„MELLETTE ARRA IS KÉPES LETTÉL, AMI LEHETETLENNEK TŰNT” – SZEMÉLYES BÚCSÚ PANNI NÉNITŐL
Dévény Anna gyógytornász, művészi torna szakedző, a mozgásrehabilitációs Dévény-módszer kidolgozója hétfőn hunyt el, életének 81. évében. Egykori betege, későbbi tanítványa búcsúzik most tőle. Sarkadi Lívia vendégposztja.
Harmincöt éve találkoztam vele, kilencévesen. Öt évet balettoztam, de abba kellett hagynom, mert kiderült, hogy gerincferdülésem van. Torziós skoliosis: csavarodik a gerincem jobbra-balra, meg még el is fordul a tengelye körül, igazán különleges. Az ortopéd orvos fűzőt javasolt. A Chêneau korzett azonban megrémített. Kilencévesen borzasztóan kilátástalannak tűnt, hogy az elkövetkezendő tíz évben egy műanyag és fém koporsóba zárva kell élnem az életemet. Ekkor találkoztam Dévény Annával, azaz Panni nénivel. Ő azt mondta, nincs szükség a kínzóeszközre: hosszú lesz az út, de megoldjuk. És így kezdődött a mi tízéves közös utunk.
Panni néni tanított. Tanított éjjel és nappal, mindenkit, akivel találkozott.
Átható tekintetével beléd mélyedt, és eszedbe sem jutott, hogy nem jössz órára, nem csinálod, feladod, elég volt. Pedig fájt. Néha nagyon. Mert minden mozdulat tökéletes volt. Tökéletes kellett, hogy legyen. Minden tanítványát egyenként javítgatta addig, amíg arra is képessé lettél, ami lehetetlennek tűnt. Réti Piroska néni is szigorú balettmesterem volt, de Panni néni mindannyiunkat egyénileg tanított, mindenkire szánt időt. Mi pedig boldogan megháláltuk, mert tudtuk, hogy többek leszünk általa.
És persze ott voltak a babák. Akik oxigénhiányosan, letapadt izmokkal születtek, és nem volt reményük sem arra, hogy valaha is járni fognak. És mégis: jöttek, sokan, többen, mint amennyit el tudtunk látni, kora reggeltől késő estig... és nagyon sírtak. Annyi fájdalmat még soha nem hallottam. A letapadt izmok fellazítása, masszírozása, mozgatása kegyetlen kínzás: de tudtuk, hogy csinálni kell, mert csodát fogunk látni. És láttunk is: abban a tíz évben a szemem láttára alakultak át tolókocsis gyerekek önállóan közlekedő kamaszokká. Én nem voltam elég erős hozzá: 19 évesen feladtam, képtelen voltam órákon keresztül hallgatni a pici alagsori teremben egyszerre négy-öt baba sírását. Nem volt meg bennem az a megszállottság és erő, amely Panni néniből áradt.
Mégis, az a tíz év, amelyben felnőttem mellette, az egész életemet meghatározta.
Megtanított küzdeni, legyőzni az akadályokat, bármilyen nehézséggel találkozunk is.
Dévény Anna nemcsak kiváló gyógyító- és mester volt, de példakép nekünk, nőknek, a minta, hogyan kell küzdeni, harcolni, szeretetet és erőt adni a körülöttünk lévőknek. Sok-sok szeretetet.
Köszönöm, Panni néni!
Vigyázz ránk, kérlek, odafentről is!
A cikk forrása: wmn.hu
A kép forrása: Dévény Alapítvány
