Család és szabadidő
A játszótér világa
A játszótér sok gyerek számára az első közösségi tér, ahol a család zárt világából a társas helyzetek világába csöppen. Néha a szülőknek is hosszú idő után ez az egyetlen személyes kapcsolódási lehetőség, közösségi esemény. Ezért hangsúlyosabbá válik, mint egy egyszerű szabadidős játéklehetőség vagy technikai eszköz. Gondoltak-e már arra, mennyi mindent lehet megtapasztalni a játszótéren - gyermeknek és szülőnek egyaránt?
Amikor egy pár szülővé válik, családja lesz, új szerepeket próbálgatnak. A szülői identitás meghatározásának folyamata zajlik. Mint minden önkép, ez is másokon keresztül formálódik. Mások arcán, tekintetén, véleményén keresztül alakul magunkról alkotott képünk. Ha sok megnyugtató, elismerő visszajelzést, tükröt kapunk, egyre kompetensebb anyaként, apaként értékeljük magunkat, egyre magabiztosabbá válunk.
Ösztönösen vagy tudatosan próbáljuk befolyásolni ezt a képet. Mindnyájan, mindenkor és minden helyzetben, akkor is közvetítünk magukról információkat, ha meg sem szólalunk. Öltözködésükkel, a minket körülvevő tárgyakkal, felszereléseinkkel, gesztusainkkal - akarattal vagy anélkül - üzeneteket küldünk a külvilág felé.
Így van ez a játszótéren is. A szavak, mozdulatok, reakciók rávilágítanak, ki mennyire barátságos, közvetlen, esetleg elhatárolódó, tolakodó, aggódó vagy lezser. Rövid idő alatt kiderülhet, kinek milyen a kapcsolata gyermekével, ki mit tart fontosnak, mit akar megmutatni magából, vagy mit szeretne elrejteni.
Vannak anyák, akik távolságtartóan, elkülönülve, megközelíthetetlenül üldögélnek a padon, alig van kapcsolatuk másokkal, beleértve saját csemetéjüket is. Mások rögtön beavatkoznak a legkisebb konfliktusba is, mindent elintéznek, megoldanak a pici helyett.
Vannak „demonstratív” kivonulások is: Mi ideális család vagyunk! Mindenhova együtt megyünk, imádjuk egymást, gond egy szál se! Ők a külvilág felé beszélnek, és rögtön begyűjtik a reakciókat is.
Aztán vannak a bizalmaskodók, határokat sértegetők, kérés nélküli kitárulkozó, személyes szférába beférkőzők - és néha flörtölők is.
Persze nem tisztán és szélsőségesen jelennek meg a különböző típusok, sokkal színesebb és kevertebb a kép. Emellett leképződnek a mindennapok nehézségei, néha tragédiái is, mint ahogy minden zártabb vagy alkalmi közösség tagjaiban egyaránt.
A játszótér azonban nagyszerű lehetőség arra, hogy élmény- és tapasztalatcsere mellett egészséges szülői és gyermekközösség szerveződjön, ahol a csemeték a társas viselkedés alapszabályaival ismerkedhetnek, kikerülve a családi burokból.
Különösen az egykéknek fontos terep arra, hogy megtapasztalják: nemcsak körülöttük forog a világ, nem minden úgy és azonnal adatik meg, amire vágynak. Tekintettel kell lenni másokra, türelmesen kell várni, meg kell osztozni játékokon. Vannak szabályok, amikhez alkalmazkodni kell.
Ugyanakkor új élmények, barátok színesíthetik a kicsik világát. Büszkének lehet lenni bátor cselekedetekre - például nagy csúszdáról való lecsúszásban, magas mászóka meghódításában, kötél- vagy falmászásban való jeleskedésben.
A szülőknek alkalmuk van arra, hogy megtapasztalják, hogyan működik gyermekük a közösségben, mire kell bátorítani vagy fejleszteni, miben ügyes, vagy kell-e kell pallérozni konfliktus-megoldási repertoárját… A szülői beszélgetések, tapasztalatcserék alkalmasak lehetnek a kisebb bizonytalanságok eloszlatására, praktikus információk, tanácsok adására-kapására.
Játszóterek Budapesten
"Két fiatal apuka egyszer csak megunta, de nagyon a közelben levő játszótereket. No, ezek volnánk mi. Valami újdonságra vágytunk mi is akár csak a gyerkőcök.
Elkezdtük túrni a netet, hátha találunk egy oldalt, ahol szépen fel vannak sorolva a játszóterek, amik közül válogathatunk, de nem találtunk... Innen jött az ötlet. Ha nincs, akkor csináljuk meg mi." Ha játszóteret keresnek Budapesten, vagy ajánlani szeretnének másoknak vidéki játszóteret, kattintsanak ide.
Ahogy minden pillanat, a közösségben való viselkedés is mintaként szolgál és beépül az utódokba. Észrevétlenül leképződik a szülők kapcsolódása saját és mások gyerekekeihez, a felnőttekhez:
- Hogyan beszélgetnek, figyelnek-e, meghallgatnak-e másokat, és tekintettel vannak-e rájuk?
- Mit tartanak fontosnak, és mit nem?
- Milyen az együttműködésük, hogyan kezelik a konfliktusokat?
Mindezek a viselkedési minták a későbbiekben visszaköszönhetnek gyermekeink személyiségjegyeiben, magatartásában.
És végül egy élményemet szeretném megosztani, amit egy családi tábor megvalósítása kapcsán szereztem. Ebben a táborban sokszínű gazdagságban reprezentálódtak különféle összetételű famíliák. Voltak egyedülálló anyák, egyedülálló apák gyerek(ek)el, valamint többgenerációs és hagyományos családok is.
Készültem sokféle témával, játékkal, amelyek hasznosnak bizonyultak, nagy volt az aktivitás, jó a hangulat. De mégis legeredményesebbnek az bizonyult, amit ellestek egymástól a szülők. Szemléletformáló hatással bírt, amikor azt látták, hogy vannak olyan apák, akik a legnagyobb természetességgel és magabiztossággal veszik ki részüket a gyermekeik gondozásából, és ennek következtében milyen meghitt, szoros a kapcsolatuk egymással. Ugyanakkor fikarcnyit sem csorbít férfiúi mivoltukon, sőt!
Rövid idő alatt látványosan egyre több apa aktivizálódott saját családjában gyermekei, felesége nem kis örömére. Későbbi beszélgetések alkalmával előkerült, hogy minél többet foglalkoztak gyermekükkel, annál jobban ráéreztek ennek ízére, lehetőségeire.
A játszótéren is el lehet lesni hasonló szemléletformáló történeteket - vagy megerősödhetünk abban, hogy jó úton járunk.
