Életmód

A temperamentumról

Milyen vagyok?! - Ilyen vagyok!?

Az emberekben már régóta él a vágy, hogy a „másikat” minél jobban megismerjék, várható magatartását minél pontosabban előre jelezzék. Ez a régi vágy tette népszerűvé a pszichológiát, és részben ez húzódik meg a horoszkópok iránti nem múló érdeklődés mögött is. Sok, a pszichológiában használt fogalom átkerült a köznyelvbe is, hol helyesen, hol helytelenül használva. Tekintsük át ezeket, s közben töprengjünk el: milyen vagyok?! - ilyen vagyok!?

Az, hogy az emberek nem egyformák, ám mégis vannak olyan jellemzők, amelyekben hasonlítanak, már régi megfigyelés. Különbözünk beszédünk gyorsaságában, cselekvéseink tempójában, érzelmi reakcióink intenzitásában. Vannak energikus, gyors, magabiztos emberek, mások inkább komótosabbak, körülményesek, félénkek. Vannak, akik azonnal hangot adnak érzéseiknek, mások lassabban nyilvánulnak meg. Ezek a megfigyelések lényegében az ember személyes tempóját meghatározó tényezőket értékelik, illetve rendszerezik. A személyes tempót meghatározó tulajdonságokat a temperamentum gyűjtőfogalomba sorolja a pszichológia.

Pillantás az ókorba

Az egyik legismertebb tipológiai meghatározás az ókorból származik, Hippokratész nevéhez fűződik (kr.e. IV. sz.). Mivel Hippokratész korának jeles orvosa volt, típustanának alapját is az orvosi gyakorlata során végzett megfigyelései alkották. Négy testnedvet különített el, s ezekhez kapcsolta a temperamentumbeli jellemzőket. Megkülönböztette a szangvinikus, a melankolikus, a kolerikus és a flegmatikus típust.

A szangvinikus élénk, mozgékony, könnyen és gyorsan alkalmazkodik az új helyzetekhez, gyakran jókedvű, könnyen alakít ki kapcsolatokat, ugyanakkor ritkán mutat mély, erős érzelmeket. Állandó tettrekészsége és aktivitása ellenére könnyen tud magán uralkodni.

A kolerikus ember nyugtalan, erőszakos, néha impulzív, gyorsan „kijön a sodrából”, ilyenkor heves indulatkitöréseket produkál. Érzelmei tartósak és mélyek. Hamar válik nyugtalanná vagy dühössé, ilyenkor nem bánik gazdaságosan az energiáival, így időlegesen fáradt, levert lesz. Hamar túljut ezen a perióduson, és ismét tettekre kész.

A flegmatikus rendíthetetlen nyugalmú ember, mivel nincsenek gyors és élénk érzelmi reakciói, közömbösnek tűnhet. Tartós érzelmei vannak, tevékenységében jól tud koncentrálni, figyelme nem könnyen terelődik el.

A melankolikus befelé forduló, nehezen vehető rá bármiféle cselekvésre. Nem jellemzőek rá az erős érzelmek. Az igénybevétellel szemben csekély az ellenállóképessége, ugyanakkor igen alkalmas az aprólékos türelmet igénylő tevékenységek végzésére.

Újabb keletű rendszerek

Egy másik – jóval újabb - tipológia a testméretek alapján próbált csoportokat alkotni. Kretschmer a testmagasságot, a mellkas-, és a haskörfogatot vette alapul, így három csoportot alkotott: aszténiás , piknikus, atlétikus típusba sorolta az embereket.

Az aszténiás a magas, sovány testalkatú ember, lapos keskeny mellkassal. Az aszténiás nők nem csak soványak, hanem alacsonyak is. Tulajdonságaikat tekintve távolságtartók, zárkózottak, komolyak. Jellemzőjük, hogy az ingerlékenység és az egykedvűség között ingadoznak (szenzibilisek).

A piknikus alkatú emberek jellemző testmérete a haskörfogat. Hízásra hajlamosak, végtagjaik rövidek, zömökek, széles arcuk, rövid nyakuk van. A férfiak kopaszodásra hajlamosak. Ezek az emberek jókedélyűek, barátságosak, élénkek, tetterősek, reálisak, és igen szeretik az érzéki örömöket (evés, ivás, ...).

Az atletikus típus jellemzője a közepesnél magasabb termet, a széles váll, az erő mellkas, a keskeny medence. Jól fejlett izomzat, erős csontrendszer. A tulajdonságok terén jellemzi a meggondoltság, ez néha merevséghez vezet, előfordulhatnak hirtelen érzelemkitörések is.

Kifelé és befelé forduló emberek

Egészen más szemléletet képvisel C.G. Jung típustana, akinek kiindulópontja az embernek önmagához és a környezetéhez való viszonya. Két csoportot különített el az extravertáltakat és az introvertáltakat.

A két csoport egy egyenes két végpontja, közöttük számtalan átmenet létezik. Tiszta típus itt is, mint az összes tipológiában, szinte sosem fordul elő.

Eysenck a Jung által megalkotott kétpólusú tipológiát négypólusúvá tette. Új szempontként a stabilitás, instabilitás kategóriáit hozta létre, ami a neurózissal szembeni ellenálló képességet jelenti. A két-két tengely egy négydimenziós koordináta rendszert alkot:

A következő kép nem jeleníthető meg, mert hibákat tartalmaz: „http://www.koloknet.hu/files/490_szemelyiseg.jpg”.

A négy dimenzióba pontosan beleillenek Hippokratész típusai, ami arra utal, hogy ezek a vonások alapvető tulajdonságainkat ragadják meg.

A legújabb kutatások szerint öt olyan alapvető dimenzió létezik, amelyek mentén jól leírható a személyiség, ezek alkotják a „big five”-ot. Egy-egy faktorhoz a kutatók 3-3-skálát rendeltek, a kérdőív ezeket vizsgálja. A faktorok: érzelmi stabilitás, extraverzió, nyitottság, együttműködés, lelkiismeretesség.

Most csak a legismertebb típustanokat tekintettük át, a tipológiák száma ennél jóval nagyobb. A pszichológiában hol elfelejtődnek, hol ismét reneszánszukat élik, ami azt bizonyítja, hogy a személyes tempó, s az ehhez kapcsolódó megnyilvánulások az emberek lényegi vonásai, ezeket ismerve jól leírható a személyiség.

:

Gondolkodjanak el, melyik típusba sorolnák magukat, majd kérdezzenek meg másokat, szerintük Önök hova tartoznak. A két (vagy több) véleményt összevetve érdemes eltöprengeni azon, ki-ki miért épp azt a vonást emelte ki, miért azt tartja a jellemzőnek.


Hasonló tartalmakért iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre!
 

Kölöknet hozzászólás

aláírás