Hogyan segíthet a társasjáték a tanulásban?
Kedd este a Két Egér Könyvesboltban került sor a Kölöknet-Ofoe szakmai műhely ötödik állomására. Az este folyamán Jesztl József játékpedagógus bevezetett minket a társasjátékok rejtelmeibe és kiredült, hogy ezek a játékok nagyon hasznos elemei lehetnek a pedagógusi eszköztárnak is.
Előző cikkünkből megtudhatták, hogy miért viselkednek másképp a mai gyerekek, mint húsz-harminc évvel ezelőtt. Felgyorsult az információáramlás, emiatt a kicsik agya is sokkal több adatra éhes, valamint az iskolai tananyagot nehezebben fogadják be, lineáris jellege miatt.
A cikk első részéből az is kiderült, hogy az önálló olvasás és a kézírás hiánya miatt a gyerekeknek nem fejlődik kellő mértékben a logikai gondolkodása. Ezeket a hiányokat valahogyan mindenképpen pótolni kell, erre pedig kifejezetten alkalmasak lehetnek a logikai vagy a stratégiai játékok és táblajátékok.
Az absztrakt játékok nagyon hasznosak, ha a gyerekek gondolkodását - főleg a számolási és logikai műveletek terén - akarjuk fejleszteni. A táblajátékok - például a sakk, dáma vagy a malom - során a játékosok párban játszanak, egymással szemben állnak és felváltva lépnek.
A sakkban például az lesz a legsikeresebb, aki a legtöbb sémát ismeri fel, vagy minél tovább látja időben az ellenfele lépéseit. Ez a játék gyakorlatilag rejtett szorzótábla: 3 gyalog egyenlő egy futóval, 5 gyalog pedig egy bástyának felel meg. Ezek a matematikai feladványok rejtve vannak jelen, de ugyanolyan erősek, mintha példákat oldanának meg a tanulók.
A mai kisdiákok sokkal türelmetlenebbek: nagyon ritkán kerülnek olyan helyzetbe, amikor várakozásra lennének kényszerülve, inkább a gyors információcsere, instant kommunikáció jellemzi az összes élethelyzetüket. A türelem hiánya pedig a tanulás során nagy hátrányt jelent: nem tudnak figyelni, koncentrálni.
Az absztrakt játékok segítségével viszont később sokkal egyszerűbben oldják majd meg a kognitív feladatokat. A játékok által fejlődik a gyerekek koncentrációja és a problémamegoldó képessége, erősödik a fókuszálási képesség.
Van azonban hátránya is annak, ha a gyerekek csak ezekkel a játékokkal játszanak, mivel a kognitív képességeken kívül más területek fejlődése elmarad, így a gyerekek gondolkodása egyoldalú, egy nézőpontú lesz. Az így kialakult rigid gondolkodásmód miatt az esélylatolgatás és a valószínűség számítás idegen lesz számukra, „és kikérik maguknak a nem kiszámítható feladatokat”.
Ezenkívül, az absztrakt játékoknál csak első és utolsó helyezést lehet elérni, így nem tapasztalja meg a gyermek, hogy milyen például harmadiknak vagy negyediknek lenni egy adott helyzetben.
jesztl józsef
Szociálpeadgógus és játékpedagógus. Több mint 25 éve gyűjt játékszabályokat. A Tudor Alapítványnál kapott először felkérést ezen játékok oktatására. Itt 2003-óta tanítja a gyerekeknek a játékokat.
"A játék építi, csiszolja, erősíti és próbára teszi az embert. Aki rendelkezik egy átfogó játékismerettel, annak felelőssége úgy átadni tudását a játékos embereknek, szakembereknek, hogy azok azután a megszerzett tudást a saját hasznukra fordíthassák."
Ennek kiküszöbölésére találta ki Jesztl József játékpedagógus, hogy a fent említett absztrakt játékokat társas- és stratégiai játékokkal keveri a fejlesztés során. A társasjátékok előnye, hogy ezek valóban társas közegben zajlanak. A játékosok kipróbálhatják magukat különböző helyzetekben, és olyan tapasztalatokat szerezhetnek, melyeket a szakrendszerű oktatás során nem kapnak meg.
Például bankárt játszhatnak, licitálhatnak árucikkekre, vagy kipróbálhatják, hogy milyen érzés földművesként a földdel foglalkozni. A játék során eldönthetik, hogy tetszik-e nekik az adott foglalkozás, élethelyzet vagy szerep, és el tudnák-e képzelni magukat benne a való életben is. Hasonló ez azokhoz a szerepjátékokhoz, melyeket egészen kicsi korban kezdenek játszani a gyerekek (pl. a babázás, a játékkonyha, vagy a papás-mamás játékok).
A legfontosabb ezekben a játékokban is az, hogy ne legyenek kötelezők, inkább adjuk meg a gyereknek a lehetőséget arra, hogy kipróbálhassa őket. A gyerekek a választás lehetőségétől ugyanis, ahogyan azt előző cikkünkben már említettük, motiváltabbak lesznek.
Fontos szempont az is, hogy a iskolai tananyagot ne célnak, hanem eszköznek tekintsék a pedagógusok, mely által a gyermek elsajátítja az önálló tanulás képességét. A gyereknek egy tanulási rendszert kell megszoknia, melynek algoritmusai alapján később majd magától is megszerezheti a szükséges tudást. Ugyanilyen eszközként értelmezhetjük a társasjátékokat is.
Több probléma is felmerül azonban, az olyan esetekben, amikor gyerek és felnőtt együtt játszik. Nem mindegy ugyanis, hogyan vezetünk be egy új játékot. A szabályokat nem lehet elég jól elmagyarázni, ha a felnőttnek nincsenek belső élményei az adott társasjátékkal kapcsolatban, ezért a felnőttnek is mindenképpen játszani kell.
A felnőttek azonban gyakran ódzkodnak a társasjátékoktól, vagy hárítanak, ha játékra kerülne a sor. A játékosságot két tényező határozza meg, a relevancia és a kockázat. Ha a relevancia alacsony, a kockázat viszont magas, a felnőtt nem fog belemenni a játékba. A felnőttek gyakran úgy gondolják, hogy a játékok világa távol állnak tőlük, és emiatt (is) nagy kiszolgáltatottságot jelent számukra, ha esetleg vesztenek.
A gyereknek ezzel ellenkezőleg lételeme a játék, és könnyebben kiheveri, ha veszít, mert hozzá van szokva, hogy ez a játék része. A szülőknek általában sikerül felülkerekedniük ezeken a félelmeiken csemetéik érdekében, viszont az iskolában, a pedagógus és a diákok között pont e különbség miatt nem tud gördülékenyen menni a játék.
Másként megfogalmazva: a játék egy olyan terep, melyen a gyermek otthonosabban mozog, ezért a pedagógus tart tőle, hogy esetleg kudarcot vall. A probléma kulcsa egyszerű: játszani és gyakorolni kell, így – talán nem is olyan hosszú idő után- a játék is bekerülhet a tanár komfortzónájába, és egy nagyon hasznos eszközzel bővülhet a pedagógus eszköztára.
Ha tetszett a cikk kövessen bennünket a Facebookon is!
