekek bábuk közvetítésével vagy gyurmafigurák formálásával, azok megszemélyesítésével felidézik és feldolgozzák élményeiket. Néha temetést, akasztást, agresszív cselekményeket jelenítenek meg vagy rajzolnak le, amelyeknek nagyon fontos funkciója feszültségeiknek oldása. Minél jobban feszíti a gyereket egy kínos, félelmetes élmény vagy egy rossz álom, annál többször ismétli meg a játékában. Gyakran újból és újból olyan mese elolvasását kéri, amely leginkább megjeleníti félelmeit. Az ismétlésekkel csökkenti a feszültségeket, megszelídíti a félelmeket. A gyerek varázsol is: Versikéket farag félelmei elűzésére: „Rossz álom huss, huss, jó álom gyere, gyere!” – ezt egy 5 éves kislány maga találta ki ijesztő álmai elűzésére.

A közös játék a családban erősíti a kapcsolatokat, értékrendet közvetíthet. A családtagok közös szabályokat alkothatnak és tartanak be. A játék lehet humor forrása, fokozza a kreativitást, a fantáziát, az együttműködést. Kudarcok elviselésében és feloldásában is mintát nyújthat.

De leginkább a közös élmény, öröm forrása

Karácsony táján érdemes elgondolkodni, milyen ajándékokkal szerezhetünk örömöt. Néha nagyon kevés pénzből, és egy kis ötletből lehet létrehozni ragyogó játékokat. Ismerek olyan apukát, aki fiával együtt, TV dobozból csodálatos várat alkotott, bástyákkal és leengedhető híddal, vagy bábszínházat, bábfigurákat.

Ezeket aztán tovább lehet fejleszteni és egyre gazdagabb világot kialakítani, amelyben veszély nélkül ki lehet próbálni, átélni a fantázia segítségével a vágyott szerepeket, vagy a félelmetes helyzeteket, amelyek felett győzedelmeskedni lehet.